Száz éve, 1913. október 22-én született (Friedmann Endre néven) Budapesten Robert Capa, a fotótörténet legjelentősebb haditudósítója.
Szülei zsidó szabók voltak. Már középiskolásként kapcsolatba került
Kassák Lajossal
és annak avantgárd, baloldali körével, és amikor egy tüntetés után letartóztatták, csak azzal a feltétellel engedték szabadon, hogy érettségi után elhagyja az országot.
Friedmann
18 éves korától Berlinben tanult újságírást, de miután a gazdasági válság tönkretette szülei cégét, már csak nyomorgott. A Dephot fotóügynökségénél lett kifutófiú, majd labormunkás, idővel tehetségét felismerve riporteri megbízatásokat kapott, és emlékezetes képet készített Dániában
Trockijról
. Egy kisfilmes Leicával kezdett fotózni, és majdnem egész pályáján ezzel dolgozott, a vaku használatát csak a második világháború után tanulta meg. A náci hatalomátvétel után Párizsba ment, ahol még nagyobb nyomorban élt, de sármja és tehetsége révén sikerült a felszínen maradnia. 1934-ben nagy feltűnést keltő fotóriportot készített a francia igazgatás alatt álló Saar-vidéken a Vu magazinnak, a siker nyomán hamarosan több képes magazinnak, így az amerikai Time-nak és a brit Illustrated London Newsnak is dolgozhatott. Ekkortájt vette fel a
Robert Capa
művésznevet, mert az hasonlított az akkor népszerű
Frank Capra
rendező nevére. Kezdetben barátnőjével,
Gerda Taróval
azt terjesztették, hogy Capa gazdag amerikai fotós, és műveiket az ő munkáiként adták el. Capa és Taro 1936-ban, a polgárháború kitörése után Spanyolországba mentek, ahol a nőt 1937 nyarán egy tank halálra gázolta.
Capa 1936. szeptember 5-én készítette a fotótörténet egyik leghíresebb képét, A milicista halálát, amely azt a pillanatot örökíti meg, amikor a köztársasági katonát lövedék találja el. A kép, amelynek valódiságát időről időre azóta is vitatják, azonnal világhírűvé tette készítőjét. Capát a világ legnagyobb háborús fotósának nevezték, ő pedig egyre gyarapította saját legendáját, hatalmas kockázatokat vállalva - egyszer azt mondta: "Ha egy kép nem elég jó, nem elég közelről készült". 1938-ban a japán-kínai háborúból tudósított, a második világháború alatt az amerikai Life magazin haditudósítójaként járta be az észak-afrikai és az olaszországi hadszínteret, fotózott a lebombázott Londonban, gépével ott volt Párizs felszabadulásánál és Berlin elesténél. Részt vett 1944. június 6-án a normandiai partraszállásban, még halálhírét is jelentették a hírügynökségek. A nap folyamán négy tekercset fotózott el, de a filmet előhívás közben tönkretették, a 106-ból mindössze 11 szemcsés képe maradt használható.
Ma sem tudni, Capa szándékosan "mozdította be" gépét, vagy a laborhiba a felelős az elmosódott fotókért, a világ számára mindenesetre ezek jelentették és jelentik a D-napot,
Steven Spielberget
is ezek ihlették a Ryan közlegény megmentése című film rendezésében. Capa fotóin a háború által okozott szenvedéseket nem véres jelenetekkel, hanem tekintetek és pillantások megörökítésével érzékeltette, az emberek, a katonák hétköznapjait emelte ki.
1948-ban hazajött Magyarországra, de letelepedni nem akart, csak rokonait támogatta, és riportot készített egykori hazájáról. 1947-ben a francia
Henri Cartier-Bressonnal
, a lengyel-amerikai
David Seymourral
és az angol
George Rodgerrel
megalapította a Magnum fotóügynökséget, amely a szabadúszó fényképészek első közös nemzetközi szerve lett. Ha a cég pénzzavarba került, Capa kiment a lóversenyre, ahol nemcsak jó tippeket kapott, de szerencséje is volt, így oldotta meg a likviditási gondokat. Világéletében bohémnak, kártyásnak, jó ivócimborának, a pezsgő és a szép nők barátjának ismerték, világpolgárnak, akinek még kedvenc szállodája sem volt. A legenda szerint a felszabadított Párizsba a francia csapatokat megelőzve, spanyol tankon érkezett, és első útja a Ritz szállóba vezetett, ahol a legjobb pezsgőt és szobát kapta. Barátai között tudhatta egyebek között
Ernest Hemingwayt
és
Pablo Picassót,
és szenvedélyes titkos viszony fűzte a színésznő
Ingrid Bergmanhoz
.
A Magnum égisze alatt művészbarátairól, a hétköznapi életről készített sorozatai is megjelentek. 1947-ben
John Steinbeckkel
a Szovjetunióban járt, hetven fotót készített a vasfüggönyön túl, tudósított az 1948-as izraeli államalapításról és az azt követő háborúról, majd az indokínai harcokról is. Itt érte a halál: 1954. május 25-én a Vörös-folyó deltájában, Thai Binhben a legjobb beállítást keresve aknára lépett. Capa öt háborúban fotózott, de azt mondta, szeretné, ha névjegyén ez állna: Robert Capa, munka nélküli haditudósító. Hagyatékából 2009-ben több mint ezer darabos gyűjteményt vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum, ezek egy része látható a szeptemberben nyílt centenáriumi kiállításon, amely január 12-ig látogatható. Capa-képekkel a budapesti metrókocsikban is találkozhatunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.