100 éve Szeged: betiltották a Szeged utcai árusítását
Kivívta a Bethlen-kormány haragját, és a rendőrök gyűjtötték be az újságot
1910-ben jelent meg először a Délmagyarország, majd a trianoni békediktátumot követően Szegedre változtatta nevét. 100 évvel ezelőtt a lap liberális szellemiségű volt - noha ez akkoriban egészen mást jelentett, mint manapság. Az egyik ekkoriban rendszeresített fejléce például az volt, hogy „a Szeged a demokratikus Nagymagyarországért küzd!“ A térségi lap azonban a liberális radikalizmussal is rokonszenvezett, írásaival pedig a Bethlen-kormány haragját is kivívta. 1925. január 10-i vezércikkében számolt be arról a Szeged, hogy megvonták a kolportázsjogát, azaz betiltották a lap utcai árusítását.
Ma délután különös meglepetés érte a szegedi utcai ujságelárusítókat: rendőrök érdeklődtek a Szeged mai számai iránt s a maradék példányokat össze is szedték. Nem kell megijedni, nem liberális irányú orientálódás vezette a derék rendőröket, ők csak felsőbb parancsot teljesítettek. Legfelsőbb hatóságuk, a belügyminiszter úr a város polgármesteréhez intézett sürgönyével megtiltotta lapunk utcai elárusilását s a helyi hatóságok természetesen kötelességszerűen eleget tettek ennek a tiltó parancsnak, amelynek következtében a Szegedegy időre el fog tűnni a szegedi újságpiacról
- számolt be a Szeged.
A szerző kiemelte, nem lepődtek meg a kolportázsjog megvonásán, mint fogalmaztak -
Egészen így képzeltük, hogy le fog ránk csapni, a szokott séma szerint, hirtelen és indokolás nélkül.
Az utókorból visszatekintve azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tovább tudjuk nézni a fejleményeket. A valóságban hosszas indoklás érkezett meg a lap korlátozásának okairól a polgármesterhez, amelyet a szövegezés szerint haladéktalanul továbbítani is kellett - érdekesség, hogy az indoklásról viszont már nem számoltak be később se, legalábbis szerkesztőségünk csak más újságok hasábjain találta azt meg.
A Szeged egy későbbi cikkében a korlátozást azzal indokolja, hogy
A Szeged nem harsonása Bethlen István gróf politikájának és nem támogatója „aranyközéputas“ törekvéseinek, hanem bátorkodik keményderekú és keményszavú ellenzéki orgánumnak lenni, még törvényesen biztosított kolportázsjogának feláldozása árán is. A Bethlen-kormány belügyminisztere, úgy látszik, veszedelmesnek tartotta a Szeged mondanivalóit és hogy némiképpen csökkentse a veszedelmes mondanivalók nyilvánosságát, száműzte a Szegedet az utcáról. Intézkedésének más célja nem lehetett, mint az, hogy a Szeged olvasóinak számát redukálja.
A lap teljes felszámolását is követelték
A Szegedi Új Nemzedék című lap úgy fogalmazott a Szeged korlátozása kapcsán, hogy a belügyminiszter, a város keresztény társadalma régi óhajának megfelelően, megrendszabályozta a „Szeged“-et s a közrendet veszélyeztető és izgató tendenciájú cikkei miatt megvonta a lap utcai terjesztési és házhoz szállítási jogát.
A kormány eljárása nem állhat meg ennél a lépésnél
- írta a Szegedi Új Nemzedék, akik szerint a kormánynak tovább kell hatolnia addig, amíg teljesen megtisztítja a levegőt a tömegeket forradalmasító szellemtől és energikus kézzel jár el a „Szeged“-féle lapokkal szemben.
A lap beszámolt arról is, hogy a Szegednek az egyik riporterét már többször is elítélték rágalmazásért, valamint kiemelték, hogy "hosszú éveken keresztül mi viaskodtunk egyedül azzal az újságírói szellemmel és „lelkiismeretességgel“, melyet a „Szeged” magából kilehelt, amely vallásgyalázó cikkeket termelt ki magából, amely a keresztény fajvédelmet a legdühösebben ostorozta s amely, különösen az utóbbi időben, a legszélsőségesebb szociáldemokratát is túlkiabáló hangon fejtette ki nézeteit."
A lap egy későbbi cikkében pedig a belügyminiszteri indoklást is közzé tette a kolportázsjog megvonásáról, amit változtatások nélkül közöltek:
Szegeden Frank József szerkesztésében és a Délmagyarországi hírlap- és nyomdavállalat rt. kiadásában megjelenő „Szeged“ című politikai napilap utcai és házaló terjesztését az 1924. évi XIV. t. c. 11. § a alapján a közrendet veszélyeztető közleményei miatt az egész ország területére megtiltom.
A szóbanforgó lap 1924. évi december 16-iki számának „Nincs szebb a demokráciánál“ című vezércikkében a főrendiház rekonstrukciójának tervezetét oly tekintélyromboló hangon tárgyalja, mely alkalmas a magyar alkotmányos tényezők és közjogi intézmények tiszteletének csökkentésére.
November hó 28-iki számának „Jó hír messziről“ című cikke pedig kétségbe vonja azt, hogy Magyarországon a törvényes rend uralma megvolna. E cikknek az a kitétele, „hogy nálunk megfosztottak kenyerüktől, hivatásuktól kiváló és szorgalmas tudósokat, fiúkat, művészeket, tanárokat és orvosokat, nálunk hajtóvadászatot indítottak európai nevek ellen, akiket még a kannibálok is respektálnak“. Úgy tünteti fel a magyarországi közállapotokat, mintha itten az alkotmányos joguralom az egyéni szabadságjogok és polgári jogegyenlőség elfojtásával gyakoroltatnék.
Végül december hó 7-iki számának „Hősök emlékezete“ című vezércikkében a limanovai csata 10-ik évfordulóján tartott iskolai emlékünnepeket oly módon bírálja, mely nemcsak a nemzeti önérzetet sérti, de az ifjúság lelkében a nemzeti hősök és vértanúk iránt köteles tisztelet lerombolására is alkalmas.
Felhívom polgármester urat, hogy ezt a rendeletemet az említett sajtótermék kiadójával haladéktalanul közölje és az utcai terjesztési tilalom betartásának szigorú ellenőrzése iránt saját hatáskörében is intézkedjék.
