Orbán Viktor: Az iráni háború miatt jelentős energiaár-emelkedés fenyeget + videó
100 éve Szeged: A jövő hangja zakatolt Szeged és Vásárhely között
1926 márciusában szenzációként számoltak be a szegedi újságok az új rendszerű motorkocsikról, amelyek a két alföldi várost kötötték össze. Negyven utast szállítottak, csatlakoztak a budapesti vonatokhoz, és a vasút jövőjét jelentették. A korabeli sajtó már akkor arról írt: ha beválnak, az egész magyar helyiérdekű közlekedést átalakíthatják. A százéves történet ma a tram-train sikere mellett új értelmet kap.
1926 márciusának elején különös izgalom járta át Szegedet. A kávéházak asztalainál nemcsak a politika vagy a tavasz közeledte volt téma, hanem a vasút is. A Délmagyarország 1926.03.07. lapszámában arról számolt be, hogy az államvasutak „igen érdekes és figyelemreméltó újítást” készültek életbe léptetni: új rendszerű motoros járatok indulnak Szeged és Hódmezővásárhely között. A tram-train előtt száz évvel is kiemelt figyelmet fordítottak a két város közötti gazdasági kapcsolatra.
A hír akkoriban valódi technikai szenzációnak számított. Az emberek már ismerték a gőzmozdonyok füstjét, az állomási csilingelést és a lassú zakatolást – de amit most ígértek, az egészen más volt. Egy olyan jármű, amely gyorsabb lehet a gyorsvonatnál.
A csodajármű érkezése
A vasút már korábban tárgyalt egy német gyárral az újfajta kocsikról. Külföldön már használták őket, Magyarországon azonban még csak kísérletnek számított a bevezetés. Nem véletlen, hogy a próbát éppen a Szeged–Vásárhely vonalon tervezték.
Az első motorkocsi meg is érkezett a városba. Ceglédnél szakértői bizottság vizsgálta meg a próbautat, amely – ahogy a korabeli lap írta – „fényes eredménnyel végződött”. Majd Békéssy Sándor felügyelő "hozta el" az újítást a napfény városába: a jármű a szegedi úton is "kiállotta a próbát".
Külsejében nem volt különösen hatalmas: „ugyanolyan nagyságú, mint egy közönséges másodosztályú vagon”, nagyjából negyven utas fért el benne. Ami igazán számított, az a sebesség és a menetidő volt. A motoros kocsi negyvenkét perc alatt tette meg az utat, gyorsabban, mint sok akkori vonat.
Menetrend a modernség jegyében
Az indulást 1926. március 15-ére tűzték ki. Kezdetben naponta csak egy járat közlekedett. Szegedről 21 óra 50 perckor indult, és 22 óra 37 percre ért Vásárhelyre. Visszafelé 22 óra 47-kor indult, és 23 óra 35-re már ismét Szegeden volt. A menetrendet tudatosan illesztették a budapesti vonatokhoz, így az utasok könnyebben folytathatták útjukat a főváros felé.
Nem volt minden tökéletes: „egyetlen kedvezményes jegy sem érvényes” – jegyezte meg a lap. A modernségnek ára volt, szó szerint is.
A MÁV, a vasutasok és a városiak azonban ennél többet láttak bele. Ha a kísérlet beválik, a teljes helyiérdekű forgalmat motoros járatokra állíthatják át. A kérdés tehát nem csak egy vonalról szólt, hanem a közlekedés jövőjéről.
Remények és várakozások
A cikk óvatos optimizmussal zárult. Minden attól függött, hogy a gyakorlatban mennyire bizonyulnak tartósnak és megbízhatónak az új járművek. Ha igen, „számos kocsit rendelnek majd a német gyártól”.
Szeged és Vásárhely között ekkor már nem pusztán egy vasútvonal húzódott: egy modernizációs kísérlet pályája lett. A száz évvel ezelőtti utas számára a motoros kocsi ugyanazt jelentette, amit ma egy új technológia – gyorsabb utat, kevesebb várakozást és a világ közeledését.
Motorkocsik és tram-train: a múlt és a jelen sínjei
Száz év telt el, és a két város között ma ismét egy kísérletből lett mindennapokba épült közlekedés működik. A vasútvillamos, a tram-train indulásakor sokan ugyanazokat a kérdéseket tették fel, mint 1926-ban: beválik-e, gyors lesz-e, megszokják-e az emberek?
Mára már 4 év alatt több millióan utaztak a tram-trainen, pontos menetrenddel és napi ingázással. Akkor negyvenhét perc számított csodának; ma a megbízhatóság és az integrált városi közlekedés jelképe lett a tram-train.
A hasonlóság mégis szembeötlő. Egy évszázad választja el a motoros kocsit és a tram-traint, de a lényeg változatlan maradt: Szeged és Hódmezővásárhely között mindig akadtak, akik a jövőt a sínekre akarták állítani. És úgy tűnt, a jövő mindkét alkalommal pontosan menetrend szerint érkezett meg.
További híreink:
