Vasárnapi kávé - közélet egy fiatal szemével

A Vasárnapi Kávé rovatunk e heti részében arra keressük a választ Fekete Artúr politológus hallgatóval, a Fidelitas Nemzetpolitikai Kabinet tagjával, hogy mi motivál egy fiatalt a közélettel való foglalkozásra, illetve egy jobboldali fiatal, hogyan tudja ezt megélni a Szegedi Tudományegyetem falai között. 

- 20 évesen jelentősen kiveszed szereped a fiatalok közötti közélet alakításában. Mi motivált erre?

- Alapvetően két dolog határozta meg a közélet iránti érdeklődésemet. Első nyilván a családi környezet, amikor az ember a vasárnapi ebédnél óhatatlanul is belehallgat szülei és nagyszülei párbeszédeibe, ahonnan az ember hamar megtanulhatja, hogy milyen helyzetünk van most itt nekünk és ez picit korábban egyáltalán nem volt magától értetődő. A másik pedig a 2020-as Covid-járvány, szerintem a generációm akkor érezte először igazán, hogy nem mindegy kik és milyen motivációval vezetik az országot. Az ember azt érezte, hogy van egy kormány, ami mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vészeljük át ezt az időszakot. A másik oldalról pedig csak azt látta, hogy folyamatosan ellen akar mondani kormánynak figyelembe se véve annak következményeit.

- Az ellenzéki oldal gyakran támadja a kormányt azzal, hogy nem megfelelően támogatja a korosztályodat. Erről mi a véleményed?

- Ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy már csak ez a hét is megcáfolja ezt a véleményt. Lázár János miniszter úr például hétfőn bejelentette, hogy március 1-től kezdve a BKK járatain elfogadják az országbérletet. Ez a döntés lehetővé teszi a középiskolások és egyetemisták számára, hogy kevesebb mint 2000 forintért az egész ország területén utazzanak. Véleményem szerint ez az intézkedés nemcsak a költségeket csökkenti, hanem a munka és szórakozási lehetőségek terén is növekedést eredményez. Úgy vélem, hogy ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a polgári kormány mindig elsődlegesen a fiatalok érdekeit helyezi előtérbe.

- Ennek ellenére a fiatalok többsége nem foglalkozik a közélettel, ennek mi lehet oka?

- Szerintem ez alapvetően a napi párt politikára igaz. Én sokszor tapasztalom, hogy korosztályomból lévő ismerőseim egyszerűen elégedettek a jelenlegi helyzettel és csak választások előtti pár hónapban fókuszálnak jobban a politikára és hozzák meg a döntést. Szerintem rájuk sokkal jobban hatnak a kormány döntései és tettei. Azt gondolom, hogy hozzájuk hasonlókat kellene motiválnunk nekünk az aktívabb közéleti szerepvállalásra.

- Mivel lehetne jobban motiválni őket? 

- Szerintem arra kell összpontosítani, hogy azt érezzék, számít a világról alkotott véleményük, függetlenül attól, hogy mit tanulnak, mivel foglalkoznak, és ahol élnek. A legfontosabb, hogy politikával kapcsolatban ne azt érezzék, hogy tőlük távol, nagyvárosi elefántcsonttornyokban dőlnek el az őket érintő fontos kérdések. Úgy gondolom, ebben az irányban a kormány már egy nagy lépést tett, amikor bevezette a nemzeti konzultáció intézményét, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. Fontos, hogy folytassuk ezen az úton, és lehetőséget adjunk minden fiatalnak, hogy beleszólhasson az otthonát, a szakmáját és az egész országot érintő fontos kérdésekbe. Fel kell erősíteni minden fiatal hangját, hogy ne egy hangos kisebbség uralja le a generációnk hangját.

- Sokszor találkozhat az ember Sir Winston Churchill idézetével, miszerint "ha egy ember 30 éves kor alatt nem liberális, akkor nincs szíve, ha viszont 30 fölött nem konzervatív, akkor nincs esze". Ez szerinted a jelen korunkban egyrészt mennyire állja meg a helyét, másrészt a szegedi egyetemi közeg mennyire löki ki a fősodrattal nem együtt gondolkodókat?

- Azt gondolom, hogy Churchill mondata régen megállta helyét, azonban mint a mai világban látjuk, egyre inkább a hagyományos értékeink követése számít lázadásnak. Gondoljunk csak arra, hogy miképpen próbálják liberális ideológiát felhasználni arra, hogy a cancel culture nevében eltüntethessék azokat a véleményeket amivel nem értenek egyet. Erre jó példa pont a fent említett Churchill szobrai, amiket pár éve "rasszista" címszóval próbáltak eltüntetni. Ebből következően ma konzervatívnak lenni lázadás. Szóval nekem az eszem és a szívem is azt mondja, annak kell lenni. A kérdés második részére válaszolva a fősodorral - ami általában egy hangos kisebbség szokott lenni - nyíltan szembemenni nehéz, de egyáltalán nem lehetetlen. Általában amikor a vita érvelős részére kerül a hangsúly hamar elveszítik ész érveiket és inkább csak saját oldaluk mantráit mondják fel, ami a politikailag bizonytalan hallgatóknak már egyáltalán nem olyan szimpatikus. Persze ennek az az ára, hogy az embernek mindig felkészültnek kell lennie, de úgy gondolom ez nem is annyira nehézség, inkább egy előny a mai világban