Vasváry Ödön az amerikai magyarság történetének kutatója

November 18-án indult tudományos személyiségek bemutatása. Sorozatunkban bemutatjuk szegedi kötődésű, tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. Előző cikksorozatban Bálint Sándort "a legszögedibb szögedi" munkásságát mutattuk be. E heti részben pedig Vasváry Ödön református lelkész, az amerikai magyarság történetének kutatójának életébe kalauzoljuk el.

1888. október 18-án született Szegeden, Alsóvároson, a Mátyás tér 19. számú házban. Anyai ágon tősgyökeres szegedi családból származott. Felmenői között volt Váradi Ignác 48-as főhadnagy, városi főmérnök és Farkas János, aki orgonista kántora volt az alsóvárosi templomnak. Édesanyja Váradi Etelka (1862-1950) Wiblitzhauser Gusztávhoz (1860-1893), a bajor eredetű iparoshoz ment férjhez. Apja korai halála után édesanyja szerény körülmények között egyedül nevelte két testvérével együtt.

Tanulmányait az alsóvárosi Kazali-iskolában kezdte, ahova később Bálint Sándor is járt. 1899-tõl a piarista gimnáziumban tanult és ott érettségizett 1907-ben. Gimnazista korában rendszeres látogatója volt a Somogyi-könyvtárnak, amelyről így emlékezett meg: „megnyitotta elõttem, mint iskolás fiú előtt a könyvek titokzatos és csodálatos világát.”

Érettségi után a Csanád egyházmegyei temesvári papnevelőbe került. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök szentelte föl Temesvárott 1911. június 29-én. Ugyanabban az évben változtatta családi nevét Wiblitzhauserrõl Vasvárira, amelybõl az Egyesült Államokban Vasváry lett. Első miséjét 1911. július 9-én tartotta az alsóvárosi templomban. Erről a Szegedi Napló is hírt adott. Fölszentelése után a rókusi plébániához osztották be káplánnak. 1913-ban áttért a református hitre.

Már a gimnáziumi évek alatt megmutatkoztak irodalmi ambíciói. A gimnáziumban működő önképzőkör tevékeny tagja volt, amely 1907-ben bronzéremmel jutalmazta. Egyik volt osztálytársa, Csányi Pál így emlékezett vissza rá 1960-ban: Wiblitzhauser /Vasváry/ Ödön volt talán osztályunk legnépszerűbb tagja. Közvetlen, humoros egyénisége, a belőle áradó varázsos baráti szellem mindannyiunkat meghódított... Fő irodalmárunk volt... német nyelvű tárcák, novellák, cikkek fordításával feltűnő sikerei voltak. Ezek sorozatosan megjelentek az akkori legolvasottabb hetilapokban (A Hét, Vasárnapi Újság, Új Idők, stb.). Legelső fordítása Bródy Sándor Jövendő című folyóiratában jelent meg 1905. május 28-án. Temesvári papnövendék volt, amikor a Religio és a Katholikus Szemle is közölni kezdett írásaiból.

A református konvent Detroitba és Pittsburghbe szóló segédlelkészi állást hirdetett meg. Vasváry Ödön is jelentkezett. 1914. június 27-én indult el Amerikába a fiumei kikötőbõl az Ultonia nevű kivándorló hajón, azzal a céllal, hogy két évig a Pittsburghben és környékén élő magyar közösségek lelkipásztorának munkáját könnyítse és vállalta a kivándorolt magyarok gyermekeinek magyar nyelvre oktatását is a nyári hónapokban megnyíló amerikai magyar iskolában. Közvetlenül elindulása után tört ki az első világháború, így végleg Amerikában maradt. Kalassay Sándor esperes mellé került segédlelkésznek. 1916-ban feleségül vette Kalassay Erzsébetet, Kalassay Sándornak, az Amerikai Magyar Református Egyesület alapítójának leányát. 1917-ben megszületett Erzsébet nevű leányuk, majd 1919-ben Ödön fiuk.

1935 végén családjával Washingtonba költözött, mivel az Amerikai Magyar Református Egyesület főtisztviselőjévé nevezték ki. Az intézmény, amelynek vezetőségi tagja lett biztosító- és nyugdíjintézetként működött. E szervezettől vonult nyugdíjba 1957-ben. Azonban nyugdíjazása után is felkérték, hogy lelkészi teendőket lásson el Coatesville-ben.

• Állomáshelyei:
             1914-1915     Pittsburgh, PA
             1916-1918     Buffalo, NY
             1919-1921     Springdale, PA
             1921-1926     Pittsburgh, PA
             1927-1935     Cleveland, OH
             1936-1957     Washington, DC
             1959-1970     Coatesville, PA