A nyár közepén is ritkítják Szeged fáit: kérdésekkel és kételyekkel teli a lakosság

A város lakóit nem csak az égető napsütés, hanem a sorozatos fakivágások és csonkolások is sújtják, miközben egyre kevesebb az árnyék és a bizalom a zöld jövő ígéreteiben. Szeged több városrészében a napokban is faápolási munkákat végeznek, ám a forróság közepén történő lombritkítás, sőt helyenkénti kivágás komoly kérdéseket vet fel.

Egy szegedi lakos Facebook-bejegyzésben kérte számon, miért éppen most történnek ezek a munkálatok, hiszen „a nyári forróságban hűvös árnyékot biztosító fák lombjait ritkítják”, miközben a villanyvezetékektől távol esnek az érintett ágak. Egy kommentelő kertészeti szempontból is aggályosnak nevezte a beavatkozásokat, hangsúlyozva:

Az online térben számos helyi lakos erősítette meg, hogy a Gáz utcánál nem csak ritkítottak, hanem fákat is kivágtak, az ÁGOTA Alapítvánnyal szemben pedig olyan területen is elvégezték a lombritkítást, ahol sem vezeték nem volt, sem az ágak nem voltak elszáradva.

A zöldből szürke lesz: évente több ezer fa tűnik el

A Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. vezetője szerint a fakivágások oka több tényező: a fák elöregedése, a gyökérzóna gombásodása, az aszályos évek hatása és az urbanizáció. Makrai László nyilatkozata szerint a dőlésmérő műszerek alapján hetente több tucat fát kell eltávolítani – noha a lakosság gyakran csak ápolásra számítana.

A hivatalos adatok szerint 2024-ben 2165 fát vágtak ki a városban. A pótlás azonban nem követte ezt az ütemet: alig hatszáz új fát ültettek. Ez azt jelenti, hogy a városi rendelet – miszerint minden kivágott fa után kettőt kellene telepíteni – teljesítéséhez képest is jelentős az elmaradás. A zöld város ígérete így üres frázissá válik sokak szemében.

Kutatás, kiállítás – de mi lesz a cselekvéssel?

A városvezetés a ReGreenX elnevezésű projektbe kapaszkodik, mely a klímaváltozáshoz alkalmazkodó növényfajták telepítésére és szemléletformálásra irányul. A projekt során a Klauzál téren „halottfákból” készült installáció mutatja be a változó klímát, miközben az egykori élő zöldterületek már csak emlékek.

A kezdeményezés tudományos és edukációs célja nem kérdéses, azonban sokak számára inkább a tétlenséget szimbolizálja. A lakosság öntözésre való „önkéntes” buzdítása, a közművek felelősségére mutogatás és az alulfinanszírozott faápolási rendszer együttesen azt a benyomást kelti: Szeged zöld jövője jelenleg nem biztosított.

Szeged zöld álma veszélyben van

A fakivágási hullámot kísérő társadalmi feszültség nem új keletű. Az elmúlt hónapokban eltűnt a Gogol utca teljes fasora, kivágták a Széchenyi tér százéves platánját, a Lechner téren a nyárfákat, és a Dugonics téri katicás fa sem menekült meg.

A probléma túlmutat a szakmai indoklásokon: a lakosság elveszíti a kapcsolatát a környezetével, a közösségi szimbólumokkal, az élhető belvárossal. A forróság egyre elviselhetetlenebb, a beton hőt sugároz, a fák pedig – ha maradnak – védelmet nyújtanak. Már ha nem csonkítják őket a legnagyobb melegben.