Szegedi Sporttörténelem: A röplabda története III. rész

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A sorozat következői részei a szegedi röplabdázás történetét dolgozzák fel. A harmadik epizód következik.

A legendás edző 2004-ben hagyott fel a szegedi férfi röplabdacsapat irányításával.

A Szegedi RSE megalakulása

2004-ben már nehezen működött a Papiron SC, azon a nyáron a férfi szakág története véget is ért.

Tehetséges, korosztályos válogatott (Csányi Dániel, Bitó Attila, Szatmári Máté, Oltványi Olivér, Babanyecz Roland), Eb-döntőt is megjáró játékosokkal bírt a város, miattuk is fontosnak érezték, hogy a sportág tovább éljen Szegeden, ahol egyébként is komoly hagyományokkal rendelkezett.

Az alapító tagok még 2004 novemberében kezdték plakátokkal reklámozni a toborzást, amelynek sikere minden képzeletet felülmúlt, ugyanis 50 gyerek jelent meg az első ilyen alkalommal, de jöttek a trénerek is. Az első fél évben felnőtt keret is alakult, az ismertebb nevek közül is visszatért pár játékos, mint például Csíkos Gábor, Petheő Gábor és Urfi Csaba.

Azonnali siker

Már a megalakulásnál az volt a cél, hogy kiharcolják az NB I-es szereplést, ami gyorsan összejött: a 2005/06-os szezonban már el is tudtak indulni az NB II-ben, és rögtön meg is nyerték a bajnokságot.

Nagy álomnak tűnt, hiszen a nulláról építkeztek, így sokat jelentett, hogy az önkormányzat és a város már a legelején a klub mellé állt, támogatta a törekvéseit. Óriási dolog volt, hogy az NB II-es bajnoki címet már névadó szponzorral, Starcopy Szeged néven harcolták ki.

Ezek a sikerek nagy lökést adtak, így HPQ Szeged néven Nusser Elemér vezetőedző irányításával az élvonalban is bemutatkozhattak a szegediek. A 2008/09-es szezonban már a bronzéremért játszhatott a csapat, az ekkor elért negyedik hely azóta is a legjobb NB I-es eredmény Szegeden. Külön büszkeség volt, hogy ezt többségében szegedi nevelésű játékosokkal érték el.

Sajnos a történet nem folytatódhatott, az akkori gazdasági válság miatt egyre kevésbé volt meg a klub háttere, az utánpótlás bázis pedig még nem volt akkora a fiúknál, hogy arra támaszkodhattak volna.
 

Egy új korszak kezdődött

2011-ben új korszak kezdődött az egyesület életében: csak az utánpótlásra figyeltek, hogy megfelelő bázist alakítsanak ki nagy álmukhoz: a férfi és női vonalon is egyaránt stabil NB I-es csapatot szerettek volna építeni. Akkoriban 80 játékos volt a klubnál, a folytatást pedig nem túlzás sikersztorinak nevezni, hiszen 2019 decemberében már több mint 270 játékossal rendelkeztek, a stáb pedig 28 főből állt.

A sikerek másik kulcsának azt tartották, hogy országos szinten is kiemelkedett az egyesület kommunikációja. Az ország többi pontjáról is vonzó célponttá szerették volna tenni a várost a sportágban, a röplabdázási lehetőségek mellett a továbbtanulási szempontok miatt is.

A röplabdázás fellegvára

Ahogy fejlődött, gyarapodott a klub, a játékosok száma már elérte a 250 főt. A befektetett munkának és a gyerekek, szülők lelkesedésének köszönhetően, elég hamar kinőtte magát az akkori bázis.

2006-ban a Béke utcából átköltöztek Felsővárosba, a József Attila Általános Iskola tornacsarnokába, amely csarnok a 80-as években a szegedi röplabda fellegvára volt. Ma is ebben az épületben, ismertebb nevén a "Lila iskolában" tartják az edzéseket és a mérkőzéseket.