Rákositól Kádárig: Csongrád megye évtizedei a diktatúra béklyójában
A szegedi Fekete Házban fotókiállítás nyílt, amely a megye XX. századát mutatja be. A tárlat különösen hangsúlyozza a diktatúra mindennapi életre gyakorolt hatását.
Gondolta volna, hogy a szegedi Fekete Ház falai között egy igazi időkapu nyílik a múltba? A Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyén nemrég nyílt meg a „Csongrád megye XX. századi fotós krónikásai” című tárlat, mely Liebmann Béla és Enyedi Zoltán lencséjén keresztül mutatja be a megye történetének egy lenyűgöző és gyakran elfeledett korszakát. Ha érdekli, hogyan éltek, dolgoztak és harcoltak az emberek Csongrád megyében az 1940-es évektől, miként élték meg a diktatúra pillanatait, akkor ezt a kiállítást nem hagyhatja ki!
A diktatúra árnyékában
A kiállítás középpontjában a diktatúra áll, annak minden előzményével, kialakulásával és a mindennapi életre gyakorolt hatásával. Liebmann Béla és Enyedi Zoltán fotói nem csupán dokumentálják a történelmi eseményeket, hanem megelevenítik a korszak meghatározó alakjait is.
Láthatjuk Rákosi Mátyást, amint 1945-ben Szegedre látogat, majd néhány évvel később már csak óriási festményekről köszön vissza. Kádár János szegedi látogatásai az 50-es évek végén és a 70-es évek elején szintén megelevenednek a képeken, bepillantást engedve a politikai elit és a hétköznapi emberek találkozásába.
A tárlat az 1956-os forradalom szegedi eseményeiről is ritka és megrázó képeket tár fel. Liebmann Béla októberi fotóin ott vannak a tüntetők, akik a szabadságért kiáltottak, majd novemberben a városháza előtt álló tankok döbbenetes látványa mesél a forradalom vérbe fojtásáról. Ezek a képek nem csupán történelmi dokumentumok, hanem az emberi bátorság és tragédia húsbavágó tanúi.
A hétköznapok és az idő múlása
Enyedi Zoltán felvételei főként a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évekről mesélnek, bemutatva a konszolidáció és a Kádár-korszak hétköznapjait. Megható pillanatokat örökít meg, mint például amikor Szent-Györgyi Albert díszdoktorrá avatására érkezik a Dugonics térre 1973-ban, vagy éppen Aczél György és Grósz Károly politikai tevékenységét Szegeden.
De a kiállítás nem csak a nagy politikusokról szól!
Liebmann és Enyedi fotói megörökítik Szeged ikonikus építményeit is, mint az 1948-ban elkészült Belvárosi hidat, a szegedi Lenin-szobor 1967-es leleplezését, vagy az árvízi emlékmű 1979-es avatását.
Ezek a képek egy város fejlődéséről, átalakulásáról, és a kollektív emlékezet fontos pillanatairól tanúskodnak.
Találkozhatunk a diktatúrák jellemző tömegrendezvényeivel is, amelyek szabadtéren és beltéren egyaránt zajlottak. Ám a történelem nagy eseményei mellett a fotók a hétköznapi emberi pillanatok varázsát is megőrzik: egy lottózó idős bácsit, a JATE-menzán sorban álló fiatalokat, vagy éppen a Móra Ferenc Múzeum szökőkútjánál fotózkodó hölgyeket. Ezek a képek teszik igazán emberivé és átélhetővé a múltat.
Ne Hagyja Ki!
A „Csongrád megye XX. századi fotós krónikásai” című kiállítás október 5-ig látható a szegedi Fekete Házban. Ne maradjon le erről a különleges időutazásról, mely nem csupán történelmi tényeket mutat be, hanem elgondolkodtat, és új perspektívából láttatja a huszadik századot Csongrád megye szívében.
