Kivívta a Bethlen-kormány haragját, és a rendőrök gyűjtötték be az újságot
1910-ben jelent meg először a Délmagyarország, majd a trianoni békediktátumot követően Szegedre változtatta nevét. 100 évvel ezelőtt a lap liberális szellemiségű volt - noha ez akkoriban egészen mást jelentett, mint manapság. Az egyik ekkoriban rendszeresített fejléce például az volt, hogy „a Szeged a demokratikus Nagymagyarországért küzd!“ A térségi lap azonban a liberális radikalizmussal is rokonszenvezett, írásaival pedig a Bethlen-kormány haragját is kivívta. 1925. január 10-i vezércikkében számolt be arról a Szeged, hogy megvonták a kolportázsjogát, azaz betiltották a lap utcai árusítását.
Ma délután különös meglepetés érte a szegedi utcai ujságelárusítókat: rendőrök érdeklődtek a Szeged mai számai iránt s a maradék példányokat össze is szedték. Nem kell megijedni, nem liberális irányú orientálódás vezette a derék rendőröket, ők csak felsőbb parancsot teljesítettek. Legfelsőbb hatóságuk, a belügyminiszter úr a város polgármesteréhez intézett sürgönyével megtiltotta lapunk utcai elárusilását s a helyi hatóságok természetesen kötelességszerűen eleget tettek ennek a tiltó parancsnak, amelynek következtében a Szegedegy időre el fog tűnni a szegedi újságpiacról
- számolt be a Szeged.
A szerző kiemelte, nem lepődtek meg a kolportázsjog megvonásán, mint fogalmaztak -
Egészen így képzeltük, hogy le fog ránk csapni, a szokott séma szerint, hirtelen és indokolás nélkül.
Az utókorból visszatekintve azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tovább tudjuk nézni a fejleményeket. A valóságban hosszas indoklás érkezett meg a lap korlátozásának okairól a polgármesterhez, amelyet a szövegezés szerint haladéktalanul továbbítani is kellett - érdekesség, hogy az indoklásról viszont már nem számoltak be később se, legalábbis szerkesztőségünk csak más újságok hasábjain találta azt meg.
A Szeged egy későbbi cikkében a korlátozást azzal indokolja, hogy
A Szeged nem harsonása Bethlen István gróf politikájának és nem támogatója „aranyközéputas“ törekvéseinek, hanem bátorkodik keményderekú és keményszavú ellenzéki orgánumnak lenni, még törvényesen biztosított kolportázsjogának feláldozása árán is. A Bethlen-kormány belügyminisztere, úgy látszik, veszedelmesnek tartotta a Szeged mondanivalóit és hogy némiképpen csökkentse a veszedelmes mondanivalók nyilvánosságát, száműzte a Szegedet az utcáról. Intézkedésének más célja nem lehetett, mint az, hogy a Szeged olvasóinak számát redukálja.
A Szegedi Új Nemzedék című lap úgy fogalmazott a Szeged korlátozása kapcsán, hogy a belügyminiszter, a város keresztény társadalma régi óhajának megfelelően, megrendszabályozta a „Szeged“-et s a közrendet veszélyeztető és izgató tendenciájú cikkei miatt megvonta a lap utcai terjesztési és házhoz szállítási jogát.
A kormány eljárása nem állhat meg ennél a lépésnél
- írta a Szegedi Új Nemzedék, akik szerint a kormánynak tovább kell hatolnia addig, amíg teljesen megtisztítja a levegőt a tömegeket forradalmasító szellemtől és energikus kézzel jár el a „Szeged“-féle lapokkal szemben.
A lap beszámolt arról is, hogy a Szegednek az egyik riporterét már többször is elítélték rágalmazásért, valamint kiemelték, hogy "hosszú éveken keresztül mi viaskodtunk egyedül azzal az újságírói szellemmel és „lelkiismeretességgel“, melyet a „Szeged” magából kilehelt, amely vallásgyalázó cikkeket termelt ki magából, amely a keresztény fajvédelmet a legdühösebben ostorozta s amely, különösen az utóbbi időben, a legszélsőségesebb szociáldemokratát is túlkiabáló hangon fejtette ki nézeteit."
A lap egy későbbi cikkében pedig a belügyminiszteri indoklást is közzé tette a kolportázsjog megvonásáról, amit változtatások nélkül közöltek:
Szegeden Frank József szerkesztésében és a Délmagyarországi hírlap- és nyomdavállalat rt. kiadásában megjelenő „Szeged“ című politikai napilap utcai és házaló terjesztését az 1924. évi XIV. t. c. 11. § a alapján a közrendet veszélyeztető közleményei miatt az egész ország területére megtiltom.
A szóbanforgó lap 1924. évi december 16-iki számának „Nincs szebb a demokráciánál“ című vezércikkében a főrendiház rekonstrukciójának tervezetét oly tekintélyromboló hangon tárgyalja, mely alkalmas a magyar alkotmányos tényezők és közjogi intézmények tiszteletének csökkentésére.
November hó 28-iki számának „Jó hír messziről“ című cikke pedig kétségbe vonja azt, hogy Magyarországon a törvényes rend uralma megvolna. E cikknek az a kitétele, „hogy nálunk megfosztottak kenyerüktől, hivatásuktól kiváló és szorgalmas tudósokat, fiúkat, művészeket, tanárokat és orvosokat, nálunk hajtóvadászatot indítottak európai nevek ellen, akiket még a kannibálok is respektálnak“. Úgy tünteti fel a magyarországi közállapotokat, mintha itten az alkotmányos joguralom az egyéni szabadságjogok és polgári jogegyenlőség elfojtásával gyakoroltatnék.
Végül december hó 7-iki számának „Hősök emlékezete“ című vezércikkében a limanovai csata 10-ik évfordulóján tartott iskolai emlékünnepeket oly módon bírálja, mely nemcsak a nemzeti önérzetet sérti, de az ifjúság lelkében a nemzeti hősök és vértanúk iránt köteles tisztelet lerombolására is alkalmas.
Felhívom polgármester urat, hogy ezt a rendeletemet az említett sajtótermék kiadójával haladéktalanul közölje és az utcai terjesztési tilalom betartásának szigorú ellenőrzése iránt saját hatáskörében is intézkedjék.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.