Szegedi sporttörténelem: a huszadik század sikerei

A legújabb cikksorozatunk Szeged sporttörténelmét dolgozza fel. A huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményei, sportsikerei és Szeged legpatinásabb sportklubjai kerülnek terítékre. A sorozat bevezető része nem is szólhatna másról, mint a huszadik századi szegedi sporttörténetről.

A szegedi sportélet a világháború után

A háború még magyar földön zajlott, amikor Szegeden 1944. december 8-án a Szabad Szakszervezetek székházában a város jelentősebb sportegyesületeinek vezetői már a szegedi sport mielőbbi újraindításáról tárgyaltak. Bár az egyesületi névsor nem volt teljes, de a jelenlévő SZVSE, SZAK, Szegedi Korcsolyázó Egylet, Szegedi Evezős Klub, Szegedi Egyetemi Klub, Móravárosi TE, Magyar Kender UTC, Postás SE és a Labdarugó Kerület képviselői a sportélet mielőbbi elindítását szorgalmazták és megalapították a Szegedi Központi Sportbizottságot.

A háború után az asztalitenisz gyors fejlődésnek indult Szegeden. A Kender SE, a SZEAC és a Spartacus szakosztályai közül a Kender SE férfi csapata az 1940-es évek végén már az első osztályban játszott, bár élvonalbeli szereplését az 50-es és 60-as években egy-egy másodosztályban eltöltött év változatossá tette.

Az 1960-as évek végére Szegeden a sportmozgalom bázisa kiszélesedett: 1968-ban a város 51 egyesületének 183 szakosztályában 19 202 egyesületi tagot tartottak nyilván, és ebből a diáksportolók száma 4404 főt tett ki. A legnépesebb lett, a tömegsporttá fejlődött 35 természetjáró szakosztály, a maga 2679 tagjával, a 26 labdarúgó szakosztály taglétszáma 1181 fő volt, míg a 24 szakosztállyal rendelkező kézilabdások száma 929 főt számlált.

A SZEOL AK növekedése

A város és egyben Csongrád megye legnagyobb egyesülete a SZEOL AK lett. A kisebb egyesületekből nem egyszeri utasítással ide irányították a tehetségeket. A SZEOL mögött egyre karcsúsodva a vasutas klub állt, míg a kisebb egyesületek csak egy-két kiemelkedő szakosztályt üzemeltettek.

Szeged első számú sportegyesülete, az akkor éppen SZEOL AK nevet viselő, 11 szakosztállyal és 1411 igazolt versenyzővel rendelkező mamut klub 1982-ben végre kiemelt egyesület lett.

A szegedi sport fejlődése

Szeged minőségi sportjának fejlődése, valamint az új sportlétesítmények, elsősorban az uszoda, a sportcsarnok és a Maty-éri vízisport centrum átadása lehetővé tették a nemzetközi sportéletbe való intenzívebb bekapcsolódást. Ez nemcsak a szegedi csapatok, sportolók világversenyeken történő gyakoribb megjelenését jelentette, hanem azt is, hogy jó néhány jelentős nemzetközi versenynek Szeged adott otthont.

A szegedi minőségi sport első számú utánpótlását a város iskolái biztosították. Az úttörő olimpiákon, a középfokú tanintézetek, vagy az egyetemek, főiskolák bajnokságain feltűnt tehetségek sportolói pályafutásukat legtöbbször szegedi egyesületekben folytatták. Az ország első sportiskoláját 1957-ben Szegeden alapította meg fél tucat lelkes testnevelő tanár. Először három szakosztály, a kosár, a torna és az atlétika kezdte meg munkáját, majd 1960-ban ezt követte a röplabda, a cselgáncs és a vívó szakosztály. 

Az 1945 után újrainduló szegedi atlétika egybeforrt a Szegedi Vasutas és Kakuszi Ferenc nevével. Kakuszi fél évszázadot töltött az atlétika szolgálatában, tehetségek egész sorát nevelte a vasutas klubban. Maratoni csapatuk a 40-es évek második felében háromszor nyert országos bajnokságot. Az 1950-es években már 12 atlétikai szakosztály működött a városban, köztük az SZVSE mellé felzárkózott egyetemi klub, a Szegedi Haladás, illetve a SZEAC.

