Múltidéző 27. rész: A Stühmer édességbolt
Legendás kávéillat és polgári elegancia jellemezte a szegedi Stühmert
A szegedi Kárász utca és a Széchenyi tér sarkán álló üzlethelyiség évtizedeken keresztül a helyi közösségi élet és a belvárosi kereskedelem egyik legfontosabb találkozási pontjaként üzemelt. A Stühmer márkanév alatt megnyitott, majd államosított bolt nem csupán az édességkínálatáról volt híres, hanem a város legnépszerűbb kávézóhelyeként is funkcionált. A sarki üzlet helyben pörkölt kávé aromája olyan jelenséggé vált, amely a rendszerváltásig meghatározta a szegedi korzózást és a helyi polgárok mindennapi szokásait.
A Kárász utca és a Széchenyi tér sarkán évtizedeken át nem csupán édességet mértek, hanem a közösségi létezés egy sajátos szeletét is, hiszen a Stühmer neve összeforrt a szegedi korzózás aranykorával. A legendás bolt nem csupán egy üzlet volt, hanem a "Facebook előtti világ" első számú találkahelye, ahol a bódító kávéillat és a csilingelő fémkanalak hangja adta meg a belváros alaphangulatát.
A Stühmer emlékezete a szegedi mindennapokban
Bár a Stühmer gyárát már 1948-ban államosították, a helyiek emlékezetéből és szóhasználatából évtizedekig képtelen volt kikopni az eredeti név. A szegediek számára a sarki épület "a Stümi" maradt akkor is, amikor hivatalosan már 111-es számú Csemege édességboltként üzemelt. A hely varázsát nagyban köszönhette Balogh Ferencné Julcsi néninek, aki 1941-től egészen a hetvenes évekig vezette az üzletet, és még a front áthaladása után is képes volt megnyitni a boltot, hogy mákos melasszal készült cukorkákkal tartsa a lelket a lakosságban.
A szegedi identitás részévé vált a sarki presszógép sistergése, amely a város legkarakteresebb kávéélményét nyújtotta. Annak ellenére, hogy máshol is hasonló alapanyagokból dolgoztak, a közvélemény szerint itt főzték a legjobb Omniát, a vendégek pedig a fal melletti könyöklőknél vitatták meg a város ügyeit. A Dóm tér és a Széchenyi tér közötti séta kötelező megállójaként az üzlet nemcsak a gasztronómia, hanem a társasági élet origója is volt, ahol egyaránt megfordult a híres operaénekes, Gregor József, és a buszára váró újszegedi ingázó.
Egy világvárosi portál és a jelen valósága
Az üzlet külleme már a harmincas években is kiemelkedett a helyi kínálatból: a hódmezővásárhelyi majolikával díszített bejáratot és a művészi portált a kortárs sajtó világvárosi nívójúnak nevezte. A nyolcvanas években végrehajtott felújítás során ugyan megpróbálták visszaállítani az eredeti állapotokat, a rendszerváltás utáni privatizációs hullám mégis elsodorta a patinás intézményt. Hiába indult civil kezdeményezés és gyűjtöttek aláírásokat a megmentéséért – egy emlékezetes kézcsók kíséretében átadva a petíciót a városházán –, a bérleti jogok és a jogi útvesztők végül pontot tettek a történet végére.
A Stühmer egykori helyén ma egy jól ismert magenta színű szolgáltató működik, ami jól szimbolizálja a közösségi terek átalakulását. Míg régen a sarki találkozók és az élő beszélgetések határozták meg a szegedi belváros ritmusát, ma már digitális eszközökkel a zsebünkben sietünk el a falak mellett.
További híreink:
