Ablonczy Balázs: Trianon nem csak magyar ügy (FRISSÍTVE)

Az ismert történésszel a 97 évvel ezelőtt kötött békeszerződés még feltáratlan aspektusairól beszélgettünk. Ablonczy Balázs vezeti azt az akadémiai kutatócsoportot, amely a századik évfordulóra készülve végez kutatásokat, olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a menekültügy, az új határok hatása az emberek mindennapjaira. A Párizsi Magyar Intézet volt vezetője szerint még a francia értelmiségnek sem jelent semmit Trianon, mert számukra inkább a Nagy Háború pozitív hozadéka, a győzelem a fontos. Ez nem a mi hibánk, de nem is az ő felelősségük.

2016 nyarán kezdte meg munkáját

Ablonczy Balázs

történész vezetésével az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport. A 2020-as évfordulóra készülő kutatócsoport a Szegedi Tudományegyetemen is bemutatkozott az oktatók és a hallgatók előtt, a rendezvényt megelőzően adott lapunknak interjút a több kiadást megélt Trianon-legendák című könyv szerzője.

A diplomáciatörténet mellett be kell mutatni, hogy a társadalom miként reagált Trianonra

„Nem kevés könyv jelent meg a témában a rendszerváltozás óta, azonban bizonyos hiányok még mindig vannak, ezt a nélkül mondom, hogy bárkinek szemrehányást kívánnék tenni. Kicsit máshová helyeznénk a fókuszt, az eddigi kiadványok elsősorban diplomácia-politikatörténeti szempontúak voltak, mi inkább a művelődéstörténetre, a társadalomtörténetre helyeznénk a hangsúlyt” – fogalmazott Ablonczy Balázs a SZEGEDma hírportálnak. Több okmánykiadvány hiányzik, nem egy nagyhatalom, sőt, néhány szomszédos ország béke-előkészítő tevékenysége nincs feltárva, nem ismerjük a béketárgyalásokon folytatott taktikájukat magyar vonatkozásban. Szükségesnek tartja bemutatni a magyar társadalom reakcióját Trianonra: a menekültkérdést, miként működött a kishatárforgalom, milyen hatása volt az új határoknak a gazdasági körzetekre, a házassági piacokra, beépült-e egyáltalán a mindennapokba. Azt is szeretnék bemutatni, hogy miként hat napjainkig a békeszerződés, így a tervek szerint létrehoznak egy adatbázist a Kárpát-medencében található Trianon emlékművekről.

A nagypapának egy japán diplomáciai gyűjteményt karácsonyra?

Legfrissebb munkájuk a magyar békedelegáció naplója, amely csupán néhány hete jelent meg, de már sokan érdeklődtek iránta. A

Zeidler Miklós

szerkesztette munka eddig kiadatlan dokumentumokat, valamint gazdag képanyagot is tartalmaz összesen 310 oldalon. „Nem biztos, hogy minden kiadványunk blockbuster lesz. Valószínűleg kevesen akarják egy jó japán diplomáciai gyűjteménnyel meglepni a nagypapát karácsonyra” – vélekedett. „A kutatás végére letennénk - szó szerint és képletesen - egy 8-10 kötetes korpuszt a magyar társadalom asztalára” – mondta a történész. Hangsúlyt helyeznek az online jelenlétre, Facebook-oldalukon több mint 1000 kedvelésük van,

honlapjuk

február közepén indult el, s Youtube videókkal is készülnek. Arra is nyitottak, hogy akár egy rendhagyó történelem-, vagy osztályfőnöki órán beszéljenek Trianonról.

A franciáknak semmit nem jelent Trianonunk

- „Mit tudnak a francia történészek Trianonról?” – „Őszintén?” - „Őszintén!” - „Semmit.” Nem sokkal később bővebben is kifejtette ezt lapunknak Ablonczy Balázs, aki korábban a Párizsi Magyar Intézet vezetője volt: „A Közép-Európával foglalkozók nagyjából tudják, hogy mi ez, a Magyarországot vizsgálók tisztában vannak azzal, hogy ez a magyar történetírás, politikai élet, közélet neuralgikus pontja. Persze minden országban vannak olyanok, akik szinte jobban gyűlölök Trianon, mint mi, de egy átlagosnál műveltebb franciának semmit nem jelent. Ez nem a mi bűnünk, nem az ő bűnük, ez egy adottság.” A történész emlékeztetett rá, hogy a franciáknak az I. világháború és az ehhez kapcsolódó békeszerződés mást jelentett, mint nekünk. A fiatal III. köztársaság hatalmas véráldozatok és az ország egy részének lerombolása által legyőzte az ősellenség Németországot, visszaszerezte Elzászt és Lotaringiát, ez hatalmas nemzeti kohéziós erőt adott. Ennek is köszönhető, hogy a Nagy Háború a francia emlékezetben nagyobb szereppel bír, mint a magyarban – a francia piacon három olyan lap is meg tud élni, amely csak ezzel az időszakkal foglalkozik. Francia és angolszász turisták tömegei látogatják az I. világháborús frontszakaszok maradványait.

„Sokszor jártam a Nagy-Trianon palotában, ahol aláírták a magyar békeszerződést, erre egy kis tábla emlékeztet. Amikor először bementem a terembe, akkor megkérdeztem a teremőrt, hogy tényleg itt írták-e alá. ’Igen, igen, de nem tehetek róla’ – tehát valószínűleg szembesült azzal, hogy vannak magyar turisták, akik a ’vérét akarják ontani’” – mesélte a végén már nevetve.

