Rácz Tibor, az ezerarcú színész

Szinte lehetetlen vállalkozás felsorolni Rácz Tibor szerepeit, még akkor is, ha kizárólag a Szegedi Nemzeti Színház deszkáin töltött évekből merítenénk. A szegedi születésű színész közkedvelt gyerekszereplőből lett jelentős karakterszínész, bár tanulmányai és szíve többször elszólította a Tisza-parti teátrumtól, legbelül valami mégis visszahúzta a napfény városába. A Függöny előtt, maszk nélkül beszélgetős est vendége ötödik alkalommal Rácz Tibor volt.

A Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja két zenés bemutató után - jelenleg fut a Rózsa és Ibolya, melyben Varjúhájt játssza - is mosolygósan és vidáman lépett színpadra a Kisszínházban, ezúttal maszk nélkül.

Rácz Tibor

"öreg motorosnak" számít a teátrumnál, először 1951-ben, gyerekként mutatkozott be a szegedi deszkákon, méghozzá szülei oldalán a Pillangókisasszonyban. Édesapja a császári biztost játszotta, édesanyja pedig Cso-cso-szán egyik hölgyének szerepében tündökölt; a családot ebben a szereposztásban 33 alkalommal láthatta a szegedi közönség. Rácz Tibor ekkor még csak 4 éves volt, szíve mélyén viszont már akkor érezte, hogy végleg elkötelezte magát a színház, a színjátszás mellett.

- mondta, hiszen egész gyermekkorát a társulat körül töltötte, illetve az akkoriban még működő, színházi dolgozók gyermekeinek fenntartott óvodába járt a Dózsa utcába. Első szöveges szerepe

Ádám Ottó

rendezőnek köszönhető, a Mákvirágok című darabban a következőt kellett mondania: "Adj egy csókot galambom!" Hamar belopta magát a közönség szívébe, s közkedvelt gyerekszereplője lett a Szegedi Nemzeti Színháznak. Mindössze 12 éves volt, amikor

Kovács János

fiaként szerepet kapott a Nem vagyunk angyalokban,

Rácz Tibort megfogta az a közeg, amivel a színház kulisszái mögött találkozott, és megérintette az a zeneiség, ami az operettekben érte. Mivel nem volt biztos a hangjában, már a Színház és Filmművészeti Főiskola felvételije előtt eldöntötte, nem fog zenés osztályba jelentkezni, helyette a prózai társulatot tűzte ki célul. Igen ám, de a szigorú vizsgabizottság csak harmadjára engedte át a felvételin, éppen akkor, amikor behívták kötelező katonai szolgálatra. "A felvételin úgy választottak közülünk, hogy vagy

Szegvári Menyhért

Szegedről vagy én. Kiderült, a Vas utcai kollégiumban nem lett volna csak egy ágy a szegedieknek. Vissza kellett menni egy újabb próbatételre, akkor már 38 Celsius-fokos lázam volt, nem sok kedvem volt a felvételihez, a fejem is vöröslött. Majd két év katonaság következett, végül úgy éreztem, nyeregben vagyok." A karakterszínészet nem azt jelenti, hogy a színészt beskatulyázzák és kizárólag kis szerepekben adnak neki lehetőséget - vallja Rácz Tibor, aki gyerekként számos fogást tanult el a szegedi teátrum társulatától.

Békés András

, a Színház és Filmművészeti Főiskola legendás tanárának osztályában kőkemény kiképzést kaptak a fiatal művészek: csak napi négy óra jutottak alvásra a terjedelmes szövegek magolása mellett. A tehetségesebbeknek azonban már az első félév után beérett a tanulásba fektetett idő gyümölcse, Rácz Tibor például szerepet kapott a III. Richárd televíziós feldolgozásában

Latinovits Zoltán

és

Haumann Péter

oldalán. Ez volt az az időszak, amire a szegedi színész csodálatos káoszként emlékszik vissza, ugyanis reggel, délben és este más játszóhelyen, más és más szerepekben tűnt fel a fővárosi közönség előtt.

Tehetségére hamar felfigyeltek,

Vámos László

(vagy ahogyan sokan emlegették, a Tanár úr) a Szolnoki Szigligeti Színházzal küzdött a kegyeiért. Rácz a Vámosék körüli "rendezetlenség" miatt végül egy évadra Szolnokra szerződött, de nem hagyta el végleg a fővárost sem; kisebb szerepei miatt gyakran visszajárt a Fővárosi Operettszínházba. Akkor döntött végképp Szeged mellett - akkor még ő is azt hitte, hogy elhatározása végleges lesz -, amikor feleségével,

Fekete Gizivel

térben és érzelmileg is egyre inkább eltávolodtak egymástól. Közösen megegyeztek, olyan színházat keresnek, ami mindkettőjüknek megfelelő szakmai lehetőséget tartogat. A Szegedi Nemzeti Színház nagyobbik játszóhelyén éppen abban az időben kezdődtek meg a felújítástok, a társulat nyolc évre kénytelen volt átköltözni a Belvárosi Mozi épületébe.

1982-ben újabb lehetőség találta meg a házaspárt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháztól, ami akkor még inkább gondolatban, semmint gyakorlatban működött. Újabb kemény évek vártak rájuk, hiszen szinte a semmiből kellett felvirágoztatniuk egy szerethető színházat. Három-négy hetente újabb és újabb előadásokat vittek színre, egy évadban összesen 11 bemutatót tudhattak maguk mögött. Közel 10 év telt el, amikor a színészpár (immár Rita lányukkal) ismét azt mondta, váltaniuk kell.

Rácz Tibor és Fekete Gizi érkezése 1990-ben lázban tartotta mind a Szegedi Nemzeti Színház társulatát, mind pedig a közönséget. "Rita lányom éppen akkor Zalaegerszegen játszott édesanyjával. A rendező azt mondta, Szegeden is meg fogom csinálni az Annie című musicalt. Jött a levél, hogy szeretné a lányunkat szerződtetni két vendéggel. Így kerültünk ide 1990-ben. Akkor azt éreztem, jó lesz itthon." A színész úgy fogalmazott, a Tisza-parti város biztonságot jelentett számukra az újrakezdéshez. Kiderült az is, Rácz Tibor sosem dédelgetett szerepálmokat, pályája során csak elvétve érték utol olyan lehetőségek, melyeket kevésbé érzett magáénak. Érdekesség egyébként, hogy szinte sosem játszott kétszer ugyanabban az előadásban ugyanolyan szerepet, leszámítva a Csárdáskirálynőt, ahol Bóni grófként

Király Leventét

helyettesítette. Rácz Tibor, aki nem mellesleg éppen a napokban ünnepli születésnapját, művészetének drámai ereje közel 200 szerepben köszön vissza a színház szerelmeseire.