Múltidéző különkiadás: minden, amit Nobel-díjról tudni kell

December 10-én, vasárnap délután két magyar Karikó Katalin és Krausz Ferenc is átvehette a Nobel-díjat Stockholban. Múltidéző soroatunkban egy kisokost adunk közre a díj történelméből.

A világ egyik legrangosabb elismerésének számító Nobel-díj a svéd vegyész és feltaláló, Alfred Nobel végakarata nyomán jött létre. A dinamit feltalálásából milliárdossá vált tudós 1895-ben kelt végrendeletében kötötte ki, hogy halála után a vagyonából egy alapot hozzanak létre, melynek kamatait minden évben azoknak a személyeknek fizessék ki, akik az előző esztendőben a legnagyobb hasznot hozták az emberiségnek. Nobel elhatározása szerint az összeget öt egyenlő részre kell osztani és odaadni egy-egy olyan személynek, aki a legtöbbet tette fizikai, kémiai, fiziológiai-orvostani, irodalmi területen, illetve a nemzetek közötti viszonyért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért és a béke előmozdításért (Nobel-békedíj). A Svéd Nemzeti Bank 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából újabb díjat alapított, amelyet közgazdasági Nobel-díjként egyenrangúnak szokás tekinteni az eredeti elismerésekkel, hivatalos neve azonban a Svéd Nemzeti Bank Közgazdaság-tudományi Alfred Nobel-emlékdíja.

Bár Alfred Nobel 1896-ban halt meg, a díjakat csak 1901-ben adták át először, a feltaláló családja ugyanis ellenezte az elismerés alapítását, és a Nobel által megnevezett szervezetek sem voltak hajlandók vállalni a díjátadók szerepét. Így mintegy öt évbe telt, amíg a vitákat sikerült rendezni. A díj a kezdetektől fogva nemzetközi jellegű, azt az öt nyelven (svédül, oroszul, franciául, angolul és németül) beszélő, Svédországban, Szentpéterváron, Párizsban és San Remóban is élő Nobel végakaratát követve a kezdetektől megkaphatta bárki nemzeti hovatartozástól függetlenül, nem kellett skandinávnak lenni hozzá. Utóbbi felfogás kezdetben a svéd uralkodó nemtetszését is kiváltotta, mégis feltétele volt annak, hogy a díj világszerte elismert és vágyott kitüntetés lehessen.  

Mit kapnak a Nobel-díjasok? 

A díjakat a svéd király (jelenleg XVI. Károly Gusztáv) adja át a stockholmi Koncertteremben, kivéve a Nobel-békedíjat, amelyet az oslói városházán vehetnek át a kitüntetettek a norvég király, V. Harald jelenlétében. A díjazottak három dolgot kapnak: a svéd szobrász, Erik Lindberg által tervezett 66 milliméter átmérőjű, 200 gramm tömegű, 18 karátos, újrahasznosított aranyból készült emlékérme mellé jár egy egyedileg tervezett oklevél, amely borítójának színe díjanként változik. A fizikai esetében kék, a kémiai és orvostudományi esetében vörös, a közgazdaság-tudományié barna, az irodalmiét pedig a készítője választja meg. 

Az, hogy hány magyar Nobel-díjas van, nem egyszerű kérdés, a szám ugyanis a származáson és az állampolgárságon kívül attól is függ, hol lakott és alkotott az illető. Magyarország eddig legalább 12 Nobel-díjast adott a világnak, ha azokat a személyeket nézzük, akik hazánkban születtek. Ha hozzászámítjuk azokat is, akik külföldön születtek, de legalább egyik szülőjük magyar (például Milton Friedman, Bárány Róbert vagy Elie Wiesel), a lista további hat személlyel gyarapszik. Magyarországon élő magyarként, itt végzett munkásságukért viszont csak ketten kaptak díjat eddig: Szent-Györgyi Albert 1937-ben a C-vitaminért, és Kertész Imre 2002-ben.

Ki kaphatja meg a Nobel-díjat?

A Nobel-békedíj kivételével, ami szervezeteknek is adható, az elismerést csak természetes személy kaphatja meg. A díjazottakat egy több hónapig tartó, többlépcsős folyamat során választják ki, a fizikai, kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosit a stockholmi Karolinska Intézet, az irodalmit a Svéd Akadémia, a Nobel-békedíjat pedig a norvég parlament, a storting tagjaiból választott öttagú bizottság ítéli oda.

Az első Nobel-díjakat hat személy kapta meg 1901. december 10-én. Minden kategóriában egy díjazott volt, kivéve a Nobel-bt, amelyen ketten osztoztak: Henry Dunant és Frédéric Passy. A fizikai elismerést Wilhelm Röntgennek, a kémiait Jacobus Henricus van ’t Hoffnak, az orvosit Emil von Behringnek, az irodalmit pedig Sully Prudhomme-nak ítélték oda. Érdekesség, hogy ekkoriban a díjazottak nevét az átadási ceremónia napjáig titokban tartották, nem hozták nyilvánosságra hónapokkal korábban, mint manapság.

A legidősebb Nobel-díjas majdnem százéves volt

Eddig, vagyis 1901 és 2023 között összesen 621 alkalommal ítélték oda a díjat, ezer embernek vagy szervezetnek. A díjazottak száma viszont ennél alacsonyabb, 965, mivel néhányan többször is megkapták a díjat, például a fizikai és kémiai elismeréssel is jutalmazott Marie Curie, vagy a háromszoros Nobel-békedíjas Nemzetközi Vöröskereszt. 

Eddig önszántukból ketten utasították vissza a kitüntetést: 

1. Jean-Paul Sartre francia író, aki elvből nem fogadott el semmilyen kitüntetést, és 

2. a Henry Kissingerrel megosztva díjazott Le Duc Tho, akit a vietnámi béketárgyalások miatt tüntettek ki, de azt mondta, ellenfele megszegte a fegyverszünetet, így nem fogadja el a Nobel-békedíjat. 

Többen viszont kényszerből utasították vissza a díjat, 

1. így Richard Kuhn, Adolf Butenandt és Gerhard Domagk német tudósok, akiknek Adolf Hitler tiltotta meg az elismerés átvételét, illetve 
2. Borisz Paszternak orosz író, aki elfogadta volna a díjat, de a szovjet hatóságok arra kényszerítették, hogy utasítsa el. 

Borítókép: A Nobel-érme (Forrás: Nobelprize.com)