A nyugat-európai tudományos köröket érdeklő kérdésekben érdemes angolul publikálni

Kérdésünkre kifejtette a történész, hogy környező államokban nem terveznek könyveket kiadni, mert túlzottan szétvinné az erőforrásokat. Törekednek arra, hogy angol, amerikai konferenciákon részt vegyenek, bemutassák eredményeiket. Bizonyos témákról szóló munkákat, amelyek a nyugati tudományos életbe jól beilleszthetők, megjelentetnének angolul, ezek reméli, hogy eljutnak a román, a szerb, a szlovák szakemberekhez is. Két alkalmas témát talált: az egyik a menekültkérdés, a másik az átmeneti államok Köztes-Európában, mint a független Fiume Quarnerói Régenskormányzatnéven, a Szepesi Köztársaság, Közép-Litvániai Köztársaság vagy a Lajtabánság. „Számomra nem az anekdotikus része érdekes ezeknek az államoknak, hanem a végpontjaik: mitől marad meg egy állam, mitől tűnik el? Lehet azt mondani, hogy mindez nagyhatalmi szándék eredménye, s semmiféle tudatosságot nem lehet felfedezni benne. Mi az oka, hogy nincsen Kalotaszegi Köztársaság, miközben a fiumei Quarnerói Régenskormányzat működhetett másfél éven keresztül, amely világ egyik legabszurdabb államalakulata volt szabad kokainfogyasztással, meztelen tengerparti fürdőzéssel, kalózkodással, hatórás

D’Annunzio

beszédekkel? Helyi elitek, vagy helyi ellenelitek pozicionálják magukat egy átmeneti helyzetben?” – fogalmazott Ablonczy Balázs.

„Önmagában Trianon nem csak egy magyar ügy, habár mi így éljük meg. De a menekültkérdést nagyon nehéz megérteni a korabeli viszonyok, a nemzetközi jog ismerete nélkül, hiszen a magyar kérdésen kívül volt örmény ügy, orosz ügy. Másrészt ismerni kell az Osztrák-Magyar Monarchia történetét, mert a háború utáni események főpróbái már lezajlottak a világháború alatt, az 1914-es galíciai és az 1916-os erdélyi betörés utáni menekülés alatt. Kialakultak a problémakezelő mechanizmusok: barakktábor, vagy nem, igénybe vesszük-e az iskolákat, vagy sem, hogyan segélyezzük őket, integráljuk, vagy minél hamarabb hazaküldjük a menekülteket? Nagyon érdekes megnézni, hogy az örmény, vagy orosz kérdésre hogyan reagál az 1920-1930-as években a magyar diplomácia a Nemzetek Szövetségében, Genfben” –vélekedett Ablonczy Balázs.

Alaptalanul vádolta románellenes propagandával a kutatócsoportot a kolozsvári egyetem rektora

Komoly nehézségeket okozott, hogy

Ioan Aurel Pop

történész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora úgy fogalmazott

május elején

, hogy „a magyar kormány románellenes propaganda-főosztálya” a kutatócsoport.

Cozmin Gusa

politikai tanácsadó pedig „egy az egész térség destabilizációjához vezető, intelligens, szegregacionista bombaként" mutatta be a történészeket. „A helyzet ezzel szemben az, hogy az MTA BTK Történettudományi Intézete keretében 2016-ban, 22 kutató részvételével létrejött munkaközösség nem kormányzati intézmény, hanem kizárólagosan tudományos célok mentén, a nyilvánosság előtt működő kezdeményezés. Céljai között szerepel román, szlovák, szerb és nyugat-európai kutatók bevonása a multidiszciplináris kutatásokba” –

utasította vissza a vádakat

egy hónappal ezelőtt Ablonczy Balázs. „Azt tapasztaltam, hogy ha nehezen is, de átszivárgott a román sajtóba a válaszunk. A Gusa véleményét szemléző Adevarul és más országos orgánumok is átvették az interjúinkat vagy a romániai magyar sajtóban megjelent híradásokat. Sajnos, ettől még a megalapozatlan állítások terjedése nem állt meg. Példa erre a Romania Libera nemrégiben megjelent, a valóságtól teljesen elszakadt véleménycikke” – nyilatkozta az elmúlt egy hónapban történtekről. Hozzátette, nagyon rossz időpontban következett be az eset, mert pont egy közös workshopot terveztek a román és szlovák kollégákkal. Ezt egyelőre el kell halasztaniuk, de mindenféleképpen arra törekednek, hogy ne maradjon el.

Szegedi egyetemi oktató is részt vesz a kutatásokban

Ablonczy Balázzsal együtt 23 fős az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport, amelynek tagja

Bencsik Péter

, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa is. A XX. századdal és Csehszlovákia történetével foglalkozó történész a határhasználat kérdéskörét fogja vizsgálni. Arra törekedtek, hogy minden témának – például impériumváltás, menekültkérdés, politikai diskurzusok – legyen egy-egy szakavatott ismerője, ezért más hasonló kutatócsoportokhoz képest nagyobb létszámúak. Több nagyközönség számára sem ismeretlen történész is részt vesz a csoport munkájában. Zeidler Miklós neve ismerősen csenghet a Trianon című dokumentumgyűjtemény és A revíziós gondolat című könyvei miatt.

Romsics Gergely

is kilépett már édesapja árnyékából, több önálló monográfiája megjelent. A pécsi egyetemen tanító

Hornyák Árpád

Jugoszlávia történetét kutatja, írásaival a História és a Rubicon folyóiratokban találkozhattunk. Határon túliak is részt vesznek a munkában, a felvidéki

Simon Attila

is beszámolt. Látszólag kakukktojás

Wintermantel Péter

, aki volt globális ügyekért felelős helyettes államtitkár is, jelenleg a MOL csoport vezető szakértője, de mellette az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskolájában szerzett doktori fokozatot, a japán történelem egyik kiváló ismerője. A teljes névsort

itt találják

.