Józsa László közgazdász: A középosztály a leginkább érdekelt a reformokban
Magyarországon tulajdonképpen 1979 óta permanens válság uralkodik, s ez mindenki számára világos volt. Előtte is válságban voltunk, csak akkor még azt nem tudatosították az emberekben. Igazából máig nem ismertek annak a módozatai, hogyan lehet ebből kikecmeregni. Szemtanúi vagyunk egy kísérletnek, amelyről 3-4 év viszonylatában tudjuk majd eldönteni, sikeres volt-e, hangsúlyozta szegedi előadásában Józsa László egyetemi tanár, a győri Széchenyi István Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karának dékánja.
– Sokan szokták idézni azt a bölcsességet, hogy azokkal a módszerekkel, amelyekkel egy válságot előidéztek, megoldani nem tudják. A mai kormányzat nyilván egy egészen más megoldási utat választott, sikerességéről majd a jövő eredményei alapján mondhatunk ítéletet.
– Hogyan látja, a mostani próbálkozások helyes irányba mutatnak?
– Úgy gondolom, ezeknek a próbálkozásoknak a döntő része olyan, hogy potenciálisan sikerrel kecsegtet. Itt elsősorban a magyar középosztályt és a vállalkozói réteget kell megerősíteni, illetve helyzetbe hozni annak érdekében, hogy nagyobb teljesítményt tudjon felmutatni. Ehhez történt a törvények kialakítása az élet legkülönbözőbb területén, aztán majd a mindennapi élet el fogja dönteni, hogy ez mennyire volt sikeres.
– Egyre többen figyelmeztetnek arra, hogy a középosztály leszakadóban van, s mindinkább növekszik a tartós lecsúszás veszélye. Nagyon vékony felső tízezer trónol a piramis csúcsán, legalul az egyre szélesedő és egyre mélyebb szegénységbe került, a létminimumon vagy az alatt élők milliói, míg a piramis közepe, amelyet a középosztálynak kellene elfoglalnia, egyre vékonyodik.
– Nem szeretek sokat foglalkozni a felső osztállyal, a felső tízezerrel. Egyébként is nálunk ez a felső tízezer jóval kisebb, miközben a mobilitása meglehetősen nagy. A felső osztály tagjai meg tudják tenni azt, hogy oda menjenek, ahol a legkedvezőbbek a viszonyok. A középosztály viszont az az osztály, amely a leginkább érdekelt a reformokban.
– Normál körülmények között ennek az osztálynak kellene a legnépesebbnek lennie.
– Valóban, de azt gondolom, azért fordult a kocka, és ezt két dolog idézte elő. Az egykulcsos adórendszer lehetőséget adott a nem eladósodott rétegeknek arra, hogy felfele mozduljanak, illetve a gyermekkedvezményekről se feledkezzünk meg. Közgazdasági értelemben a gyermekkedvezmények is módosíthatják ezt a képet, hiszen jelentős adómegtakarítást hozhatnak a gyerekek, ha a család tud élni az adóoptimalizálás eszközeivel. Ennek a középosztálynak van igazán nagy érdekeltsége a magyar gazdaság és társadalom sikerében. Ha ezt a középosztályt sikerül megerősíteni, akkor jóval nagyobb az esély arra, hogy majd maguk után húzzák a leszakadó rétegeket is.
– Mintha ez a két év nem erről szólt volna. Mégis, mi várható akkor, ha az Unió történetesen „elmeszeli” az egykulcsos adórendszerünket, amelyhez a kormányunk körmeszakadtáig annyira ragaszkodik?
– Nem fogja, mert egy adókulcsot nem lehet „elmeszelni”. Ismerve a kormányzat ezzel kapcsolatos megnyilvánulásait, nem hiszem, hogy az egykulcsos adó környékén húzódnak a főbb frontvonalak. Közgazdasági értelemben az intézkedések azon része ütötte ki nyilvánvalóan a biztosítékot, amelyik a befektetői kört érintette, és amit ők nyilván kellő nemtetszéssel fogadtak. A másik a bankrendszert érintő intézkedések, amelyek leginkább befolyásolták és befolyásolják a külföldi véleményeket és döntéshozókat.
– Most már nem csak a Jobbik, de a Fideszhez közelálló egyes szakemberek, sőt önállóságunk és szuverenitásunk megőrzése érdekében maga Orbán Viktor is felvillantotta az Unióból való kilépés lehetőségét. Létezik egyáltalán Magyarország számára más perspektíva?
– Nem gondolom, hogy az elkövetkező időszak arról szólna, hogy Magyarország kilépjen az EU-ból. Nyilván az Unió is fog alakulni, változni. A válság sok tekintetben az Uniót is megrengette. Vannak egymással ellentétes gondolatok. Az egyik a több Unió gondolata, a másik meg a több nemzetállamé. Hogy melyik fog uralkodó lenni az elkövetkező időszakban, arra nehéz jó választ adni, egyszerűen azért, mert a problémák nem csak Magyarország szintjén jelentkeznek.
– A nemzetállamok szintjére való visszatérés az egész Unió létrehozásának céljait kérdőjelezné meg. Erre szerintem az államok többsége nem vevő, sőt határozottan ellenzi.
– Én egy kicsit összetettebbnek látom ezt a problémát. Az Unió jelenlegi és jövőbeni tervei újabbnál újabb országok integrálásával tulajdonképpen hozzák magukkal azokat a strukturális és társadalmi különbségeket, amelyek az európai társadalmakat az elmúlt évszázadok során is jellemezték. Gazdasági fejlettségben ugyanakkor elképesztően különböző fejlettségi országok kerülnek egyazon csoportba, az egyik véglet Bulgária, a másik pedig Luxemburg. Ilyen körülmények között, amikor a nemzetállami önzések is teret kapnak, nehéz megmondani, hova fog fejlődni az Unió.
– Egyre inkább kétsebességes Unióról beszélhetünk.
– Igen, ha erről beszélünk, akkor tulajdonképpen ugyanoda jutunk vissza, hogy Európában vannak fejlettebb meg kevésbé fejlett államok. Az a fajta kiegyenlítődés, amit az Uniótól egyébként remélnénk, az akkor egy be nem következő esemény lesz. Nyilván ez okozza a problémát. Egy magyar népmese jut eszembe a kisgömböcről: ki tudja, hogy a kisgömböc tud-e növekedni vagy szét fog pukkanni. A görögök problematikája pontosan ez, nem engednék őket ki az európai kisgömböcből. Ezekre a dilemmákra ma még nem tudunk választ adni, mert jól tudjuk: ha lesznek nagyon gyors változások, akkor egy adott időpillanatban egy adott feltételrendszer mellett fognak bekövetkezni.
