Egy nappaliból indulva hat termen keresztül ismerhetők meg a drogfogyasztás útvesztőjének különböző állomásai egy interaktív kiállítás segítségével, ami egy hónapig látogatható Szegeden. „Két óra alatt kipróbáltam a drogokat, szenvedélybeteg lettem és kigyógyultam. Az életben nem szeretném megélni mindezt” – ez a két vendégkönyvbe beírt mondat annak az interaktív drogprevenciós kiállításnak a mottója, ami immár tíz éve járja az országot. A Köztes átmenetek – a drog címet viselő interaktív kiállítást most Szegeden, a Gutenberg utcai Szegedi Felnőttoktatási Gimnázium és Szakképző Iskolában nézhetik, élhetik végig az érdeklődők. Az Esély a Hátrányos Helyzetűeknek Közhasznú Alapítvány, az Alisma Egyesület, továbbá Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzat Kábítószerügyi Egyeztető Fóruma szervezésében négy héten keresztül látható tárlat hazánk eddigi talán legsikeresebbnek mondható drogprevenciós programja. „Amikor kábítószerről, drogról van szó, elsődlegesen a bűnüldözési oldala kerül előtérbe, holott ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy az áldozatok oldaláról közelítsük meg ezt a kérdést” – fogalmazott Hüvös László, a Kábítószer Egyeztető Fórum elnöke a megnyitón. Ez az interaktív kiállítás egy képzeletbeli utazásra invitálja az érdeklődőket, mely keretében a 14 éven felüliek megismertetnek minden veszélyforrással, kockázattal és következménnyel. Eddig 80 városban járt a kiállítás 2001 óta, ami 15 fős csoportokban látogatható. Mivel mást mutat a kiállítás egy diáknak vagy egy szülőnek, ezért korcsoportonként vezetik végig a drogfogyasztás útvesztőjének különböző állomásain az érdeklődőket a szakemberek. „Nagyon fontos cél, hogy különböző életszerepeinkben megismerkedjünk ezzel a problémával, s tudjuk, hogy mit tehetünk a megelőzésben, vagy a probléma akuttá válása esetén milyen beavatkozásra van szükség” – hangsúlyozta a kiállítást szervező Hay Éva. Céljuk, hogy érzékenyítsék a társadalmat a probléma iránt, szeretnék, hogy megértsék az emberek, hogy egy deviancia ugyan a szenvedélybetegség, de ez egy betegség. Ez a program nem elrettenteni akar, csak kimondja és megmutatja az igazságot a maga egyedi eszközeivel. Élettörténetekbe pillanthatunk be fotóalbumok, interjúk és installációk segítségével, szakemberekből álló kiállításvezetők közreműködésével. Ők mindannyian szenvedélybetegekkel foglalkoznak, vagy épp testközelből érintette őket ez a probléma. Körüljárják, hogy kiből lehet szenvedélybeteg, s a tárlat termein keresztül keresik az okokat, bemutatják a hatásokat, és természetesen a kiútról is szól a tárlat. Hay Éva hangsúlyozta, együttesen kezelik a legális és az illegális drogokat, vagyis az alkoholproblémát sem kerülik ki. Színes nappalitól a zsákutcáig
Egy fehér bútorokkal berendezett, lila és narancssárga, vagyis ellentétes színekre festett falú nappaliból indulhatunk utazásunkra. Természetesen minden színnek jelentősége van, akárcsak annak, hogy a képzeletbeli családunk nappalijának központi helyén nem a gyerek és a játékai, hanem egy televízió helyezkedik el. Az asztalon két fotóalbum is hever, teljesen különböző élettörténeteket mesélve el. Kovács "Kokó" István felfelé ívelő pályafutásának állomásait láthatjuk, illetve az ugyanazon a napon született Olaszy Csabáét, aki megjárta a szenvedélybetegség poklát. Egy szekrényajtón keresztül egy másik világba, ingoványos terepre lépünk, a következő terem bizarr képekkel és fényeffektekkel szemlélteti a különböző drogok hatásait. Onnan a vetítőterembe folytatódik az út, ahol négy kábítószer, a speed, a herion, az LSD és marihuána hatását lehet megtekinteni kaleidoszkópban. A filmek elkészítésében egykori drogfogyasztók működtek közre.
