100 éve Szeged: Tápé, ahol a makacsság is emlékművet kapott
100 éve Szeged: amikor a kántorválasztás bíróságra vitte Tápét
Egy kántor személye miatt indult mozgalom, aláírásgyűjtés és püspöki küldöttség kavarta fel Tápé életét a húszas években. A történet csúcspontja egy bírósági tárgyalás volt, ahol a vádlottak végül elismerték, hogy a névtelen levél rágalmai nem felelnek meg a valóságnak. Az eset béküléssel zárult, s ezzel véget ért a tápéi „belháború”.
Száz esztendővel ezelőtt, 1926. február 20-án különös tudósítást közölt a Délmagyarország - az akkor még szomszédos - Tápéról. A lap arról számolt be, miként simult el egy hetekig izzó egyházi vita, amely majdnem szétszakította a falut. A történet végül nem kiáltásokkal, hanem ünnepélyes bocsánatkéréssel zárult – a bíróság tárgyalótermében.
Lobbanékony kedélyek Tápén
A korabeli beszámoló szerint Tápé népe „lobbanékony hangulatú” volt, s ezúttal egy kántorválasztás borzolta a kedélyeket. A község a megelőző nyáron olyan jelöltet választott, akinek személye „egyházi szempontokból súlyos kifogások alá esett”. A választást Bogoss Béla esperes-plébános megfelebbezte a váci püspökhöz, aki megsemmisítette az eredményt, és új választás kiírására utasította.
A döntés után mozgalom indult a már egyszer megválasztott kántor érdekében. Aláírások gyűltek, sőt küldöttség is indult a püspökhöz, hogy kieszközölje a döntés megváltoztatását. A küldöttség azonban nem csupán kérvényt vitt magával: egy névtelen levelet is, amelyet – a korabeli tudósítás szerint – „egy észrevétlen pillanatban a püspöki iroda beiktatott levelei közé csempésztek”.
A levél hangja sértő és rágalmazó volt, és a plébános ellen irányult.
A szegedi bíróság előtt Tápé
Bogoss Béla a levél miatt bűnvádi feljelentést tett a küldöttség tagjai ellen. Az ügy Apczy Ernő járásbíró elé került. Az első tárgyaláson a vádlott tápéiak kijelentették, hogy „ők mit sem tudnak a névtelen levél tartalmáról”. A tárgyalást akkor elnapolták, hogy a váci püspökségtől beszerezzék a kérvényt és a levél eredeti példányát.
A folytatásra 1926 februárjában került sor. A bíró békülési felszólalására a vádlottként megjelent tápéi magyarok hangja megváltozott. A Délmagyarország tudósítása szerint „töredelmesen bocsánatot kértek”, és beismerték, hogy a levélben foglalt rágalmazó kitételek „nem felelnek meg a valóságnak”.
Ünnepélyes kibékülés
A jelenet a tárgyalóteremben szinte színpadszerűvé vált. A vádlottak, hogy bocsánatkérésüket „ünnepélyesebbé tegyék”, egyenként járultak plébánosuk elé, és személyesen kértek bocsánatot. A gesztusnak súlya volt: nemcsak jogi, hanem közösségi értelemben is.
Bogoss Béla esperes-plébános megbocsátott rágalmazó híveinek. A tárgyalás ezzel véget ért – és vele együtt az a tápéi „belháború” is, amely hosszú időn át fenyegette a község belbékéjét.
A száz évvel ezelőtti történet ma már inkább emlékeztet egy falusi krónika fejezetére, mintsem komoly viszályra. Mégis jól mutatja, milyen szenvedéllyel tudta megélni egy közösség a saját ügyeit – és azt is, hogy a végén a békülés volt az, ami megmaradt.
További híreink:
