Szegedi Sporttörténelem: A röplabda története I. rész (+videó)

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A sorozat következői részei a szegedi röplabdázás történetét dolgozzák fel.

A röplabda meghonosodása és elterjedése

A labdajátékok közül a röplabdát Szegeden a háború előtt is ismerték, de versenyszerű sportként csak 1945 után terjedt el. A kisméretű pályát, a kevés felszerelést és játékost igénylő játék hamar népszerű lett. Az üzemek, iskolák bajnokságai már a háború utáni első évben beindultak. Az 1949-es idényben már a szabadtéren 60, a teremben pedig 23 csapat küzdött a városi bajnokság különböző osztályaiban.

Az egyesületek közötti munkamegosztás és a profiltisztítás eredményeként más szakosztályokat foglalkoztatott a négy nagy szegedi sportegyesület: SZVSE (birkózás, atlétika), Volán (kézilabda, motorsport), DÉLÉP (röplabda, asztalitenisz), SZEOL AK (labdarúgás, vízilabda, cselgáncs), így a rendelkezésre álló anyagi eszközöket célirányosan használták fel.

Az ország első sportiskoláját 1957-ben Szegeden alapította meg fél tucat lelkes testnevelő tanár. Először három szakosztály, a kosár, a torna és az atlétika kezdte meg munkáját, majd 1960-ban ezt követte a röplabda, a cselgáncs és a vívó szakosztály.

A hiányzó szegedi infrastruktúra

A háború utáni Szeged sportlétesítményekben az ország legszegényebb városa volt. Az új sportágakkal bővülő igényeket már sem az újszegedi uszoda (SZUE) sem a teremsportok zömének otthont adó Rókusi Tornacsarnok nem tudta kielégíteni. A város sportélete gyorsabban nőtt, mint ahogy a létesítmények száma. Az iskolák tornatermei elavultak, néhányuknál (Ságvári Gimnázium, Építőipari Technikum) hiányzott a tornaterem.

A sportág első sikerei Szegeden

Az első sikeres női szakosztály a Szegedi Kenderé volt, 1960-tól tíz idényen keresztül játszottak Ribizsár Gyula tanítványai az NB I-ben. A röplabda másik szegedi fellegvárában a Spartacusnál szintén a női csapat szerepelt sikeresen. Szakosztályuk, hála Hegedűs Ferenc edzőnek, kisebb megszakításokkal 1962-től a 80-as évek végéig az első osztályban szerepelt.

A 80-as évek második felében már Építők-Spartacus néven játszottak. Ebben az időszakban a szegedi női röplabda utánpótlását a Ducsai Géza vezette Radnóti gimnázium országos középiskolás bajnokságot is nyert leánycsapata jelentette.

A férfi röpisek elsőosztályú szereplésére egészen a 80-as évek elejéig kellett várni. A DÉLÉP SC férfi csapatát 1979-ben vette át az elsőosztályú játékos múltú Nyári Sándor. Három év múlva az NB Il-es bajnokság megnyerése és sikeres osztályozó után a legmagasabb osztályba jutott a szakosztály, ahol stabil résztvevőnek bizonyult. Utánpótlás nevelésük hatékonyságát bizonyította, hogy 1990-ben négy szegedi tagja volt a magyar férfi ifjúsági válogatottnak.

Nyitókép: A Medikémia Szeged 1995-ös bajnokcsapata Álló sor balról: Dr Csiszér Előd (csapatorvos), Petheő Gábor, Jurij Melnyicsuk, Csíkos Gábor, Nyári Sándor (vezetőedző), Polgár Gábor, Somodi István, Oleg Belik, Nusser Elemér (másodedző) Guggolnak: Rácz László, Torma Péter, Urfi Csaba, Schildkraut Krisztián, Kása Róbert, Rácz László (a képről hiányzik: Jónás László gyúró)