Így emlékeztek a Szegedi Kisvasút indulására +videó
99 évvel ezelőtt, 1927. február 1-jén a Roosevelt térről - akkori Rudolf térről - gördült ki az első szerelvény a Szegedi Kisvasút vonalán, amely évtizedeken át összekötötte a várost a Homokhátság tanyavilágával. A Homokhátság ezer arca helyszíni riportban örökítette meg az emléktúrát, amely nemcsak egy évfordulóról, hanem egy egész életformáról szólt.
„A 99.-től a 100. évig végigjárjuk”
A vasárnapi túrát a Domaszék Szebb Jövőért Közalapítvány, a Szegedi Vasúttörténeti Alapítvány és Domaszék Nagyközségi Önkormányzata közösen szervezte. A cél nem egyszeri megemlékezés volt, hanem egy hosszabb folyamat kezdete.
Ma 99 éve indult a Szegedi Gazdasági Vasút, és ezt úgy szeretnénk megünnepelni, hogy a 99.-től a 100. évig végigjárjuk az egész útvonalat ilyen 8–10–12 kilométeres etapokban
– mondta a helyszínen Ótottn Greguss Éva Judit, a Domaszék Szebb Jövőért Közalapítvány elnöke.
Az első szakasz vasárnap az egykori indulási ponttól Szentmihálytelek irányába vezetett. A résztvevők nemcsak gyalogoltak, hanem figyelték is a környezetet: hol haladt egykor a sín, maradt-e nyoma az állomásoknak, töltéseknek, megállóknak.
Megnézzük, hogy merre járt a kisvasút, van-e még valamilyen emlék ebből, és megpróbáljuk megőrizni ezeket a helyeket
– fogalmazott a szervező.
Miért volt elengedhetetlen a szegedi kisvasút?
A túra során a résztvevők történeti magyarázatokat is kaptak arról, miért volt kulcsfontosságú a kisvasút megépítése. Papp János nyugalmazott vasútgépész emlékeztetett arra, hogy Szeged hatalmas tanyavilággal rendelkezett, de Alsótanya sokáig elszigetelten élt.
A felső tanyának már volt vasútja, ők be tudtak jönni Szegedre. Alsótanya viszont földutakon érte el a várost, a legtávolabbi részekről hat-nyolc órás lovaskocsi úttal
– idézte fel.
A város gazdasági érdekei is szerepet játszottak. Szeged szerette volna bérbe adni a tanyai földeket, növelni bevételeit, de ehhez piacra jutás kellett. Ráadásul a déli területek Szabadkához, az északi részek Halashoz húztak inkább.
Több mint tíz terv érkezett be a városhoz, volt olyan, amely már minisztériumi előmunkálati engedéllyel rendelkezett. A világháború azonban mindent megakasztott, utána pedig nem volt pénz
– mondta Papp János.
A megoldást végül a Speyer-kölcsön hozta el, amelyből a város finanszírozni tudta a vasút megépítését.
Tojás, baromfi, piac – mindent vitt a kisvasút
A kisvasút nemcsak műszaki beruházás volt, hanem a mindennapi élet része. Szabó Bozsó Imre nyugalmazott vasutas szerint a vonal óriási forgalmat bonyolított.
Rengeteg utas volt mindig, mert autóbusz-közlekedés nem létezett. Ez volt a legjobb lehetőség arra, hogy a parasztság eljuttassa az áruit: tojást, baromfit, minden élelmiszert
– idézte fel.
A vonatok kezdetben a Rudolf térre érkeztek, később azonban a végállomás áthelyeződött, részben a zaj, részben a városi fejlődés miatt. A kisvasút így is évtizedeken át meghatározta a Homokhátság és Szeged kapcsolatát.
Nem vonatfütty, hanem lépések
A Szegedi Kisvasút 1975 augusztusában futott ki végleg, az 1968-as közlekedéspolitikai döntések nyomán. Vasárnap azonban – jelképesen – újra elindult. Nem sínen, hanem gyalog, emlékezéssel, történetekkel.
A szervezők hangsúlyozták: a túrasorozat nem csupán múltidézés, hanem közösségi élmény is. A következő hónapokban újabb szakaszok következnek, hogy a centenáriumra a teljes egykori útvonalat végigjárják.
