Rákositól Kádárig: Csongrád megye évtizedei a diktatúra béklyójában
A szegedi Fekete Házban fotókiállítás nyílt, amely a megye XX. századát mutatja be. A tárlat különösen hangsúlyozza a diktatúra mindennapi életre gyakorolt hatását.
Gondolta volna, hogy a szegedi Fekete Ház falai között egy igazi időkapu nyílik a múltba? A Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyén nemrég nyílt meg a „Csongrád megye XX. századi fotós krónikásai” című tárlat, mely Liebmann Béla és Enyedi Zoltán lencséjén keresztül mutatja be a megye történetének egy lenyűgöző és gyakran elfeledett korszakát. Ha érdekli, hogyan éltek, dolgoztak és harcoltak az emberek Csongrád megyében az 1940-es évektől, miként élték meg a diktatúra pillanatait, akkor ezt a kiállítást nem hagyhatja ki!
A diktatúra árnyékában
A kiállítás középpontjában a diktatúra áll, annak minden előzményével, kialakulásával és a mindennapi életre gyakorolt hatásával. Liebmann Béla és Enyedi Zoltán fotói nem csupán dokumentálják a történelmi eseményeket, hanem megelevenítik a korszak meghatározó alakjait is.
Láthatjuk Rákosi Mátyást, amint 1945-ben Szegedre látogat, majd néhány évvel később már csak óriási festményekről köszön vissza. Kádár János szegedi látogatásai az 50-es évek végén és a 70-es évek elején szintén megelevenednek a képeken, bepillantást engedve a politikai elit és a hétköznapi emberek találkozásába.
A tárlat az 1956-os forradalom szegedi eseményeiről is ritka és megrázó képeket tár fel. Liebmann Béla októberi fotóin ott vannak a tüntetők, akik a szabadságért kiáltottak, majd novemberben a városháza előtt álló tankok döbbenetes látványa mesél a forradalom vérbe fojtásáról. Ezek a képek nem csupán történelmi dokumentumok, hanem az emberi bátorság és tragédia húsbavágó tanúi.
A hétköznapok és az idő múlása
Enyedi Zoltán felvételei főként a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekről mesélnek, bemutatva a konszolidáció és a Kádár-korszak hétköznapjait. Megható pillanatokat örökít meg, mint például amikor Szent-Györgyi Albert díszdoktorrá avatására érkezik a Dugonics térre 1973-ban, vagy éppen Aczél György és Grósz Károly politikai tevékenységét Szegeden.
De a kiállítás nem csak a nagy politikusokról szól!
Liebmann és Enyedi fotói megörökítik Szeged ikonikus építményeit is, mint az 1948-ban elkészült Belvárosi hidat, a szegedi Lenin-szobor 1967-es leleplezését, vagy az árvízi emlékmű 1979-es avatását.
Ezek a képek egy város fejlődéséről, átalakulásáról, és a kollektív emlékezet fontos pillanatairól tanúskodnak.
Találkozhatunk a diktatúrák jellemző tömegrendezvényeivel is, amelyek szabadtéren és beltéren egyaránt zajlottak. Ám a történelem nagy eseményei mellett a fotók a hétköznapi emberi pillanatok varázsát is megőrzik: egy lottózó idős bácsit, a JATE-menzán sorban álló fiatalokat, vagy éppen a Móra Ferenc Múzeum szökőkútjánál fotózkodó hölgyeket. Ezek a képek teszik igazán emberivé és átélhetővé a múltat.
Ne Hagyja Ki!
A „Csongrád megye XX. századi fotós krónikásai” című kiállítás október 5-ig látható a szegedi Fekete Házban. Ne maradjon le erről a különleges időutazásról, mely nem csupán történelmi tényeket mutat be, hanem elgondolkodtat, és új perspektívából láttatja a huszadik századot Csongrád megye szívében.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
