100 éve Szeged: Amikor Szeged megtelt konfettivel
Volt ott minden: forróság, zsúfolt csárda, konfetti, katonazene – és a polgármester, aki estére kikiáltóvá vált.
1925. június 1-jén, egy forró hétfőn nagy népünnepélyt rendezett a Katolikus Nővédő Egyesület a Széchenyi téren, írta meg 1925.06.03. napi számában a "Délmagyarország". Bár a déli hőség sokáig visszatartotta a látogatókat, alkonyatkor a tér megtelt élettel, színes ruhákba öltözött családokkal, léggömbökkel és konfettivel, amely bokáig borította be a korzót.
A nagy mulatság
A katonazene és cigánybanda váltották egymást, miközben a büfék, csárdák, cukrászdák zsúfolásig teltek. A város szinte teljes társadalma jelen volt – a dámák kalapban, az urak cilinderrel, a gyerekek lufival a kézben.
A szerencsekerék sátra vált a legnépszerűbb helyszínné. Szinte el sem fért az ember a kíváncsi és reménykedő tömegtől. A sátrak dús ajándékraktára alig győzte a nyereményeket pótolni.
Késő éjjel azonban új lendületet kapott a forgalom, amikor a püspöki vacsoráról érkező Somogyi Szilveszter polgármester maga állt be kikiáltónak.
Tréfásra sikerült tombola
Nem is kellett sok, hogy a közönség újra felélénküljön.
Kisorsolunk egy női kézimunkakosarat
– kiáltotta vidáman.
Elhelyezhető benne minden kézimunka, amit a férjek otthon kapnak az arcukra az asszonyaiktól!
Nevetéstől zengett a tér, a sorsjegyek pillanatok alatt elfogytak.
A polgármester ezután egy „soha nem látott széket” mutatott be.
Vagy van valaki, aki látta már? Ugye, hogy nem. Aki erre ül, Szeged trónusán ül, vagyis inkább miniszteri széken
- támasztotta alá kijelentését a város első embere.
A humoros kommentárok és különleges tárgyak sorra jöttek: fogkefetartó, bajuszkötőtartó, métermázsa koksz:
Egy métermázsa keksz! — Ki eszik annyit? — Pardon, koksz és nem keksz!
Hangzott el az aukción, bár a nyári kánikulában senki nem a téli fűtésre gondolt, így ez a tétel nem kelt el.
A tombola egyik tetőpontja volt, hogy egy igazi élő bárány is szerepelt a nyeremények között, ami azonban 20.000 koronás jegyek között nem volt túl kelendő:
Az általános gazdasági pangásra való tekintettel leszállítom az árakat 15 000 koronára
- jelentette ki a polgármester és így már a bárány is új gazdára találhatott.
Még ha néha nehezen is akadt vevő a különleges nyereményekre, Somogyi Szilveszter mindig tudott egy jó szóval, egy csipet humorral lendületet adni az estének.
A nagy virágkosár kisorsolásánál már-már tolongás tört ki – nem is csoda, hiszen a polgármester szerint 16 napszámos és 20 utcakövező hozta azt a helyszínre.
Játszani, emberek, játszani! Fortuna szekerén okosan ülj…
– bíztatta a tömeget.
A szerencsés nyertesnek három napszámos kellett volna, hogy hazavigye a díjat, amire valaki nevetve megkérdezte:
Azt tetszett mondani, hogy 36 ember hozta. Hová lett a többi?
Azonban a Somogyi frappáns válasza sem maradhatott el:
Bűnlistára kerültek!
A hangulat még éjjel egy órakor is forrponton volt. A városháza előtti csárdában muzsika szólt, ének harsogott, az ital folyt, a közönség pedig nem sajnálta az időt és pénzt – hiszen mindez jótékony célért történt.
A sorsolás végén sok állat kapott új gazdát, köztük egy tehén is, amelyet a 1666-os szám birtokosa vihetett haza.
Folytatás Újszegeden, nem csak a Tisza folyt
A város többi pontján sem volt csendesebb az ünnep: a vendéglők, sörcsarnokok megteltek, az ital szinte patakokban folyt, sőt, éjfél után már helyet is alig lehetett találni.
A konfetti bokáig ért, Újszegeden pedig két nap alatt legalább 35 ezer hídvámjegyet adtak ki – ebben persze nincsenek benne a kocsival érkezők vagy a bliccelők.
A hangulat, az események, a derű – tipikus szegedi nyárindító, amelyre sokan még évek múltán is mosolyogva emlékeztek vissza. Egy olyan este volt ez, amikor a város együtt lélegzett, mulatott és adott – vidáman, jószívűen, úgy, ahogyan csak Szeged tud.
