Czibere Károly: ma már nem léteznek a társadalomtól elszigetelt gyermekvárosok

Ne a család anyagi körülményei határozzák meg, hogy a gyermek milyen iskolai végzettséget szerez – vázolta a kormány célját Czibere Károly a SZEGEDma.hu-nak. A szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárt arról kérdeztük, milyen programokkal segítik a hátrányos helyzetű fiatalokat.

– A közelmúltban jelent meg a hírt, hogy a kormány fejleszti és átvilágítja a nevelőszülői rendszert. Mit jelent, és miben nyilvánul ez meg?

– A nevelőszülői rendszert 2013-ban és 2014-ben alakítottuk át, azóta folyamatosan arra ösztönözzük a párokat, hogy érdemes nevelőszülővé válniuk. Az öt évvel ezelőtti jogviszonyt munkaviszonnyá, főállású foglalkoztatási jogviszonnyá módosítottuk, ami által megemeltük a nevelőszülői díjat is. A jövő évi költségvetési törvényben gyermekenként havi nettó 60 ezer forintot állapítottunk meg, 2013-ban ez a szám 15 ezer volt. Tehát a négyszeresére növeltük az összeget. Kiemelten fontosnak találjuk azt is, hogy a rendszerbe belépő nevelőszülők felkészítését a kormány finanszírozza, ezért az elkövetkezendő években 2500 fő állami forrásból történő képzését vállaljuk. Emellett biztosítjuk a folyamatos továbbképzések költségeit, hogy minél többen vonzónak találják a bekapcsolódást ebbe a gyönyörű hivatásba. A számok bennünket igazolnak: a 23 ezer állami gondozott gyermek kétharmada, azaz 15 ezer már a meglévő 5-6 ezer nevelőszülőnél él, valamint a 12 éven aluliak közül szinte már senki nincs gyermekotthonban. Ez hatalmas elmozdulást jelent, ugyanis az 1990-es években a Kádárkorszakból nevelőintézet-központú rendszert örököltünk, amelyben úgy tartották, hogy ezeket a fiatalokat a társadalmon kívül, úgynevezett gyermekvárosokban kell elhelyezni. Szerintünk viszont az a helyénvaló, és úgy tudjuk őket felkészíteni a nagybetűs életre, ha szerető környezetbe, azaz családba kerülnek.

– A Csongrád megyében élők közül mennyien tartják vonzónak az örökbefogadást?

– Az ország keleti szélén, azaz BorsodAbaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Csongrád megyében az átlagosnál intenzívebb hajlam mutatkozik erre. Azonban nem elégedhetünk meg, mert vannak még „fehér foltok”, például Budapesten és környékén, így a toborzást ezekben a régiókban mindenképpen erősítenünk kell.

– Az előttünk álló tanévben 1,6 milliárd forint áll rendelkezésre az Útravaló program keretében a hátrányos helyzetű diákok tanulmányainak támogatására. Hogyan segítenek még a felzárkóztatásukban?

– Számos programmal igyekszünk szebbé tenné a hátrányos helyzetű gyermekek mindennapjait. Az óvodásoknál például az utóbbi öt évben harmincról nyolcvan százalékra emelkedett az ingyenes étkeztetésben részesülők száma. Azt is fontos megjegyezni, hogy a nyári gyermekétkeztetés már nem szabadon válaszható, hanem kötelező önkormányzati feladat, amit a településeknek biztosítani kell a leghátrányosabb helyzetben lévő fiataloknak. Ez nemcsak a nyárra vonatkozik, hanem az őszi, téli és tavaszi szünetekre is. Júniusban indítottuk el az Ételcsomag akció kezdeményezést, ami azokat a családokat érinti, ahol a gyermek három éven aluli, azaz még nem óvodás korú, és még bölcsődébe sem jár. Számukra havonta 8 ezer forintos, tartós élelmiszerekből álló csomagot biztosítunk. Rátérve az Útravaló programra: itt az a célunk, hogy az érintett családok felkészüljenek az iskolatípusváltásra és az azzal járó többletköltségekre,mert sok esetben ez okozza a lemorzsolódást. A diákok szeptember15-ig pályázhatnak az ösztöndíjra,melyre a 2010-es 1,2 milliárd forintos keret helyett 1,6 milliárdot biztosítunk.

– A szeptemberben kezdődő tanévtől már nemcsak az alsó tagozatosok,hanem az 5.–9. osztályos tanulók is ingyen kapják meg a tankönyveket. Tervezik-e a további kiterjesztést?

– Tisztában vagyunk azzal, hogy a hátrányos helyzetben élőknek mekkora nehézséget jelent az iskolakezdés, ezért a tervek szerint jövőre már mindenki ingyen veheti át a tankönyveket. Mint minden támogatással, így ezzel is azt segítjük elő, hogy egy háztartásnak se okozzon gondot a taníttatás, valamint azt, hogy ne az anyagi körülmények határozzák meg, hogy egy gyermek milyen iskolai végzettséget szerez.