Új világ születhet Szegeden is

Hatvanöt évvel ezelőtt, a második világháború súlyos áldozatai után, a magyar polgárok – miután elzavarták a szélsőjobboldali nyilasokat – a választásokon nemet mondtak a baloldalra is. Az „Isten, haza, család” jelmondatával kampányoló kisgazdapártot választották. Vagyis a szélsőségektől mentes, polgári szabadságjogokra épülő, nemzeti alapokon állon demokráciát.

Hatvanöt éve, az 1945 novemberében a polgári erőket összefogó Független Kisgazdapárt Szegeden több mint 62 százalékot ért el, sőt a parasztpolgári Alsóvároson 70 százalékkal, a város környéki tanyavilágban pedig 85 százalékkal nyert. A kommunista párt akkoriban Szegeden mindössze 12 százalékos választási eredményt tudhatott magáénak. Idén a parlamenti és az önkormányzati választásokon is hasonló eredmény a cél: a polgári összefogásnak ősszel is meg kell tudnia mutatni, hogy képes alternatívát kínálni és véget tud vetni Botka László és a szocialista városvezetés nyolc éves korszakának. „A történelem folyamán talán sohasem volt a magyarok sorsa olyan nehéz és kétségbeejtő, mint napjainkban. Sok a zúgolódás, magunk is tele vagyunk keserűséggel. Évek óta tart a szenvedés. Fáradtak, szegények, koldusok vagyunk.” Ezekkel a szavakkal kezdődött a Szegedi Hírlap – a Független Kisgazdapárt akkori helyi lapja – 1945. december 16-i számának vezércikke. Az írás szerzője Nagyiván János (1893–1961) Szeged környéki tanyai gazda – akkor újonnan megválasztott kisgazda nemzetgyűlési képviselő – volt. A cikk apropóját pedig az adta, hogy az abban az időben a polgári politikai csoportokat összefogó kisgazdapárt az 1945 novemberében tartott parlamenti választásokon fölényes győzelmet aratott, megszerezve a szavazatok több mint 57 százalékát. A szegedi kisgazda politikus optimizmusát pedig az is erősíthette, hogy pártja Szegeden több mint 62 százalékot ért el, sőt a parasztpolgári Alsóvároson 70 százalékkal, a város környéki tanyavilágban pedig 85 százalékkal nyert. A kommunista párt akkoriban Szegeden mindössze 12 százalékos választási eredményt tudhatott magáénak. „Új világ született” – írta Nagyiván János cikke folytatásában, amelyben arra is kérte olvasóit, hogy „ne üljünk fel többé a népámítóknak, ne higgyünk azoknak, akik a magyart a magyarral akarják szembeállítani, mert ezek a magyar nemzet boldogulásának sírásói”. A mostani választási eredmények ismeretében, sokan bízunk abban, hogy új világ felé tartunk. S hogy a hazug és megosztó politizálás helyett az igazság és az összefogás politikája jön. Hatvanöt évvel ezelőtt, a második világháború súlyos áldozatai után, a magyar polgárok – miután elzavarták a szélsőjobboldali nyilasokat – a választásokon nemet mondtak a baloldalra is. Az „Isten, haza, család” jelmondatával kampányoló kisgazdapártot választották. Vagyis a szélsőségektől mentes, polgári szabadságjogokra épülő, nemzeti alapokon állon demokráciát. Hasonló folyamatok játszódtak le nemrégiben, amikor a magyar választópolgárok bebizonyították: a mérsékelt jobboldal, a polgári kereszténydemokrata összefogás munkája vezethet ki a válságból. Az új kormány előtt álló kihívások 1945-ben is hasonlóak voltak, mint 2010-ben. Akkor lerombolt ország, megszálló szovjet csapatok és a hatalomba erőszakkal nyomuló kommunisták nehezítették (s végül béklyózták meg) a kormány munkáját. Most a gazdasági nehézségek, az általános létbizonytalanság okozta sebekkel megküzdve, a korrupció, s a vészes emberi és közösségi bizalomvesztés által a lelkekben lerombolt országot kell újjáépíteni. Orbán Viktor új kormányát jobbról és balról egyaránt fogják támadni. Talán keményebben, mint bármelyik rendszerváltozás után polgári kormányt. Egy azonban bizonyos: sokan hisszük – s ezt az ország fele szavazatával is kifejezte –, hogy új világ felé tartunk. A szegediek számára is különösen fontos ez a választás, hiszen vasárnaptól remélhetőleg a város mindhárom egyéni parlamenti képviselője kormánypárti (azaz a Fidesz és a KDNP által jelölt) lesz. A baloldal térvesztése reményt is ad. Annak a reményét, hogy nemcsak az országra és az egész magyar nemzetre, de Szeged városára is új jövő köszönthet. A polgári összefogásnak ősszel is meg kell tudnia mutatni, hogy képes alternatívát kínálni és véget tud vetni Botka László és a szocialista városvezetés nyolc éves korszakának. Előkép van: hiszen hatvanöt éve, 1945 őszén a kommunisták mindössze alig több mint 10 százalékot értek el, míg a polgári ideológiájú kisgazdapárt több mint 60 százalékot.