A híres szegedi Zsótér család leszármazottja és Telekiné Tóth Anna a szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány titkára már eddig is rengeteget tettek őseik emlékének megőrzéséért. Korábban is adományoztak az elődök sok értékes műtárgyat, festményt a Zsótér-hagyatékból, a hölgyek most azért keresték fel a Móra Ferenc Múzeum vezetőjét, hogy a begyűjtött értékek - biedermeier bútorok, portréképek, elefántcsont fedelű imakönyv, aranyos polcok, vitrinek, korabeli fényképek - révén is fölhívják az intézmény és a közvélemény figyelmét arra, hogy az épülő híd Zsótér nevet kapjon. Nemrégiben jutott az örökösök tudomására, hogy a szegediek a város határában épülő harmadik híd elnevezésén gondolkodnak, és keresik a méltó névadó személyét. Az erdélyi Érmindszenten nevelkedett, majd Hévízen és Németországban élő Erzsébet, Zsótér Andor ükunokája, azzal kereste meg a városvezetést és a Móra Ferenc Múzeumot, hogy javaslatot tegyen: nevezzék el a hidat csodálatos őséről, Zsótér Andorról (1824—1906), aki rengeteget tett a városért és lakóiért, sőt a Lánchíd mintájára, ő vetette fel először, Szegeden is épüljön hasonló. A reformifjúság egyik vezető alakja volt, nagy műveltségű, polgári gondolkodású, egyenes jellemű emberként emlékeznek rá, akit a második legnagyobb adófizetőként tartottak számon. 99 hajója dolgozott a Tiszán és a Dunán, mert száznál több csak az uralkodónak lehetett. Alapítója volt a Szegedi Honvéd Egyletnek és a Csongrád Megyei Takarékpénztárnak és városi képviselőként is dolgozott. Erzsébettől megtudtuk, hogy üknagyapja nagy mecénás hírében állt – mint a Zsótérok közül annyian –, Klauzál, Dankó Pista, Perczel Mór, Klapka György, Tisza Lajos tartozott a baráti társaságába. A Széchenyi tér 9. szám alatt található Zsótér-ház az 1848-49-es szabadságharc idején katonai kórházként és kaszárnyaként működött, majd a ’49 nyarán Szegedre menekült magyar kormánynak is székhelye volt. Itt írta alá Kossuth a román forradalmár költővel és politikussal, Balcescuval a magyar-román béketervet. A történelemírás feljegyezte, hogy országgyűlést is tartottak a házban, sőt a magyar koronát is itt őrizték egy ideig. A szabadságharcban Zsótér Andor hadnagyként, majd főhadnagyként harcolt. Mikszáth Kálmán is gyakran megfordult házukban, a nagy szegedi árvíz idején is Zsótéréknél tartózkodott. A szegedi Wesselényiként tisztelt Andor közel 3000 embernek adott menedéket, nyújtott átmeneti otthont az árvíz idején, később pedig az újjáépítésből is derekasan kivette a részét. Tettei szorosan a Tiszához kapcsolódnak, ezért is gondolja Erzsébet, méltó lehetne arra, hogy hidat nevezzenek el róla, hiszen e nemes lelkületű, a hazáért és a városért cselekvő üknagyapa valóban megérdemli ezt. Amikor az örökösök megtudták, hogy megvan a szavazás útján kiválasztott név, és a hidat a jövőben valószínűleg Móra Ferencről nevezik el, kicsit elszomorodtak. Nekik a torony alatt azt mondták, még semmi sem dőlt el, a szavazás eredménye semmire sem kötelezi a városvezetést, a végleges elnevezésről csak őszre születik határozat. A múzeum igazgatója, Zombori István hangsúlyozta, a Zsótér-örökösök eddig is bőségesen elhalmozták a múzeumot és a várost páratlan értékű, szenzációs alkotásokkal. Zsótér Andortól a Szeged Városi Múzeum 18. századból származó barokk grafikai anyagot kapott 1894-ben, hogy megalapozza az új helyen megnyíló múzeumnak Képtári gyűjteményét. Immár az is bizonyos, a Zsótér család egyik tagja (pontosan Andor leánya, Zsótér Ilona) őrizte a budai villájában az Angyali üdvözletet, amely, mint ismert, később - 1925-ben a Zsótér-rokonok révén - szintén az intézménybe jutott.
