Az ismert televíziós újságíró a szegedi reformátusok meghívására érkezett Szegedre. A hit mellett életéről, a televíziós műsorokról, a sporteseményekről is mesélt. Fantasztikus élményt jelentett számára a nyári Labdarúgó-Európa-bajnokság, ahol végre szurkolhatott a magyar csapatnak.
A Játék határok nélkül, a Maradj talpon!, A társulat népszerű műsorvezetője, számtalan sportesemény közvetítője, a Magyar Televízió munkatársa,
Gundel Takács Gábor
látogatott csütörtök este Szegedre. A 2017-es Tágas Tér Fesztivál harmadik előrendezvényén a vendég beszélgetőpartnere
Czagány Gábor
református egyetemi lelkész volt. A Táncsics-díjas újságíró elárulta, soha nem akart televíziós lenni, inkább a próza, a versek, s a színház érdekelte. Négyszer felvételizett a színművészetire, de egyszer sem sikerült bejutnia. Ezt ma már nem bánja, azt vallja, hogy „ha a jó Isten becsuk egy ajtót, akkor kinyit egy másikat”. Vele is így történt 1988 nyarán, amikor az MTV sportosztályának külsős ügyelőjeként lehetőséget kapott arra, hogy pályázhasson egy műsorvezetői posztra – a pályázat eredményét ma sem tudja, de szép lassan elkezdett dolgozni. Eredeti neve Takács Gábor, a Gundelt édesanyja után vette fel, mert egy vele azonos nevű, idősebb kollégája megkérte erre. Később problémát okozott, hogy adóbevallását, a repülőjegyeket is erre a névre foglalták kollégái, ezért végül úgy döntött, hivatalossá teszi ezt. Így három gyermeke a Gundel-Takács vezetéknevet viseli. „Hitünk szerint Isten, vagy a Sors pofozza az adott helyre az embert. Most úgy érzem, a helyemen vagyok, azt csinálhatom, amiben a legnagyobb tehetséget kaptam” – vélekedett Gundel Takács Gábor.
Czagány Gábor a Wikipédián olvasta, hogy Gundel Takács Gábor bérgyilkost játszott a Kisváros című filmsorozatban. Ezt határozottan cáfolta a televíziós, majd hozzátette, 10-12 ember foglalkozik a vetélkedőkön kérdésírással, ahol meg is kell jelölni a forrást, a közösségi lexikonnak azonban pont azok az erényei, mint a hátrányai: bárki szerkesztheti, ezért tévedéseket is tartalmazhat. A pletykákra viszont úgy tűnik, érdemes támaszkodni, ugyanis igaz az, hogy jövő nyáron Zsombón fog színpadra lépni. Egy kis szerepet játszik, de nagyon jól esett neki a megkeresés.
A sporthoz már fiatalon kötődött, először teniszezett, majd később kézilabdázott. Ő maga inkább csapatban tud jól szerepelni, de hiába váltott a kézilabdára, mert ott is kapus lett, ami inkább egyéni játékot vár el. A riporter szerint nem baj, ha nem lesznek élsportolók a gyerekeink, de mindenképpen sportoljanak. „A sport az élet esszenciája. Megtanítja a fiatalokat, hogy miként nyerjenek, veszítsenek, dolgozzanak, tiszteljék a szabályokat” – azaz Gundel Takács Gábor szerint felkészít a társadalomba történő beilleszkedésre. Beszélt arról is, hogy a kommentátor nem lehet elfogult – ez alól csak a válogatott külföldi ellenféllel vívott meccsei lehetnek kivételek. Ezért azt sem árulta el, hogy a Barcelonának, vagy a Real Madridnak szurkol, mert ezt követően mindkét tábor úgy fog ránézni, mint egy adott irányba elfogult riporterre. Korábban előfordult, hogy mindkét csapat szurkolóitól kapott üzenetet. Az SMS-ek tartalma azonos volt egy apró különbséget leszámítva: ugyanis mindenki azt gondolta, hogy a másik klub irányába elfogult.