Szeged egyik legrégibb sportága az evezés, hiszen a Szegedi Csónakázó Egyesületet 1869-ben alapították. A második világháború harcainak vihara nem kímélte meg az evezős klubházakat sem, a regatták úszótesteiből pedig pontonhidakat építettek. Az úri sportként számon tartott evezés 1945 után háttérbe szorult. A szegedi evezős életet jelképesen 1955-ben a Boszorkányszigettől a Sárgáig tartó 5 km-es evezés indította el. A SZEAC evezős szakosztályát 1955-ben vették fel a Magyar Evezős Szövetségbe.

1987-ben a kajak-kenu kivált a nagy egyesületi jellegét lassan elvesztő Szeged SC-ből és a Kőolajkutató Vállalat támogatásával megalakult a Szegedi Olajbányász SE.

A szegedi kézilabda meghonosodása

A kézilabda szintén azon labdajátékok közé tartozik, amely a második világháború után honosodott meg Szegeden. Palásty Pál testnevelő tanár elindította kispályás kézilabda a labdarúgás mellett az egyik legvonzóbb játék lett a városban. Az 50-es évek elején a Kálvin téren játszó Szegedi Építők emelkedett ki játéktudásban. Ezt követően a SZEAC szerepelt kiválóan és sokszor jutott el az első osztály kapujáig. A 60-as évek közepétől az Előre vált a város meghatározó csapatává.

1966-ban már Szeged 24 kézilabda szakosztályában 60 csapat játszott, igaz, ezeknek csak egy részét tekinthetjük életképes szakosztálynak. A csapatokban szereplő játékosok száma megközelítette az ezret. A Rókusi Tornacsarnokban 1958-tól minden év január-februárjában nagyszabású kézilabda torna zajlott szombat-vasárnaponként. Az 1965-ös rekord nevezés szerint 73 férfi és 39 női csapat vett részt a tornán.

Az Előréből 1969 decemberében megalakult a Tisza Volán férfi kézilabda csapata, amely 1975-ben, mint az NB I B bajnoka Kővári Árpád edző vezetésével felkerült az első osztályba, és ott meghatározó csapat lett. Bár a bajnoki címre még várnia kellett a kiváló játékerőt képviselő csapatnak, de három MNK győzelem (1977, 1982, 1983) és a bajnokságban elért dobogós helyezései, valamint a nemzetközi kupaküzdelmek sikerei már sejtették a bajnoki címet. A Volán mellett a 80-as években a DÉLÉP férfiak ugyancsak az első osztályban játszottak.

Pezsgő kosárlabda élet alakult ki a városban

A kosárlabdát 1941-ben egy vasutas fiatalember, Tasnádi József honosította meg Szegeden. A háború utáni években pezsgő kosárlabda élet alakult ki a városban. Elsőként a Vasutas férfi és női csapatai reprezentálták az élvonalban Szegedet, sajnos szakosztályuk 1957-ben megszűnt, majd 20 év múlva 1977-ben újraalakult, és 1982-ig a második osztályban szerepelt. A 40-es évek végén a másik élvonalbeli szakosztály Szegeden a Szegedi Postás volt, a férfiak és nők egyaránt az NB I-ben dobálták a kosarakat.

A Postás vezető szerepét az 50-es években a Szegedi Haladás, majd SZEAC vette át. A Kovács Imre vezette SZEAC férfi csapata 1968-ig zsinórban szerepelt az első osztályban.

A legnépszerűbb sport, a labdarúgás

A második világháború után Szeged legnépszerűbb sportágában, a labdarúgásban az elsők között indult újra a sportélet, 1945 áprilisában már beindították a délterületi bajnokságot. A város első számú csapata a SZAK, bár felszerelése a háború alatt szinte teljesen eltűnt és anyagi nehézségekkel is küzdött, már részt vett az 1945–46. évi bajnokságban. A Keleti csoportban a harmadik lett, majd a legjobb tíz csapat versengésében az azóta is vágyálomnak minősülő negyedik helyet szerezte meg. A vidéki városok közül Szeged jelentkezett a legtöbb sportkörrel a labdarúgás legmagasabb osztályában. Az 1945 és 1990 közötti időszakban a város élcsapatai az alábbi neveken szerepeltek az élvonalban:

• Szegedi AK (1941-49)
• SZMTE (1949-50)
• Szegedi Petőfi (1951)
• Szegedi Honvéd (1951-53)
• Szegedi Haladás (1954-56)
• SZEAC (1957-68)
• SZEOL SC (1969-76)
• SZEOL AK (1977-85)
• SZEOL-DÉLÉP (1985-87)
• Szeged SC (1987-)

A szegedi röplabda már a háború előtt is ismert volt

A labdajátékok közül a röplabdát Szegeden a háború előtt is ismerték, de versenyszerű sportként csak 1945 után terjedt el. Az üzemek, iskolák bajnokságai már a háború utáni első évben beindultak.

