Sport

Kajak-kenu: hét világbajnoki érem a Petrovics családban

Kajak-kenu: hét világbajnoki érem a Petrovics családban

2011. november 10., csütörtök
Kajak-kenu: hét világbajnoki érem a Petrovics családban

A szingapúri maratoni kajak-kenu világbajnokságon kajak egyesben bronzérmet nyert Petrovics Máté, az EDF Démász Szegedi VE versenyzője. A fiatal tehetséggel az mkksz.hu készített interjút.

A világbajnoki érmek tekintetében nagyon jól állnak Petrovicsék, hiszen hét medália van a család birtokában. A legfrissebb érmet, egy bronzot, a minap hozta haza a szingapúri maratoni világbajnokságon kajak egyesben szereplő

Petrovics Máté

. Az EDF Démász Szegedi VE 24 esztendős versenyzője pályafutása eddigi legjobb eredményét érte el, de édesapja

Petrovics Kálmán

, aki a szegediek szakosztályigazgatója, még mindig lépéselőnyben van vele szemben, írja az interjú bevezetőjében a szövetség honlapja.

– Az édesapja büszke önre?

– Igen, az.

– Ha a családi világbajnoki érmeket számoljuk, meseszerű a szám, hiszen hét medáliájuk van összesen.

– Azért én még egy kicsit le vagyok maradva. Apunak két világbajnoki aranya, egy ezüstje és két bronzérme is van 10 000 méterről, illetve a maratonról. Ráadásul ő az egyetlen magyar versenyző, aki a maratoni szakágban kajak egyesben világbajnokságot tudott nyerni. Nekem eddig két harmadik hely jutott, ezt megelőzően 2008-ban

Jámbor Attilával

párosban lettem világbajnoki bronzérmes.

– Súlyozni lehet a két érmet?

– Bár ez a bronzérem, mivel egyesben nyertem, egy kicsit közelebb áll a szívemhez, az Attilával elért harmadik helyre is nagyon büszke vagyok, hiszen az volt életem első felnőtt világversenye.

– Akik ott voltak Szingapúrban egytől-egyig állítják, hatalmasat versenyzett…

– Valóban nem volt egyszerű. A világbajnokság előtt a legjobb hatba vártam magam, ami talán nagy elvárásnak is tűnhetett, hiszen öt korábbi világbajnoki is ott volt a rajtnál. A verseny végig nagyon kiélezett volt, az utolsó kört nyolcan kezdtük el egyszerre, végül egy nagyon jó finissel odaértem a dobogóra. Nagyon boldog voltam, mert valóban nehéz körülmények között versenyeztünk. Három napunk volt csak az akklimatizálódásra, rendkívüli meleg és magas páratartalom volt, ami sokunkat megviselt. Szerencsére én jól bírtam a végét.

– És hogy bírja majd a soron következő idényt? Csak maratonira készül vagy netán ön is megpróbálkozik a londoni olimpiai kvalifikációval?

– Jövőre az ezer méter lesz a hangsúlyos a felkészülésemben, a maratoni másodlagos szerepet kap. Az új válogatási elvek szerint a négyessel kapcsolatban a páros eredményeket veszik figyelembe, de természetesen foglalkoztat az egyes is, hiszen mindennek az alapja a jó egyéni felkészülés. A párossal kapcsolatban még nyitott minden, mert korábbi társam, a szerb-magyar állampolgárságú Holpert Ervin már szerb színekben szerepel. A szegedi világbajnokságon a nyolcadik lett az egységük a mieink mögött, és ezzel ők is kivívták az olimpiai indulás jogát. A lényeg most, hogy egy jó alapozó időszakon legyek túl, a többiről pedig majd a tavaszi melegvízi táborok után érdemes beszélni.

– Ha megkérdezik öntől, hogy inkább gyorsasági vagy maratoni versenyzőnek tartja-e magát, mit válaszol?

– Gyorsasági versenyző vagyok, aki nem tesz le a maratoniról sem.

– És mi a helyzet az álmaival? Mi lenne karrierje csúcspontja?

– Ha ott lehetnék én is egy olimpián.

– És ha a mérleg második oldalán egy egyesben megszerzett maratoni világbajnoki cím szerepelne?

– Azt hiszem, akkor is az olimpia felé billenne el a mérleg nyelve…

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.