100 éve Szeged: Mikor a tanácsnokok luxusautókkal verték fel a port Szegeden
Egy múltidéző eset a lóerők korszakváltásáról. 1925-ben két elegáns luxusautó jelent meg Szeged utcáin: nem arisztokrata vendégeké, hanem a városé voltak.
Szeged poros utcáin 1925 őszén valami szokatlan történt. A város nyárvégi szendergéséből két új jövevény rázta fel a járókelőket: két vadonatúj, elegáns, Diatto gyártmányú autó suhant végig a közigazgatási központ és a külvárosok között. Nem is akármilyenek! Egy sötétvörös és egy sötétszürke, hatüléses, negyven lóerős jármű, csillogó fényezéssel, nesztelen gördüléssel - írta meg 1925.09.06. napi számában a Délmagyarország.
A városi legenda gyorsan szárnyra kapott.
Talán egy pesti főúr látogatott meg minket a lóversenyről?
– találgatták sokan. Ám a válasz meglepő volt: mindkét gépcsoda a város tulajdona.
Luxus vagy takarékosság?
A tanács az utolsó fillérig kiszámolta. A két autó összesen négyszázmillió koronába került – ez akkoriban tekintélyes összegnek számított, de a döntéshozók szerint megérte.
A város ugyanis – kissé paradox módon – épp az autók beszerzésével igyekezett takarékoskodni. A korábbi gépfuvarozási üzem leépítésével és a teherautók utcafecskendővé alakításával a közigazgatás járműparkja két kopottas, „divatból kiment” személyautóra zsugorodott.
Ezen segített akkor a modernizáció. Dr. Szendrey Jenő tanácsnok így fogalmazott akkoriban:
Kiszámítottuk, hogy a fogatok tartása sokkal drágább, sokkal nagyobb luxus, mint a legdrágább autó.
A ló elesége, az istállófenntartás, az istállószemélyzet bérköltsége együttvéve többet nyomott a városi kasszán, mint két új automobil és egy-egy sofőr fenntartása.
Nem vendégeknek, hanem a tanyavilágnak
Az új járművek elsődleges célja a közigazgatási hatékonyság növelése volt. Korábban a tanácsnokok „döcögtek ki” a tanyákra, most viszont egy többnapos kiszállást akár félnap alatt letudhattak.
Az új Diattók a várostanyákig fuvarozták az ügyintézőket, onnan már a jól megszokott lovas fogatokkal haladtak tovább a nehezebben megközelíthető részek felé.
A régi, kopott autók „strapaszolgálatra” lettek kárhoztatva, míg az újak egyfajta reprezentációs szerepet is kaptak.
A polgármestert, aki a napokban érkezik haza Felső-Magyarországon töltött szabadságáról, az egyik új autóval várják majd az állomáson, had legyen kellemes az első impressziója
- írta meg akkor a cikk szerzője a tanácsnokok autóbeszerzéshez fűzött megjegyzését utalva Somogyi Szilveszter, akkori polgármester érkezésére.
Az automobil kiszorítja a lovat
A tanács hosszabb távon is a modern közlekedésre épített. A köztisztasági üzem új autólocsolókat rendelt – pontosan olyanokat, mint amilyeneket a fővárosban is használnak. A korabeli újság már akkor így fogalmazott:
Az autó így lassan kiszorítja a lovat.
Bár az eredeti cikk írója pontosan nem nevezi meg a típust, a leírások alapján az alábbi modelt vásárolhatta meg az akkori városvezetés:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