Az első sikeres női szakosztály a Szegedi Kenderé volt, 1960-tól tíz idényen keresztül játszottak Ribizsár Gyula tanítványai az NB I-ben. A röplabda másik szegedi fellegvárában a Spartacusnál szintén a női csapat szerepelt sikeresen. Szakosztályuk, hála Hegedűs Ferenc edzőnek, kisebb megszakításokkal 1962-től a 80-as évek végéig az első osztályban szerepelt. A 80-as évek második felében már Építők-Spartacus néven játszottak.

A férfi röpisek elsőosztályú szereplésére egészen a 80-as évek elejéig kellett várni. A DÉLÉP SC férfi csapatát 1979-ben vette át az elsőosztályú játékos múltú Nyári Sándor. Három év múlva az NB Il-es bajnokság megnyerése és sikeres osztályozó után a legmagasabb osztályba jutott a szakosztály, ahol stabil résztvevőnek bizonyult.

Kocsmai kugliból a Bajnokcsapatok Európa-kupájáig

A kocsmai kugliból, a versenyszerűen űzött tekesport az 1930-as évek végén alakult ki Szegeden. A magyar tekesport, és vele együtt a szegedi a háború után rohamos fejlődésnek indult. A szegedi versenyzők kiválóan gurítottak a nagy világversenyeken is. Egyedülálló sport sikert könyvelhetett el Szeged, amikor 1988 októberében a Szegedi Építők női csapata Bolzanóban megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, majd 1990-ben Ludwigshafenben a Világkupán is győzelmet aratott a szegedi csapat.

Új korszak az úszásban, a vízilabda sikerei

Szeged úszóéletében a megszüntetett Szegedi Úszó Egyesület nélkül a 40-es évek közepén új korszak kezdődött. A klub Szegedi Szakszervezeti Munkás Testedző Egyesület (SZSZMTE) néven folytatta tevékenységét. Szegeden kezdte sportolói pályafutását, de már budapesti színekben lett 1952-ben olimpiai bajnok az úszó Littomeritzky Mária és a vízilabdázó Szívós István.

A 60-as évek első felében a Kinizsi, SZAK, SZVSE és a SZEAC úszói (összesen mintegy 250 versenyző) adták a város minőségi úszósportját. A négy klub közül előbb a SZAK, majd a SZEAC szerepelt az úszók első osztályú csapatbajnokságán.

A 80-as évek elejére elfogytak Szegedről az úszószakosztályok, profiltisztítás révén csak egy minőségi szakosztály, a SZEOL-é maradt meg. Az 1985–86-os évek az akkori SZEOL-DÉLÉP úszószakosztályának legeredményesebb időszakaként szerepel az évkönyvekben.

A szegedi vízilabda az SZVSE és a SZUE jóvoltából többször szerepelt az első osztályban. A háború után először az SZMTE fogadta be a pólósokat, akik 1946-ban megnyerték az OB II-t, és bejutottak az első osztályba. Az 50-es évek elején már a helyi Dózsa képviselte az élvonalban a szegedi színeket. A SZEAC néven versenyző pólósok stabil OB II-es csapatot alkottak, elsőosztályú csapata Szegednek újra, csak 1973-ban lett. A SZEOL SC korszakában a szakosztály nemcsak a felnőtt, hanem az ifjúsági és serdülő csapatok szereplését is szorgalmazta. Egyedülálló teljesítményként értékelhető, hogy 1980 novemberében a Magyar Népköztársasági Kupa döntőjét játszotta a szegedi csapat, és a második helyen végzett. A 80-as évek sikeres elsőosztályú szereplésében fontos szerep jutott az edző Pozsgay Zsoltnak, akinek a vezetésével a szegediek a bajnokság harmadik helyén végeztek.

A Szeged SC NB1-es labdarúgócsapatának összefoglalói az 1991-es tavaszi szezonban, eredeti felvételen: