Eladó a Fonógyári úti szégyenfolt egy része

Aki a Bajai út felől érkezik a városunkba, az a Szeged tábla után egy régóta kihasználatlanul álló, félkész ingatlant, valamint két lepusztult épületet láthat a Fonógyári úton, az egykori Téglagyár mellett. Az elmúlt évek során folyamatosan váltották egymást a tulajdonosok – egyik sem tudta megvalósítani a terveit és a jelenlegi tulaj is szeretné minél előbb értékesíteni a területet.

Téglát a téglagyárból

Amióta az eszemet tudom, a Fonógyári úti téglagyár mindig is lepusztultan állt. Egyes városi legendák szerint, régebben – ironikus módon – gyakran jártak oda az emberek, hogy a mozdítható és használható téglát az éj leple alatt hazacsempésszék. Mára azonban ez az abszurd helyi szokás megszűnt, és napjainkban már madár se jár erre.

2018-ra teljesen lepusztult az egykori téglagyár. (Fotó: Kovács Ferenc)

A főépület ablakai betörtek, a tetőn egy nagyobb bokor ágaskodik, a drótkerítést benőtte a méteres gaz. A düledező ház másik oldalról még lehangolóbb látványt nyújt, de szerencsére ezt nem látják a gazdzsungeltől a Fonógyári úton közlekedők. Az épület alapzatánál szeméthegyek tornyosulnak, található itt elhasznált pótkerék, de még kitépett autó ülés is. A legtöbb szégyenfolthoz hasonlóan, itt is elemükben voltak a graffitizők az elmúlt években.

A főépület mögött van egy tábla, amin az áll: Belépni tilos! Balesetveszély! Kamerával megfigyelt terület! Ebben az esetben újságírókra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bárki másra, így úgy döntöttünk Ferivel, hogy nem megyünk tovább a törmelékkel teli és kavics rengetegben. Inkább szemügyre vettük a téglagyár tőszomszédságában álló két lepusztult épületet.

Az egykori téglagyár mögött, a törmelékek és a gaz árnyékában megbújik két lepusztult épület. (Fotó: Kovács Ferenc)

Családi vállalkozás helyett, évtizedes szégyenfolt

A kavicsrakások árnyékában megbújó két épület még a téglagyárnál is rosszabb állapotban van. Mindkettőnek hiányzik a teteje, a vakolat rég lepergett róluk, és puskagolyó ütötte lyukakhoz hasonló nyomok törik meg az épületek falainak folytonosságát. A két lepusztult épülettől nem messze, áll egy jobb állapotban levő ingatlan, melynek építését nem fejezték be. A ház előtti kerítésen egy molinó jelzi, hogy a terület kiadó. Érdeklődő szándékkal felkerestük a telek tulajdonosát, aki a neve elhallgatását kérte tőlünk.

Eladó a Fonógyári úti szégyenfolt egy része. ( Fotó: Kovács Ferenc)

„Ha jól számolom, akkor mi vagyunk az ötödik tulajdonosok. Úgy tudom, hogy aki elkezdte építeni a házat az csődbe ment, utána a Szatmári cégé volt a terület, de akkor a repülőtér miatt építési tilalom volt érvényben, ezért nem tudta véghez vinni azt beruházást, amit eltervezett. Mi szerettünk volna egy családi vállalkozást indítani itt, de sajnos a sors közbeszólt, és megváltoztak a szándékaink. A napokban lecseréljük a molinót kiadóról eladóra, ugyanis szeretnénk értékesíteni a területet.” – avatott be minket a telek tulajdonosa, majd hozzátette: A reptér védelmi zónáját azóta visszavezették a vasúti sínekig, így már nincsen jogi akadálya az építkezésnek. Hogy lesz-e olyan befektető, aki lát fantáziát ebben a területben azt egyelőre nem tudni, mint ahogy azt se, hogy mikorra tűnik el a város egyik legcsúfabb szégyenfoltja a Fonógyári útról.

Ez a cikk a Szeged szégyenfoltjaival foglalkozó sorozatunk befejező része:

A 12 részes sorozatunk első epizódjában az újszegedi vasútállomást vettük górcső alá,

ahol egykor az Orient Express pöfögött, ma viszont már csak napi két pár vonat közlekedik.

A második részben a belváros szívében fekvő

centrum gödör mélyére hatoltunk.

A harmadik epizódban a szebb napokat is látott

szegedi futball leharcolt szentélyéről, a SZEOL pályáról írtunk.

A negyedik rész

a Szegedi Repülőtér mélyrepüléséről szólt.

Az ötödikben

a partfürdőt mutattuk be a panaszkodó üdülni vágyók szemszögéből.

A hatodik szégyenfolt a Cserepes sor volt,

ami még mindig a bűnözés és a mélyszegénység melegágya.

A hetedik

arról a hajléktalantanyáról szólt, ami töltésoldalban található.

A nyolcadik epizódban

bemutattuk az Árvízi emlékmű sötét oldalát.

A kilencedik részben ellátogattunk

Szeged elhagyatott pályaudvarára, ahol akár posztapokaliptikus filmet is forgathatnának.

A tizedik epizódban

a Bertalan híd lába alatt uralkodó áldatlan állapotokról írtunk.

A tizenegyedik részben

elhagyatott szegedi grundok után kutattunk.

Kovács Ferenc képgalériája: