Viharok és stabilitás - a harmadik Orbán-kormány első éve

Egy éve alakult meg a rendszerváltás utáni tizedik kormány, melynek vezetői tisztjét harmadik alkalommal tölti be Orbán Viktor. Mozgalmas éven van túl a magyar kormányzat, az elmúlt időszakról Gömbicz Nándorral, a Nézőpont Intézet vezető elemzőjével beszélgettünk.

- Egy éves a harmadik Orbán-kormány. Az egy évvel ezelőtti helyzethez képest mi emelhető ki a legjelentősebb változásként?

- Bár közjogilag jelentős, de politikailag elhanyagolható változás, hogy a veszprémi és a tapolcai időközi választások után a Fidesz-KDNP elvesztette kétharmados parlamenti többségét. A kormányzati cselekvőképesség ugyanakkor nincs veszélyben, a legtöbb döntés egyszerű többséggel is meghozható. Kétségtelen tény, konfliktusokkal terhelt időszakon vagyunk túl, ráadásul jelentősen megváltozott a médiakörnyezet, mely a közhangulatra is hatást gyakorolt. Az ellenzék viszont újfent nem tudott tartósan profitálni a kormánypártok támogatottságának csökkenéséből.

- Mennyire változnak meg a törvényhozás összetétele, ha most vasárnap tartanának országgyűlési választásokat?

- A közvélemény-kutatási adatok alapján vélhetően most is abszolút többséget szereznének a kormánypártok az Országgyűlésben, azaz nem kényszerülnének harmadik párttal való koalíciókötésre. A Fidesz szervezete még mindig jó mozgósítási képességgel bír, s ez a tapolcai időközi választáson is megmutatkozott, hiszen a Fidesz-KDNP jelöltje a protest hangulat, valamint a kormánypárti hívek egy részének otthonmaradása ellenére is kis híján nyerni tudott. Egy kormányzati felhatalmazásról is szóló általános országgyűlési választáson más lenne a helyzet, és vélhetően meglenne a többség. Az ellenzék összetételét a baloldal stratégiája is befolyásolná, azaz, hogy együtt vagy külön indulnának-e a választáson. A Jobbik természetesen bekerülne az Országgyűlésbe az LMP pedig ismét a bejutási küszöb környékén mozogna. Összességében elmondható, hogy a parlamenti arányokat illetően a centrális erőtér továbbra is fennmaradna.

- Hogyan értékelhető a kormány egy éves teljesítménye - akár közvélemény-kutatási adatokban, akár más téren elért eredményekben?

- Túlzás nélkül állíthatjuk, nehéz éven van túl a kormányzat. Több kellemetlen ügy is negatívan érintette a megítélését, elég, ha csak, az internetadó néven elhíresült, távközlési adó kiterjesztési tervre, a szokásosnál viharosabb amerikai-magyar kapcsolatokra, vagy éppen a vasárnapi pihenőnap bevezetésére gondolunk.

Simicska Lajos

vállalhatatlan kijelentései miatt a jobboldali politikusok és értelmiségiek tanácstalanná váltak a vállalkozóhoz köthető médiabirodalomban való megjelenést illetően, a médiaviszonyok pedig drasztikusan átalakultak. Mindezek eredményeképpen a közvélemény-kutatások is a kormánypártok gyengülését mutatták, de még így is végig a Fidesz-KDNP maradt a legnépszerűbb politikai erő. A visszaesés mára megállt, mely alapvetően két okra vezethető vissza: egyrészt a szavazótábor magja rendkívül stabil és elkötelezett, másrészt pedig a negatív ügyek rendeződése, illetve elcsendesedése után a kormányzat visszaszerezte a politikai napirend feletti irányítást, s újra az általa kezdeményezett témák kerültek előtérbe. Ilyennek számít például az illegális határátlépés és a gazdasági bevándorlás kezelése, és itt most nem a konzultáció és a plakátkampány körüli vitákra gondolok. Európa egyik legfontosabb kérdéséről van szó, mellyel egy felelős kormánynak mindenképpen foglalkoznia kell. Ami a kormányzati teljesítményt illeti, egyre inkább kezd beérni a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikája, és a több éve tartó feszes költségvetési politika erős alapokat biztosít a további építkezéshez. A nemrég megtartott lengyel elnökválasztás ugyanakkor világosan megmutatta, hogy a gazdasági sikerek önmagukban még nem elégségesek a választási sikerhez: fontos, hogy az állampolgárok saját életszínvonaluk emelkedésén keresztül is megérezzék a pozitív változásokat. A következő három évben láthatóan erre fog törekedni a kormány, ezt

Orbán Viktor

„Öt éves a kormányzás” című konferencián elhangzott beszéde, a polgári berendezkedésre való törekvés kifejezése és a 2016-os költségvetés iránya is alátámasztja.

- A Jobbik régi vágya teljesült azzal, hogy második erővé tudott válni. Mennyire sikeres a radikális párt néppártosodása?

- Kétségtelen tény, nőtt a Jobbik támogatottsága ez elmúlt évben, és a tapolcai időközi választáson története során először nyert egyéni mandátumot. A siker óta

Vona Gábor

határozottan képviseli a néppártosodás irányát, melyet a 2018-as választási győzelem szempontjából elengedhetetlennek tart. Az időzítés nem véletlen, a pártelnök tudja, hogy ez a politikai stratégia komoly törésvonalat okozhat a Jobbikon belül, s a párttagságot a tapolcai sikert kihasználva igyekszik meggyőzni álláspontjáról. A törésvonalak már látszódnak, elég, ha csak

Novák Előd

EU-tagsággal kapcsolatos legutóbbi nyilatkozataira gondolunk, ráadásul a gyors váltás hitelességi problémát is felvet.

- Hogyan hat ez a folyamat, a kommunikáció szelídülése, illetve az elért sikerek (Ózd, Tapolca) a párt szavazóbázisára méret és összetétel tekintetében?

- A szavazótábor összetételét illetően sajátos kettősséget figyelhetünk meg: az új Jobbik szavazók nagy része politika iránt kevésbé érdeklődő, alsó-és középosztálybeli aktív kereső. E szavazók megtartása nehéz feladatnak ígérkezik, mert elsősorban protest alapon kötődnek a Jobbikhoz, s általában az aktuális véleményklíma alapján választanak pártot. A „régi tábor” ugyanakkor a párt nyelvi radikalizmusát kedveli, őket a mérsékelt kommunikáció eltántoríthatja. E kettősség komoly kockázatokat rejt, s e dilemma feloldása komoly politikai károkat okozhat a Jobbiknak.

- A baloldal továbbra sem tudja megteremteni az egységet, van lehetősége erre a közeljövőben? Mennyire tudta feldolgozni a három választási vereséget a baloldal?

- A baloldal már évek óta több pártból áll, és a választási indulással kapcsolatos kérdések már a kezdetektől megosztják őket. Ráadásul komoly stratégiai hibát követnek el azzal, hogy érdemi építkezés helyett egymással vannak elfoglalva, s a választópolgárokat kizárólag kormányellenes kommunikációval igyekeznek maguk mellé állítani. Arról viszont keveset hallani, hogy mit kezdenének az országgal, társadalmi vízió nélkül pedig lehetetlen választást nyerni. Mindemellett

Gyurcsány Ferenc

személyével sem tudnak mit kezdeni: vele nem lehet választást nyerni, ugyanakkor a baloldali szavazók körében még mindig meglévő népszerűsége és a Demokratikus Koalíció aktív tagsága miatt megkerülhetetlen tényező. Azt gondolom, a jelenlegi baloldal rövidtávon képtelen megbirkózni ezekkel a kihívásokkal, így a jövőben tartósan le kell mondania a hatalomra kerülés esélyéről, és hosszú távon is ellenzéki szerepre készülhet. Kérdéses ugyanakkor, hogy a baloldali szavazók hogyan viszonyulnak mindehhez, és meddig tartanak még ki a baloldali pártok mellett.

- Nevezhető még az MSZP a baloldal igazi vezetőjének?

- Az MSZP a legtámogatottabb baloldali párt, de a baloldalnak jelenleg nincs igazi vezető ereje.

Tóbiás József

meglehetősen gyenge vezetőnek tűnik, s látszólag a szocialisták is inkább a belső ügyeikkel vannak elfoglalva.

- A Lehet Más a Politika a tavaly áprilisi országgyűlési választás nagy billegője volt, mennyire tudta azóta stabilizálni szavazóbázisát? Ki tud-e törni a kispárt szerepéből a közeljövőben az LMP, vagy megmarad a parlament bizonytalan szereplőjének?

- Semmi jel sem utal az LMP erősödésére: nincs médiafelületük, gyengék a vidéki pártszervezeteik, valamint

Schiffer Andráson

és

Szél Bernadetten

kívül ismert politikusaik sincsenek. A Nézőpont Intézet legfrissebb, májusi kutatása alapján az LMP bekerülne az Országgyűlésbe, ugyanakkor 2018-ig még sok idő van hátra, és a párt akár ki is eshet a parlamentből, ha nem kezd el érdemben építkezni.