Vélemény: Rendszerváltás az MSZP-ben

Szocialista szemszögből nézve Gyurcsány Ferenc re- és proaktiválódása azért is fenyeget tragikus véggel, mert bukása óta Gyurcsány szemmel láthatólag mély szabaddemokratizálódáson ment át.

Az MSZP-nek az önkormányzati választásokon elszenvedett súlyos veresége után Szili Katalin kilépett a párt országgyűlési frakciójából, Gyurcsány Ferenc pedig be- és kijelentette, hogy rendszerváltásra van szükség az MSZP-ben. Szili Katalin nem lépett ki pártjából, ám a sors úgy hozta, hogy az általa eddig irányított Szövetség a Jövőért Mozgalom létrehozta a Szociális Unió nevű pártot, amelynek ő elnöke is lett, így párttagsága az MSZP alapszabálya szerint megszűnt. Gyurcsány Ferenc sok sikert kívánt Szili további útjához, aztán ő is egy sajátos manőverrel lepte meg pártját és a közvéleményt: október 22-én a fővárosi Szent István parkban egy sátor alatt tartja majd ülését Gyurcsány szerveződése, az ún. Demokratikus Koalíció. Az eddigiek alapján jó okunk van feltételezni, hogy a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció a Szili-féle Szövetség a Jövőért Mozgalommal párhuzamba állítható, és nem csak egy személy körül és köré szerveződő egyesülés lesz, hanem párttá növi ki magát. Az MSZP-n belüli „rendszerváltás” ötlete eleve sok kérdést vetett fel, mert sok dolgot hagyott homályban. Gondolhattunk szervezeti rendszerváltásra (a pártszervezet radikális átalakítása), gazdasági rendszerváltásra (az MSZP finanszírozásának és gazdálkodásának radikális átalakítása), ideológiai rendszerváltásra (az MSZP alapelveinek és –eszméinek radikális átalakítása), politikai rendszerváltásra (az MSZP politikai céljainak, programjának és bázisának radikális átalakítása) stb. Végül pedig nem lehetett nem gondolni egy új párt létrehozására vagy az MSZP radikális szervezeti átalakítása révén, ahogy 1989-ben az MSZMP-ből is MSZP lett, vagy egy egészen új párt megteremtésével, amely „csak” örökébe lép az így végelgyengülésben kimúló MSZP-nek. Mivel az ötletgazda Gyurcsány Ferenc, nagyon nagy valószínűséggel mindegyik verzió főszereplője maga Gyurcsány Ferenc lenne. Az a Gyurcsány, akit Botka László, az MSZP aktuálisan talán legsikeresebb embere, a múlt emberének tart – Szili Katalinnal egyetemben. Mi lehet, mi lenne a sorsa a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-nek? Véleményem szerint tragédia. Gyurcsánynak kétségtelenül vannak hívei, de még lelkes rajongói is az MSZP-n belül és kívül is, de nem is oly rég még Fodor Gábort, Kóka Jánost és még Dávid Ibolyát is a hívek látványos támogatása kergette illúziókba. Gyurcsány megosztó ember, újra előtérbe kerülése, például a választásokon miniszterelnök-jelöltként szereplése újra felkorbácsolná az indulatokat, és újra az MSZP-ére lőcsölné Balatonőszödöt meg mind azt a rosszat, ami Gyurcsány nevéhez köthető. Mindez egyetlen egy okból lenne elkerülhető: ha az elkövetkezendő három és fél évben Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP katasztrofálisan kormányozna, ami azonban – lássuk be – nem valószínű. Gyurcsány észjárása mindenesetre erre rezonál. Nyíltan beszélt is arról, hogy nála a fő kérdés az, hogy négy év múlva mi (ki?) jön a Fidesz után. Szocialista szemszögből nézve Gyurcsány Ferenc re- és proaktiválódása azért is fenyeget tragikus véggel, mert bukása óta Gyurcsány szemmel láthatólag mély szabaddemokratizálódáson ment át. Élvezi a volt SZDSZ-elit és –holdudvar támogatását. Konrád Györgyét, a Magyar Demokratikus Chartáét, Bauer Tamásét, az Élet és Irodalom meg a 168 óra körül tömörült „ballib” értelmiségiekét. És külön kell említenem Gyurcsány másik jobb kezét, Debreczeni Józsefet is, aki már átesett ezen a fajta a politikai-ideológiai transzformálódáson. Gyurcsány korábban is, már miniszterelnökként, kitűnő érzékel tette magáévá a liberális (eszdéeszes) nyelvezetet és víziókat, s vált ennek megfelelően a „magyar progresszió” önjelölt élharcosává. A „progresszió” haladást jelent, és akik „a” progressziónak tekintik magukat, értelemszerűen olyan követendő példának vagy mintaképnek képzelik magukat, akiknek „történelmileg” mindig igaza van. Akármit is képzeljen magáról a balliberális progresszió (SZDSZ), a történelmi tény az, hogy 2009-ben történelmileg megbukott. A politikai utóvédharcot folytató szabad demokraták most Gyurcsány Ferencbe fektetik minden reményüket, és a történelmileg szintén bukott Gyurcsány Ferenc is politikai utóvédharcot folytató és egyben őt kultiválni hajlandó szabad demokratákban reménykedhet csak. Ennek a politikai-ideológiai frigynek és az MSZP-n belüli „rendszerváltásnak” az a politikai tétje, hogy Gyurcsánynak sikerül-e átjátszania a volt SZDSZ- elit és –holdudvar kezére az MSZP-t.