Az emlékmű alatt hajléktalanok laknak - az önkormányzat tehetetlen

A Segesdy György által alkotott Árvízi emlékművet a nagy árvíz századik évfordulóján, 1979-ben avatták fel. A szocialista realizmus stílusjegyeit hordozó műalkotás az egymásnak feszülő hullámokkal egyrészt a természet iszonytatos erejét, másrészt az ember diadalmas helytállását kívánja szimbolizálni, pedig mára leginkább a társadalmi rétegek eltávolodásának a jelképévé, és a város egyik szégyenfoltjává vált.

"Marihuána fogyasztásra kijelölt hely"

Bizonyos szempontból az Árvízi emlékmű határpontnak számít, ugyanis számos szegedi fiatal szokta a péntek és szombat estéit a rakparton tölteni - nagy részük általában a DOKK és az Árvízi emlékmű közti részen szokott alkoholmámorba merülni, a szobortól a Boszorkánysziget felé haladva viszont elsősorban a kábítószeres bandák szoktak elszakadni a valóságtól. A térfigyelő kamera vakfoltjában még egy kedves kis falra festett felhívás is tájékoztat bennünket arról, hogy marihuána fogyasztásra kijelölt helyen tartózkodunk. Természetesen az Árvízi emlékmű közvetlen közelében is a magyar jogszabályok érvényesek, így azon a helyen sem lehet legálisan kábítószert fogyasztani.

A térfigyelő kamera vakfoltjában előszeretettel fogyasztanak kábítószert. (Fotó: Kovács Ferenc)

Az emlékmű más megvilágításban

Az Árvízi emlékműre a fiatalok közkedvelt találkozóhelyként, míg a hajléktalanok biztonságos menedékként tekintenek. Az emlékmű új értelmet nyert az elmúlt években, ugyanis vertikálisan nézve a társadalmi rétegződést élethűen ábrázolja: felül a jól szituált átlagemberek, alul pedig a számkivetett hajléktalanok töltik az idejüket. A járókelők nagy része talán nem is sejti, hogy az emlékmű alatt mekkora szeméthalmaz lapul. A műemlék körül terjengő penetráns húgyszag gyanakvóvá tett bennünket, így lemerészkedtünk a szobor aljához, a látvány megdöbbentő volt: elhajított sörös üvegek, üdítős palackok, óvszeres dobozok, bűzölgő emberi fekáliák közt fetrengő illuminált állapotú hajléktalanok, és mindez fényes nappal, Szeged egyik legnépszerűbb műemlékének alapzatánál.

Húgyszagú szeméthegyek az emlékmű alapjánál. (Fotó: Kovács Ferenc)

Az önkormányzat tehetetlen

Hekáné Dr. Szondi Ildikó, a Belváros szocialista önkormányzati képviselője nem tud arról, hogy lenne bármilyen kezdeményezés a probléma megoldására. „Tisztában vagyok a problémával, de egyelőre nincs tudomásom arról, hogy elindult volna bármilyen folyamat ennek megoldására. Folyamatosan próbálkozunk, de ez egy valóságos szélmalomharc, ugyanis amint kiköltözik az egyik hajléktalan, egyből érkezik egy másik a helyére. Az elmúlt évek során többször is kitakarítottuk az Árvízi emlékmű alját, de a szemét folyamatosan újratermelődik a hajléktalanok tartós jelenléte miatt. Az a baj, hogy az emlékmű a kialakítása miatt kifejezetten alkalmas hely a fedél nélküliek számára, így állandóan visszatérnek.” – mondta a képviselőnő.

Hajléktalantanya az emlékmű alatt. (Fotó: Kovács Ferenc)

A Fidesz javaslata megoldást jelenthet

Akárcsak a körtöltés melletti erdő esetében, úgy az Árvízi emlékmű problémájára is megoldást jelenthetne a Fidesz hajléktalanságot tiltó javaslata, ugyanis ha bekerül az alkotmányba, akkor jogilag tiltva lenne az életvitelszerű tartózkodás közterületen, és mint azt pár héttel ezelőtt megtudtuk, a szegedi hajléktalanszállókon bőven van még hely.