Nosztalgikus füstfelhő és zakatolás: Szegeden járt a legendás gőzmozdony +fotók +videó


172 évvel ezelőtt, 1854. március 4-én különleges esemény zajlott Szegeden: ekkor futott be az első gőzmozdony a városba. A vasút megjelenése új korszakot nyitott a település történetében. A gőzösök érkezése nemcsak a közlekedést változtatta meg, hanem alapjaiban formálta át Szeged gazdaságát, kereskedelmét és mindennapi életét is.

A 19. század közepén egész Európát – így Magyarországot is – vasútépítési láz járta át. Az első magyarországi vasútvonal 1846-ban nyílt meg Pest és Vác között, majd egy évvel később Pest és Szolnok között is megindult a közlekedés. Szeged irányába már a reformkor idején felmerült a vasút gondolata: többek között Széchenyi István is támogatta a fejlesztést.
A szabadságharc leverése azonban késleltette a terveket. Az 1850-es évektől az osztrák állam irányította a magyar vasútépítést, és ekkor indult meg a Cegléd–Szeged–Temesvár vasútvonal kivitelezése is. A munkát két irányból végezték: Ceglédről dél felé, Szeged felől pedig észak felé haladtak a munkások. Az Alföldön ekkor ezrek dolgoztak lapáttal, ásóval és talicskával a töltések megépítésén – a vasút valóban korszakos vállalkozás volt.
A történelmi pillanat 1854. március 4-én érkezett el. Ekkor adták át a Cegléd–Szeged vasúti szakaszt, amely a későbbi nagy vonal első része volt. A frissen lefektetett síneken egy hatalmas, füstöt okádó gőzmozdony gördült be a városba.

A korabeli beszámolók szerint a szegediek tömegesen gyűltek össze, hogy megcsodálják a különös szerkezetet, amelyet sokan csak „ördögszekérnek” neveztek. A vasút addig elképzelhetetlen gyorsaságot hozott: míg korábban szekéren vagy postakocsin több napba telt az út Pestig, a vonat már körülbelül tíz óra alatt megtette a távolságot.
Az első pályaudvar a mai Indóház tér környékén működött. Az „indóház” – ahogy a vasútállomást akkoriban nevezték – kezdetben egyszerű épület volt, hiszen a Tiszán átvezető híd hiánya miatt a vonal itt még végállomásként működött.
A vasút fejlődésének következő kulcskérdése a Tiszán átvezető vasúti híd megépítése volt. Komoly vita alakult ki arról, hogy Szegednél vagy a délre fekvő Magyarkanizsán keljen át a vasút a folyón. A szegedi városvezetés végül Bécsben lobbizott a hídért – sikerrel.
1858 december 2-án megnyílt a szegedi vasúti Tisza-híd, amely már lehetővé tette a vonal folytatását a folyó túlpartjára. Szeged ezzel végleg bekapcsolódott a birodalom vasúti hálózatába.
Nem sokkal később elkészült a Temesvár felé vezető vasút is, így létrejött a Bécs–Pest–Szeged–Temesvár–Báziás fővonal. A város ezzel nemcsak a fővároshoz, hanem a Bánság gazdag gazdasági térségéhez is közvetlen kapcsolatot kapott.
A vasút fejlődése itt nem állt meg. Az 1860-as és 1870-es években újabb vonalak épültek ki a város körül. 1869-ben megnyílt a Szeged-Rókus állomás, amely az Alföld–Fiumei vasút szegedi végpontja lett.

Innen több irányba indultak vonatok:
A század végére Szeged a Dél-Alföld egyik legfontosabb vasúti csomópontjává vált. A mezőgazdasági termékek – gabona, liszt, paprika vagy élőállat – vasúton juthattak el a fővárosba és az adriai kikötőkbe.
A város gazdasága is látványosan fejlődött. Sorra épültek a raktárak, malmok és gyárak a vasút közelében. Ebben az időszakban indult fejlődésnek a később világhírűvé váló Pick szalámigyár is, amelynek termékei a vasútnak köszönhetően juthattak el távoli piacokra.
A növekvő forgalom miatt a szegedi főpályaudvart a 20. század elején átépítették. 1902-ben a MÁV egy új, reprezentatív állomásépületet emelt a régi indóház helyére.
Az épületet Pfaff Ferenc tervezte, és ma is a város egyik jellegzetes közlekedési épülete. A tornyos, historizáló stílusú állomás méltó kapuja lett a modern Szegednek.
A város ekkor már nemzetközi vasúti útvonalak része volt: 1883-ban például az Orient Expressz is Szegeden haladt át, amikor Párizsból Konstantinápoly felé tartott.
A vasút gyökeresen megváltoztatta Szeged gazdaságát és társadalmát. A közlekedés felgyorsult, a város kereskedelmi szerepe megnőtt, és a régió egyik gazdasági központjává vált.
A vasútállomás környékén új városrész alakult ki: raktárak, vendéglők, szállodák és kereskedőházak épültek. A város gazdasági vonzáskörzete is kiszélesedett, hiszen a környező települések terményei Szegeden keresztül jutottak el a nagy piacokra.
A mindennapi életben is változás történt. A vasút demokratizálta az utazást: egyre többen indultak útnak vonattal vásárokra, üzleti utakra vagy rokonlátogatásra.
A szegedi nagyállomás ma is a város egyik legfontosabb közlekedési kapuja. Innen indulnak az InterCity járatok Budapest felé, valamint regionális vonatok a Dél-Alföld több irányába.
Az utóbbi években új fejlesztések is történtek. 2021-ben elindult a Szeged és Hódmezővásárhely között közlekedő tram-train, vagyis vasútvillamos, amely egyedülálló közlekedési megoldást jelent Magyarországon.
Emellett folyamatban van a Szeged–Szabadka vasútvonal felújítása is, amely ismét közvetlen nemzetközi kapcsolatot teremthet a két város között.
Az 1854-ben befutó első gőzmozdony nem csupán egy új közlekedési eszközt hozott Szegedre. A vasút elindította a várost a modernizáció útján: fellendítette a gazdaságot, erősítette a kereskedelmet, és összekapcsolta Szegedet Európa vasúti hálózatával.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.