Hagyományos tridenti rítusú, latin nyelvű misét celebrált fráter Barsi Balázs atya, sümegi gvardián a Havas Boldogasszony Nagybúcsú vasárnapjának délutánján. A misét megelőzően Balázs atya a híveknek elmagyarázta a tridenti rítusú, latin nyelvű mise különlegességét, majd a híveket a szentély elé invitálta, mivel – mint fogalmazott – „oly messzi vagyunk így is egymástól”. A zsúfolásig megtelt templomban az orgona és a gyermekkórus hangjait követően kezdődött meg a mise, melyet ezúttal nem a hívek felé fordulva, az oltárkövön, hanem a szentségtartó előtt celebrált a ferences atya. Prédikációjában a keresztény egyház összetartását, erősödését emelte ki, megfogalmazva azt a belső erőt, mely a hívő lelkeket mind szorosabban összeköti.
A tridenti rítusú mise
A Katolikus Egyházban 1969-ig minden szertartást ebben a rítusban ünnepeltek. 1969-ben VI. Pál pápa – anélkül, hogy a régi rítust eltörölte volna – új miserítust vezetett be. A régi, tehát tridenti rítus az egyszerű hívek számára is nyilvánvaló legnagyobb – nem teológiai, hanem gyakorlati – különbözőségei a következők: – a latin használata a nemzeti nyelv helyett, – a pap az oltár felé fordulva mutatja be a szentmiseáldozatot, – a hívek nem térdelve áldoznak, – a hívek csak a nyelvükre kapják a szentostyát. Bár a régi rítust soha nem tiltották be, a megyéspüspökök az egyedül használatos rítussá az újat írták elő, így ez hamarosan az egész világon – tévesen – mint a Katolikus Egyházban egyedül érvényes terjedt el. Mindazonáltal számos olyan katolikus pap és hívő akadt, aki nem fogadta el az 1962 és 1965 között tartott II. Vatikáni Zsinat után az egyházban egyre nagyobb teret nyert teológiai és liturgikus újításokat, és emiatt továbbra is a – soha be nem tiltott – régi rítusú szentmisét celebrálta, illetve azon vett részt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.