Ez a hír is érdekelheti
Ez volt a hír 2015-ben: Így lett a SZEVIÉP-ből a szegedi hatalmi gépezet pénzszivattyúja
Ez volt a hír 2007-ben: Ligetfürdő, az előre eladott szegedi közvagyon
A pénz elszivárgott. A rosszul megkötött szerződés miatt a Ligetfürdő eladása komoly pénzügyi veszteséget okozott a városnak.
A Napfényfürdő Aquapolis tízmilliárdos beruházása a szegedi turizmus ikonikus pillére, de a pénzügyi konstrukció, amely révén a város elvesztette 80%-os tulajdonrészét, máig éles viták tárgya. Cikkünk azt vizsgálja: a Ligetfürdő Kft. körüli köz-magán partnerség (PPP) nem pusztán kockázatátruházás, hanem egy előre megtervezett, helyi érdekeket kiszolgáló láncreakció volt-e, ahol a közvagyon értékét a politikai haszonszerzés áldozatául hozták. A rejtély a fix eladási árban és a háttérben mozgó, elkerülhetetlen összefüggésekben rejlik.
A fix ár alatti érték: Kockázati díj vagy előre rögzített lemondás?
Az önkormányzat 1,4 milliárd forintos apportot vitt be a Ligetfürdő Kft.-be, ami megegyezett a később rögzített eladási árral, miközben a magánbefektető (Hunguest Hotels Zrt.) 3 milliárd forint bankhitelre vállalt kezességet és 5 év alatt közel 3 milliárd forint működési veszteséget fedezett. Az ügyészség a bűncselekmény hiányát a realizált veszteségfedezéssel indokolta, ám ez a magyarázat nem állja meg a helyét a hosszú távú közvagyonkezelés szempontjából.
A fix, 1,4 milliárdos ár, amelyet 2007-ben rögzítettek, valójában opciós prémiumként funkcionált:
a város ezzel biztosította a partner számára, hogy az uniós forrásokkal (3 milliárd Ft) felértékelt, korszerű létesítményt végül „potom pénzért” szerezhesse meg.
A Hunguest veszteségfedezése a projekt üzemeltetési kockázatát fedezte, de nem tükrözte a 2016-ra felértékelt vagyon (a 3 milliárd forint vissza nem térítendő uniós támogatással megnövelt beruházás) valós piaci potenciálját. A város nem kockázatot hárított át, hanem a jövőbeni haszon realizálását adta fel előre.
Leisztinger és a helyi erő
A projekt két fontos szereplője, a Hunguest Hotels tulajdonosa, Leisztinger Tamás és Botka László szegedi polgármester régóta az MSZP-hez köthetőek. Az ellenzék szerint a politikai és gazdasági kapcsolatok arra utaltak, hogy a vezetők a barátaikat segítették helyzethez, azaz politikai kegyeltetés történt.
A kérdés nem csupán az, hogy kifizetődött-e az üzlet a magántőkének, hanem az, hogy a PPP-struktúra volt-e a kulcs egy helyi hatalmi összefüggés konszolidálásához. A fix vételár lehetett az a csendes garancia, amellyel a városvezetés a turisztikai fejlesztés álcája alatt biztos megrendelésekhez és hosszú távú, rendkívül kedvezményes vagyonkezelési jogokhoz juttatta a hozzá közel álló tőkést. Ez az összefüggés magyarázatot adhat arra, miért ragaszkodott a város a 2007-es, fix árat rögzítő opcióhoz ahelyett, hogy egy inflációkövető vagy nyereségrészesedést tartalmazó szerződést kötött volna.
A Szeviép szerepe
A szegedi lakosság számára a Szeviép Zrt. csődje máig súlyos emlék. A 80%-ban önkormányzati tulajdonú Ligetfürdő Kft. 2008-ban és 2009-ben közel 7 milliárd forint értékű megbízást adott a Szeviépnek a kivitelezésre. Bár a városvezetés tagadta a közvetlen szerződéseket,
ez a lépés azt jelenti, hogy az önkormányzat közvetett módon milliárdos megrendelésekkel látta el a helyi, szocialista kötődésű kivitelezőt.
A Szeviép későbbi csődje, a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett csődbűncselekmények és a több száz károsult hátrahagyása azt mutatja, hogy a Ligetfürdő beruházás túllépett a turisztikai fejlesztés keretein. A PPP-konstrukció egyben politikai erőforrás-allokációs eszköz is lehetett, amely helyi, nehéz helyzetbe került, de befolyásos gazdasági szereplőket tartott életben a közpénzek bevonásával – még ha ez az „életben tartás” csak átmeneti is volt, és a károkat végül a kisvállalkozók viselték.
A érdekek mintázata
Az adatok azt mutatják, hogy a Ligetfürdő-projekt eseményei egy helyi érdekek által vezérelt, jól meghatározható szerkezetet követnek:
- Az Unió elérése:
Szeged városvezetése csak magánpartnerrel együtt tudott indulni a milliárdos uniós pályázaton. Ez volt a valódi ok a PPP létrehozására.
- A kockázat elmozdítása:
A 3 milliárd forintos uniós támogatás bevonása és a városi apport megnövelte a projekttársaság értékét, de a fix eladási ár (1,4 milliárd Ft) rögzítése biztosította a magánbefektetőnek (Leisztinger/Hunguest), hogy kockázatmentesen szerezze meg a felértékelt, modern fürdőkomplexumot, miután a közpénzből (uniós és hitel) megvalósult a beruházás.
- A helyi érdekeltség:
A projekt a Szeviép Zrt. számára is milliárdos megrendeléseket biztosított abban az időszakban, amikor a cég már a pénzügyi nehézségek felé tartott. Ez a „megrendelés-injekció” a helyi szocialista érdekkör kiszolgálását is szolgálta, megteremtve ezzel a politikai felelősség kérdését, függetlenül a bűncselekmény hiányát kimondó ügyészségi döntéstől.
A következmény a szegediek számára kettős: egyrészt megkapták a kiemelkedő Ligetfürdő komplexumot, másrészt a Dóra-kutak használati jogának 30 éves átadásával elbukták a Partfürdő strand újbóli megnyitásának olcsó lehetőségét, ezzel jelentősen szűkítve a helyi lakosok megfizethető fürdőzéshez való hozzáférését. A közvagyon eladása így társadalmi hátrányt is okozott.
A kockázat ára, avagy kié a Ligetfürdő valójában?
A Ligetfürdő/Aquapolis története egy lecke a PPP-konstrukciók kétértelmű természetéről. Bár a Csongrád Megyei Főügyészség a városvezetést jogilag felmentette a hűtlen kezelés vádja alól, a tények egyértelműen a közvagyon hosszú távon felelőtlen kezelését támasztják alá.
A Botka László vezette önkormányzat ugyan mentesült a rövid távú hitel- és működési kockázat alól, de cserébe egy politikai és gazdasági szövetség által diktált, fix vételárat rögzített, amely lemondott a város jövőbeni tőkeemelkedésből való részesedéséről.
A tranzakció hosszú távú profitját, amelyet a későbbi, milliárdos felvásárlás igazolt, a helyi érdekekhez kötődő magánszféra zsebelte be.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
© 2025