A hét témája: Szeged forradalma 1956-ban
Győzött Szegeden a forradalom. Ebben kulcsszerepet vállalt a szegedi egyetemi diákság.
Az 1956-os forradalom 59. évfordulóján ünnepi megemlékezésekre készül Magyarország. Ehhez illeszkedve röviden áttekintjük a forradalom szegedi győzelméhez vezető út főbb állomásait.
Szeged szabadságszerető hagyományai
Szeged polgárai a magyar városok közül egyedüliként 1552 februárjában közvetlenül aktív fegyveres szerepet játszottak a város török alóli visszafoglalását célzó katonai akcióban. 1848 októberében a toborzókörútján Szegeden járó Kossuth így fogalmazott:
itt többre nincs szükség, mint hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak.
1956. október 16-án a szegedi egyetemi diákság indította el azt a folyamatot, mely a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének megalakításával, követeléseik pontokba szedett meghirdetésével megtörte a korosztályi kommunista Dolgozó Ifjúsági Szövetség (DISZ) monopóliumát, elindítva a forradalomhoz vezető események láncolatát.
Szegedi tüntetések
A szegedi egyetemisták már a kezdetektől törekedtek arra, hogy mozgalmuk országossá szélesítése mellett Szeged lakosságát is megszólítsák, programjuk támogatásához minél szélesebb társadalmi hátteret szervezzenek. A szegedi október 23-i diáktüntetésbe a nagy szegedi gyárak munkásai is bekapcsolódtak, az éjfélig tartó vonulásokkal és visszatérő helyszíneken is (színház, Klauzál tér) megtartott nagy demonstráción Bicskey Károly és Kaló Flórián színművészek szavalták el több alkalommal a Nemzeti dalt és a Szózatot.
A következő napok folytatódó tüntetéseire és a kibontakozó sztrájkhullámra a karhatlom fokozott készültséggel, a megbízható szervek és személyek közötti fegyverosztással, néhány alkalommal figyelmeztető lövések leadásával, egyetemi kollégiumi razziákkal reagált.
Október 25-én Halász Gyula főhadnagy vezetésével katonai közigazgatást vezettek be Szegeden, délután 5 és reggel 6 óra között kijárási tilalmat, általános szesztilalmat és a három főnél nagyobb csoportosulásokra tűzparancsot hirdetve. Katonai erősítés érkezett Kiskunmajsáról a városba.
Kettős hatalom
Október 25-én megalakult az Ideiglenes Forradalmi Bizottság és elhatározták, hogy az intézményekben és a vállalatoknál megalakuló munkástanácsok megválasztott küldötteiből létrehozzák az új forradalmi szervet, Szeged Város Forradalmi Bizottmányát. 27-én a városi gyárakból kibontakozó Széchenyi térre vonuló nagy tüntetés a Takaréktár utcában karhatalmi ellenállásba ütközött, a figyelmeztető lövések egy gellert kapott lövedéke megülte a tizenhét éves Schwartz Lajos kendergyári munkást, tizenhatan megsérültek.
Az általános felháborodás hatására a katonai közigazgatás tárgyalásokat kezdeményezett a város üzemeinek és intézményeinek 2-2 küldöttével. Az így összehívott gyűlés hozta létre az Ideiglenes Városi Munkástanácsot, melynek megválasztott elnökségét Perbíró József, a
Szegedi Tudományegyetem jogi karának dékánja vezette. A forradalmi követelések teljesítéséről megindult az egyeztetés a katonai igazgatás által megjelenített hatalom képviselőivel.
A forradalom győzelme
A forradalmi lelkesedés közepette viharos gyorsasággal bomlott fel az egyeduralkodó Magyar Dolgozók Pártja, a hadsereg körében mind gyakoribbá váltak a szolgálatmegtagadások, nyílt elégedetlenségek. Az Államvédelmi Hatóság emberei háromhavi bérüket előre felvéve távoztak a városból. A népi támogatottság és mindinkább fegyveres erő nélkül maradó, széteső katonai közigazgatás tárgyalásos megegyezéssel október 29-én átadta a hatalmat az Ideiglenes Városi Munkástanácsból alakult Szeged Város Néptanácsnak. Ezzel a forradalom szegedi győzelme teljessé vált.