Ezt az izlandi-osztrák meccs közvetítésen mondta, amely egy időben volt a magyar-portugál meccsel az Európa-bajnokságon. Természetesen nagyon érdekelte
Dzsudzsákék
szereplése, de csak a munkájára próbált koncentrálni, ezért még félszemmel sem akarta követni. Ez nem sikerült, mert a mellette lévő kommentátor pont azt közvetítette. Teljesen más érzést jelent, ha nem csak szemlélők vagyunk egy ilyen sporteseményen. Ö rá is másképp tekintettek, sokkal jobb helyekről közvetíthette a meccseket, mint korábban. Mindenhol magyarokkal találkozott az EB-n, alig bírt eljutni a meccsek helyszínére, mert leszólították, kikérték a véleményét, szelfiket készítettek vele, s percek múlva már a „Gundikám” megszólítást használták. Fantasztikusnak érezte, hogy Budapesten az első győzelem után az utcára vonultak az emberek, pedig csak a „híres” osztrák válogatottal szemben nyertük meg a meccset. Hasonló eufóriát, mint a foci semmi nem tud kiváltani – még Hosszú Katinka három aranya sem.
A fenti skandálás a pekingi olimpián hangzott el, mikor a magyar szurkolók a magyar-román női kézilabda-válogatott meccsére mentek. S valóban sikerült bejutniuk, Gundel Takács Gábor pedig egy csodálatos élménnyel lett gazdagabb. Azt vallja, hogy mindenkinek el kell mennie egyszer egy olimpiára, mert a TV-ből csak sportversenyek sorozatának tűnik, valójában azonban ennél sokkal több, egy olyan hely, ahol a nemzetek egymásra találnak, s békésen szurkolnak.
Nem véletlenül támogatja azt, hogy Budapest rendezze 2024-ben az olimpiát. Azzal, hogy a főváros mellett a vidéki helyszínek – többek között Szeged - is szerephez jutnának, mindenki átélhetné azt a fantasztikus élményt, amit ő is megtapasztalt. Megjegyezte, megérti, hogy egyesek aggódnak, de ahogy el lehet lopni a pénzt, ugyanúgy jelenthet plusz 15 év fejlődést is, mint Barcelonában. A NOB új kiírása is inkább nekünk kedvez, hiszen egy emberibb, olcsóbb olimpiát akarnak. Los Angeles és Párizs metropoliszok, már kétszer rendeztek olimpiát. „Az egész világnak jó lenne egy budapesti olimpia” – e kijelentését azzal indokolta, hogy Magyarország és fővárosa pont olyan, mint amit a kiírás elvár. Meglátása szerint az önbecsülésünknek is jót tenne, ráadásul mi vagyunk az egyetlen kiemelkedő sikereket elérő olimpiai nemzet, amely még nem rendezett játékokat.
Az egyetemi lelkész kérdésére szót ejtett hitéről. Eredetileg római katolikus volt, de nem gyakorolta hitét gyerekkora óta, a katonaság alatt sem tudta meggyőzni honvédtársa arról, hogy ez mennyire fontos. Ezt követően jött a házasság református feleségével. A római katolikus pap nem vállalta az esketést a menyasszony vallása miatt. Ezt követően jutottak el a református templomba, ahol egy órás beszélgetést követően a lelkész elvállalta az esküvőt. Ez egy erős impulzust jelentett neki, ennek hatására lett a református közösség aktív tagja, de a római katolikusokra sem haragszik, mert tudja, hogy valószínűleg csak egy rossz plébánossal találkozott. Hangsúlyozta, tiszteletben kell tartani a másik vallását, legyen szó keresztényről, muszlimról, vagy zsidóról. Mindig csak az embert kell nézni, ahogy az olimpián is tesszük. „Tessék tudatosan gondolkodni. Abból lesz az igaz hit, ha az ember ezt átfolyatja magán. Ami 500 éve történt az egy erős impulzus volt az akkor kicsit tévúton lévő kereszténységnek. A bedobott kő által vetett hullámokat még ma is lehet érezni” – mondta a műsorvezető. A rendezvény végén a Reformáció 500 „világi arca” a hallgatóság kérdéseire is válaszolt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.