100 éve Szeged: „Ki üli le az egy napot?”

Szokatlan és egyben tréfás felhangokkal teli jelenet zajlott le 1925. április 2-án a szegedi városházán, írta meg 1925.04.03. napján az érdekes esetet a "Szeged" című napilap. A tanács tagjai egy hivatalos átiratot tárgyaltak, amelyben a dorozsmai főszolgabíró hivatala azzal fenyegette meg a város tanácsát, hogy egynapi elzárással sújtja őket, ha egy bizonyos közigazgatási ügyet nem hajtanak végre határidőre.

A fenyegetés, bár elsőre komolynak tűnt, hamarosan élénk és jókedvű vitát váltott ki a városvezetők körében – hiszen felmerült a kérdés: ki is fogja leülni ezt az egy napot?

Az eset gyökere egy mezőrendészeti ügy volt: Dorozsma község elöljárósága pénzbírsággal sújtott egy Farkas András nevű szegedi gazdát, aki azonban nem fizetett. Az ügy iratai a főszolgabíróhoz kerültek, majd onnan Szeged város hatóságához, kérve a bírság behajtását. 

A legfiatalabb tanácstag, az öregek, sőt a polgármester is szóba került mint lehetséges „elítélt”.

A tanácsülésen Bokor Pál polgármesterhelyettes jelentette be a fenyegetést, amely szerint, ha a város nem teljesíti a kérést, egynapi elzárás vár rá. Ez a bejelentés azonban nem rémületet, sokkal inkább tréfás hangulatot szült a tanácsban. „Már most ki üli le ezt az egy napot?” – kérdezte nevetve Bokor, mire többeknek volt frappáns javaslata:

Szendrey Jenő, úgyis mint legfiatalabb, hevesen tiltakozott a kitüntetés ellen:

— mondotta — 

Aztán jött a legmeglepőbb ajánlás:

Rack Lipót azonban a polgármester úr védelmére kelt:

A tanács végül úgy döntött, hogy megvárják a polgármester hazatérését, és csak azután döntenek a válaszról.

Bürokratikus hiba vagy hozzá nem értés?

Addig is felmerült a gyanú, hogy az egész ügy egy rosszul kiválasztott hivatalos űrlap, egy úgynevezett blanketta következménye – olyané, amit a főszolgabíró talán általában az alárendelt községi jegyzőkkel szemben alkalmazott.

A tanács humoros reakciója mögött természetesen komoly kérdés húzódott: vajon megengedheti-e magának egy környékbeli község főszolgabírója, hogy elzárással fenyegesse Szeged városát?

Mint azt Tsachler Endre főjegyző akkor a "Szegednek" elmondta, ilyen esetre még nem volt példa. Bár korábban előfordult, hogy a várost megbírságolták – például a hóeltakarítás elmulasztása miatt –, az mindig szabályosan történt, városi hatáskörben, nem pedig külső közhivatal részéről.

A szegedi tanács tehát udvarias, ám határozott válaszlépést tervezett: a polgármester visszatérte után figyelmeztetik a dorozsmai főszolgabírót, hol húzódik meg bírságolási jogkörének határa.

Az ügy így vélhetően nem a tanács egyik tagjának egynapos „szieszta-elzárásával” zárult, hanem egy jól megfogalmazott, tekintélyt védő levéllel.