A szegedi vár napokban "előkerült" vízibástyája gazdag történelmet elevenít fel
A jelen megidézte a múltat. A szegedi vár hosszú évszázadokon át hangsúlyos szerepet töltött be.
Július elsején elindult a Huszár Mátyás rakpart felújítása, ami mellett nagyszabású régészeti és ásatási munka zajlik. Már sok érdekességre derült fény, Szeged történelmének darabjai kerülnek elő. A szegedi vár északi fala után már a délinél kutakodnak a régészek, akik ismét teljes egészében láthatóvá "varázsolták" a vízibástyát, más néven a rondellát. A jelen aktualitási kapcsán ismerkedjünk meg a múlttal is. A szegedi vár a tatárjárást követően hosszú évszázadokon át hangsúlyos szerepet töltött be a város életében, majd a török elleni háború idején nagy csaták zajlottak a várfalakon. Érdekesség, hogy az ezernyolcszázas évek második felében a leghíresebb betyár, Rózsa Sándor öt éven keresztül raboskodott a vár tömlöcében. Az erődítmény sorsát végül az 1879-es nagy árvíz pecsételte meg.
Tatárok, majd törökök fenyegették a szegedi várat
A szegedi erődítményt az 1241-42-es tatárjárás utáni időszakban bővítették ki IV. Béla király parancsára. A széles udvart körbevevő szabálytalan ötszög alakú várfalat kerek öregtorony, palotaszárny és kisebb tornyok tagolták.
1444-ben itt kötötték meg I. Ulászló király és Murád török szultán követei a békeszerződést, amelyet azonban a fiatal uralkodó rövidesen felrúgott, és elindította szerencsétlen kimenetelű hadjáratát.
Ugorva a török időkre. Az oszmán csapatok 1542-ben sikeresen megostromolták a várat. A létesítmény visszavételére az elmenekült bíró a környékbeli hajdúk és a lakosság erejében bízva kísérletet tett, a várost 1552 elején sikerült visszafoglalniuk, de az erős várfalak mögé húzódó védők visszaverték rohamukat. A sikertől fellelkesült magyarok nyílt csatába bocsátkoztak a várbeliek felmentésére érkezett budai pasa hadával szemben.
A harcedzett janicsárok és szpáhik végül legyőzték a magyar katonákat, így Szeged másfél évszázadra török uralom alá került.
Az erődöt a felszabadító háború során 1688-ban fogták ostrom alá a császári seregek, és néhány hét után a helyőrség kénytelen volt kapitulálni. A várat a 18. században a török határ közelsége miatt megerősítették és külső sáncokkal modernizálták. Miután elvesztette hadászati jelentőségét börtönné alakították át.
A híres betyárt, Rózsa Sándort is bezárták ide
1869. január 25-én gróf Ráday Gedeon becsalta Rózsa Sándort a szegedi várba, ahol azonnal elfogták, és vasra verték. A híres betyár közel három évig raboskodott a várban, mire lefolytatták az ellene indított nyomozást. A szegedi várban lefolytatott perben elsőfokon életfogytiglani börtönre ítéltek Rózsa Sándort. Ezt azonban a felsőtábla halálbüntetésre változtatta.
Közel kétévnyi huzavona után végül 1874. november 7-én I. Ferenc József kegyelmet adott a híres alföldi betyárnak. Az ítélet módosítása után a szegedi várból a szamosújvári börtönbe szállították Rózsa Sándort, 1878. november 22-én itt halt meg.
A nagy árvíz pecsételte meg a vár sorsát
A szegedi vár végzetét az 1879-es nagy árvíz okozta. A városvezetők 1881. február 22-én döntöttek a szegedi „váracs” lebontásáról. A városnak ugyanis a belváros újjáépítéséhez nagy mennyiségű építőanyagra volt szüksége, erre pedig kiválóan alkalmas volt a vár kitűnő minőségű téglaanyaga.
Ismét teljes egészében látható a vízibástya
A régészeti és ásatási munka első fázisában a szegedi vár északi fala, valamint a szegedi nagyárvíz után épült első partfal került elő.
Folytatódott a feltárás, immár a szegedi vár dél-keleti tornyánál, a vízibástyánál (más néven rondella) dolgoznak a régészek.
A vízibástya, ami eddig egy félkörként lógott a Tiszába, immár teljessé vált előttünk. Emellett a déli fal csatlakozását is megtalálták, továbbá a vár keleti falának részlete is látható itt - erről Molnár Csilla ásatásvezető számolt be a keddi sajtótájékoztatón.
Az is kiderült, hogy egy archív fotón látták, hogy a rakpart építése során ez a fal egyszer már előkerült, azonban ennél több információ nem volt idáig. Viszont most már bizton állíthatják, hogy ez a vár eredeti keleti fala, egyidejű építésű a saroktoronnyal. Ezt megtudják erősíteni. Ahogy Molnár Csilla elmondta, a vár ezen fala törött, vagy elbontott, tehát mindenképpen folytatódik. Hozzátette: kérdéseik még nekik is vannak az ásatás ezen szakaszában.
A szakemberek információi és a leírások alapján ez a fal 1692-ben dőlt be a Tiszába. Úgy fest ez a töréspont, amire bukkantak, ennek a történésnek a mementója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
