Botos Katalin: A gyermek a közjó alapja

Népességfogyás, elöregedő társadalmak - mindenki számára ismerős kifejezések. Milyen kölcsönhatás fedezhető fel a demográfia és a gazdaság között, mit lehetne tenni a népességcsökkenés megállítása érdekében? Többek között erről is beszélt Botos Katalin közgazdász, az

oktatója, a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet intézetvezető egyetemi tanára a Magyar Családokért, a Megmaradásért Közhasznú Alapítvány szerdán megrendezett konferenciáján, mely a „Múltunk van. Jövőnk lesz?" címet viselte. Hamarosan a konferencián szintén eladó Ifj. Fekete Gyulával készített összeállításunkat is olvashatják a SZEGEDma.hu-n.

A demográfiai folyamatok nagyon differenciáltak a világ glóbuszán: a fejlett országoknál elöregedés és népességcsökkenés, a fejlődőeknél pedig népességrobbanás tapasztalható. Ennek a társadalmi következmények mellett gazdasági következményei is vannak. Azok a társadalmak, amelyekben öregedési folyamat megy végbe, általában felélik, vagy legalábbis egy része feléli a korábbi megtakarításait, itt ugyanis egy jelentős réteg nem termel, hanem csak fogyaszt - magyarázta

Botos Katalin.

A másik régióban viszont nagyon erőteljes a megtakarítás, ők még rendelkeznek többletekkel, ebből az következhet, hogy egyes területeken a túlfogyasztást a fejlődő országok finanszírozzák, és valóban ez a helyzet: Kína hatalmas mennyiségű tőkét exportál, és az amerikai túlfogyasztást - ami most egyéb más pénzügyi problémát is okoz - ezt finanszírozza. „Az én kérdésem az, hogy ez a helyzet meddig tartható fenn, mikor fog ez esetleg olyan ellehetetlenülést eredményezni a nemzetközi kapcsolatokban, ami a világgazdaság egészét, és ezen belül a mi kis országunkat is érinti majd" - tette fel a kérdést a professzorasszony. Magyarország ugyanis ahhoz a régióhoz tartozik Európában, amely régióban a legsúlyosabb mértékű a népesség fogyásának veszélye és elöregedésének problémája - tudtuk meg Botos Katalintól.

Egy újabb negatívum, amiben elsők vagyunk

Létezik egy kimutatás, amely az úgynevezett gazdasági függőségről szól. A gazdasági függőség azt jelenti, hogy az aktív korúak és ténylegesen dolgozók mennyiben tudják eltartani az idősödő korosztályt. „A gazdasági függőség tekintetében - szomorú tény - a kivetítések értelmében Magyarország már most az első három között van, és rövidesen az első helyre fog törni ebben a vonatkozásában. Azt hiszem, nem erre az első helyre vágyakozunk, ez ugyanis azt jelenti, hogy a világ összes országából nálunk lenne a legrosszabb perspektivikusan a gazdasági helyzet, mert kevesen aktívak, kevés az aktív korú ember, abból is kevés, aki munkát talál" - mondta el lapunknak a professzorasszony, és azt is hozzátette: ez megnöveli a mindenkori nagyobb közösség - ebben az értelemben az ország - kormányának a felelősségét, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy munkahelyet teremtsen, éppen azért, hogy legyen „mire" vállalni gyerekeket. Ha ugyanis az adatokat nézzük, az is egy nagyon érdekes tanulsága a nemzetközi statisztikának, hogy azon országoknál nagyon alacsony a születések száma, ahol az ifjú korosztály rendkívül rosszul tud elhelyezkedni. Az emberben felvetődik ugyanis az a kérdés - mint például a görögöknél, olaszoknál is tapasztalható - hogy „mire szüljek gyereket, hogyha már most is az ifjúkorba tartozók nem tudnak munkát találni...?" - magyarázta Botos Katalin.

Ember alkotta, ember változtassa meg

A demográfia nagy mértékben hat a gazdaságpolitikára, de a gazdaságpolitika is visszahat a gazdaságra. „Az emberek alkotják a jogot, mi alkottuk, meg is változtathatjuk, és ha látjuk, hogy a jelenlegi irány rosszfelé vezet, akkor meg is kell változtatnunk. Be kell építenünk olyan elemeket a jogrendünkbe, amelyek segítik a családok összetartását, segítik a gyermekvállalást, a mai jogrendben ezt a kérdést ugyanis liberális megközelítéssel magánügynek tekintik" - emelte ki a professzorasszony. „Mi pedig azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a gyermek nem magánügy, hanem a közjó alapja, hiszen ha egy szülőképes korú nő nem vállal - a statisztika nyelvén szólva - 2,1 gyereket, a társadalom lecsökken. De ha lecsökken, az azt is jelenti, hogy kisebb lesz a fogyasztóképes közösség, ha tehát akár csak tiszta üzleti alapon nézzük is a problémát, és nem a nemzetstratégia szempontjából, akkor is tragikus következményekhez vezet: kinek adjunk el?" - véli Botos Katalin. Nem lesz kinek eladni, annyira lecsökken a népesség. Ezért piaci szempontból is fontos, hogy stabilizálni tudjuk a népességet, és hogy a rendszerek működőképességét megőrizzük, így a nyugdíjrendszert, mert ha nincs elég járulékos, aki befizet, akkor nincs, amit szétosszunk. Ez pedig megnöveli az állam eladósodását, aminek tragikus következményeit napjainkban is láthatjuk. Tehát ebből a szempontból is nagyon fontos az ország egészséges demográfiai egyensúlya - hangsúlyozta Botos Katalin.

Eladni, eladni, node kinek...?

A professzorasszony arra is kitért: sokan azt hiszik, hogy az utóbbi problémát megoldhatják azzal, hogy beszállnak egy önkéntes, tőkefedezetű biztosításba, és akkor öregkorukat is biztosítják. „Ez sem jelent azonban igazi megoldást, jóllehet hasznos dolog, de nem jelenti a probléma gyökeres megoldását. Egy egyszerű példán szemléltetve: tegyük fel, hogy valaki megtakarít például egy ingatlanban, és úgy gondolkozik, hogy ha öregkorára eladja és egy kisebb lakásba költözik, és a különbözetet pedig feléli, ameddig él. Igen ám, de kinek adja el az ingatlant? Hiszen túlkínálat alakulhat ki az ingatlanpiacon, hogyha kicsi az a következő generációs réteg, aki azt szeretné megvenni, tehát ahogy szokás mondani: eladom, eladom, de kinek? (sell, sell, but to whom?)" - magyarázta Botos Katalin. Ez azt mutatja, hogy akármilyen megközelítésben nézzük a kérdést, a demográfia és ezen belül az új generációk vállalásának segítése, ezen költségek kompenzálása, ezeknek humán tőkekénti felfogása be kell épüljön a magyar jogrendbe is mintahogy ez már elkezdődött beépülni európai országoknál - hívta fel a figyelmet a professzorasszony. „Például Portugáliában a járulékot aszerint differenciálják, hogy valaki vállal-e gyereket, mert úgy gondolják, hogy a gyermeket vállalónak nem kell annyi járulékot fizetni, hiszen már egyszer 'fizetett' azzal, hogy termelő polgárt segített a világra hozni, felnevelni, és abba költségeket fektetett. Valami ilyesmi az, ami az én javaslatomnak is egy fontos eleme lenne" - mondta Botos Katalin.