Elvarázsol a Szentivánéji álom

Vannak darabok, amiknél egyszerűen minden klappol. Jók a színészek, a látvány, a zene, a rendezés, és minden egyéb, így a néző egy tökéletes színművet láthat és két órán keresztül felhőtlenül szórakozhat. Na, a Szentivánéji álom, pont ilyen.

A Szegedi Nemzeti Színház új évadát a Szentivánéji álom című darabbal nyitotta meg a teátrum új társulata. Ez a bemutatkozás és évadnyitány pedig fergetegesre sikerült, de apró bakik így is csúsztak bele. A világon valamiért semmi sem lehet hibátlan. Hiába a jó szervezés, és precíz munka, némi baki mindenképp felüti a fejét. Ez szinte törvényszerű. A profizmust nem is az mutatja meg, hogy ki képes kifogástalant alkotni, hanem az, hogy mikor beüt a baj, akkor azt hogyan kezelik. A Szentivánéji álomban ez a bizonyos hiba az első felvonás vége előtt történt kicsivel. A technika ördöge közbeszólt, és a rendkívül látványos animált kivetítés egyik pillanatról a másikra megszűnt. A helyét csak egy hibaüzenet vette át, amit először persze próbáltak megoldani a technikusok, de a felvonás végig nem sikerült. A darab következő része már újra kivetítéssel kezdődött, de az első részt így fejezték be.

Az egészben mégis meg lehetett találni a szépséget. Az addig káprázatos díszletben játszó színészek egy pillanatra sem akadtak meg. Ugyanúgy, szerepben maradva folytatták, és mivel már semmi sem tudta elvonni a nézők figyelmét, minden szem csak rájuk szegeződött, de ezt a feszültséget ők meg sem érezve hozták a karaktereiket. Az alakításokhoz még hozzátenném, hogy meglátásom szerint a színészi munka egyik legnehezebb része, mikor béna színészt kell alakítaniuk a színpadon. Ilyenkor ugyanis évek rutinját kell elfelejteniük. A karaktereiket úgy kell hozniuk, hogy a néző elhiggye, amatőr színészeket lát, hiszen az adja majd a humor forrását. Szentivánéji álom színészeik pedig még ez is sikerült. A színészek kiváló alakításán kívül még van pár eleme a darabnak, amiről muszáj ejteni néhány szót. Az egyik a már említett látvány. Míg régebben a színház hagyott némi teret a néző fantáziájának, addigra ma már, leginkább a technológia fejlődésének köszönhetően, a színművek megjelenése jóval részletgazdagabb. Ez egy olyan darab esetében, mint a Szentivánéji álom még szerencsés is. A tündérek világát nehéz lenne elképzelni, de az animált háttér, a díszlet és a káprázatos kosztümök mind a nézők segítségére vannak ebben.

Ezen kívül még a tánckar munkája az, amit kiemelnék. Amennyiben a történéseket átkötő tündértáncokat adnák csak elő, még arra is megérné befizetni, mert nem pusztán jól koreografáltak, de a zenével együtt olyan, mintha egy külön showt látnánk. Végül, de nem utolsó sorban a humor az, amiért még jó nézni a darabot. Anélkül, hogy túl sokat árulnék el róla, elmondhatom, hogy

Ágoston Katalin

nem véletlenül szereti a tombolást legjobban a szerepében, és hogy Kárász Zénó még a haldoklásból is fergeteges röhögést tud csinálni. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy a Szentivánéji álom minden részletével két órára elvarázsolja a közönségét. Valóban egy tündérvilágban tudja magát a néző érezni, ahol a humor, a romantika és dráma kéz a kézben járnak. Ez pedig a színházban így is van helyén. Fotók: szinhaz.szeged.hu