Hinni a Bibliában, öt gyermekben és egy férjben

A szegedi Móra Ferenc Múzeum bibliaiműkincs-tárlatának kísérőrendezvényeként Lévai Anikóval, Orbán Viktor korábbi miniszterelnök feleségével Sándor János rendező beszélgetett a Könyvek Könyvéről csütörtök este. Az egykori miniszterelnök felesége

öt gyermeket nevel, és különböző jótékonysági szervezetek munkájában is fontos szerepet vállal. Alapító tagja a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, és rendszeresen segíti a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat tevékenységét is. A SZEGEDma.hu az előadás előtt beszélgetett Lévai Anikóval.

- Néhány perc múlva a Bibliáról fog beszélgetni. Mire használja ön a Szentírást a mindennapokban?

- Nem vagyok teológus. Öt gyermeket nevelő 45 éves jogász vagyok, aki gyakran forgatja a Bibliát. Lehet, hogy furcsán hangzik, de akár a jog szempontjából is csodálatra méltó ez a több ezer éves mű, hiszen Mózes törvényei között felfedezhetők olyan szabályok, amelyek a családjog, a polgári jog, a büntetőjog vagy éppen a közegészségügy államigazgatási jogi normáiként értelmezhetőek. De nekem a mindennapokban nem ez a legfőbb jelentése a Bibliának, hanem éppen az életszerűsége és az időszerűsége az, ami annyira magával ragad. Nincs olyan élethelyzet, amire a Bibliában ne találnánk hasonlót. Az érzelmi, erkölcsi konfliktusok megoldásai is ott bújnak meg a sorok között. A magyar nyelvünk gazdagsága, a szólások, a metaforák is e mű hagyományán nyugszanak (kálváriát jár, tamáskodik, pálfordulás stb.). A nyelv sem érthető teljes egészében a Biblia ismerete nélkül. Ez fordítva is igaz. Minél sekélyesebb lesz a nyelvünk, minél kisebb a szókincsünk, annál kevésbé értjük, ismerjük a Bibliát. Ezért majd egymást is egyre kevésbé értjük, mert hiányozni fog az a nyelvi gazdagság, amivel az élet teljességét, sokszínűségét és mélységét, saját világunk, gondolataink, érzelmeink, szándékaink lényegét ki lehet fejezni.

- Térjünk át egy nagy ugrással a kezdetekre. Ön a férjével az egyetemen ismerkedett meg, és mindketten aktív szereplői lettek Magyarország demokratizálódásának. Ha jól tudom, a Bibó Szakkollégiummal kezdődött minden.

- Azzal a feltett szándékkal alapítottuk meg a kollégiumot 1983-ban - amelynek akkor

Stumpf István

volt a vezetője -, hogy átköltözzünk egy hatvanfős helyiségbe, ahol lehetőségünk lesz elmélyültebben foglalkozni a joggal, társadalomtudományokkal, szakmai műhelyként dolgoztunk. Négy-öt diák meghívott magához egy előadót, és kiscsoportos foglalkozás keretében tanultunk. Én Viktorék fölött jártam egy évfolyammal

Szájer Józseffel

együtt. Egyébként az egész kollégium önkormányzati jelleggel működött. Az igazgatóválasztástól kezdve a diákönkormányzatig. Azt mondtuk viccesen, hogy mi egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a törvény nemcsak a kólát védi, hanem a jogszabályokat a valóságban is lehet használni, alkalmazni, és nem a bezárt könyvek lapjaiban rejtőzik. Az a szerencsénk, hogy nagyon jó tanáraink voltak.

Sólyom László,

jelenlegi köztársasági elnökünk, az akkori civilisztika tanárunk például azzal a bölcsességgel kezdte az első óráját, hogy mindent lehet, amit a jog nem tilt, de csak a jót szabad; ebben a szellemben kezdtük el a mi kis életünket a kollégiumban, és ez a felfogás vezetett el minket a Fidesz megalakításához is.

- Nem volt nehéz akkoriban létrehozni egy ilyen ifjúsági szervezetet?

- Abban az időben a hatályos jogszabályok, a polgári törvénykönyv egyáltalán nem tiltotta a különböző ifjúsági szervezet létrehozását. Tehát amikor 1988 márciusában megalakult a Fidesz, egy teljesen legális mozgalomról beszélhettünk. Új szervezetünk folyománya volt a Bibó Szakkollégiumnak, ezekből a tanulóévekből kamatoztattuk tudásunkat. Például, amikor férjemék bekerültek az országos politikába az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásaikor, vagy a parlament első négy évében ők már huszonéves fejjel is politikailag képzettek, felkészültek voltak. Készen álltak ütköztetni véleményeiket, érett érvrendszereik voltak és természetesen határozott elképzeléseik a demokráciáról.

- Ez hiányzik a mai politikusnak készülő fiatalok életéből, az ilyen erős előképzettség?

- Nem egészen, mert például mind a Bibó Szakkollégium, mind a Rajk László Szakkollégium (ez a Közgáz szakkollégiuma, a Fidesz gazdasági szakértőinek zöme, vagy a rendszerváltás utáni fiatal gazdasági vezetők innen kerültek ki) a mai napig működik. Sőt, azóta számos egyetemen van politológusképzés is. Tehát, aki ilyen pályára készül, van hol előtanulmányokat folytatnia. De szerintem ez egy olyan terület, amire csak az iskolapadban nem lehet felkészülni.

- Ön szerint sokat változott a nő szerepe az elmúlt időszakban?

- Mit ért elmúlt időszakon? A teremtés óta? Az anyaság például mindig ugyanazt jelentette...

- És a politikában, kikéri tanácsát a férje?

- Nem. Sokat beszélgetünk egymással, így a politikáról is szó esik. De az együtt töltött időnk nagy részét nem ez a téma tölti ki.

- Ön tervezte valaha, vagy tervezi-e, hogy aktív szerepet vállaljon a politikai porondon?

- Egyáltalán nem. Ha egy családban van egy politikus az már pontosan egyel több, mint amennyi kellene.

- Felírtam magamnak három szót: futás, foci, gyermek.

- Minden nap futok, bizonyos szempontból egyfajta meditáció, hiszen minden nap van egy órám, amikor egyedül vagyok. Ilyenkor töltődöm fel. A futball nem a kedvenc sportágam, én röplabdáztam hosszú ideig, hozzám ez a sportág áll közel, de tekintettel arra, hogy a férjem nagyon szereti a focit, és a fiam is futballozik, szoktam meccsre járni. Egyébként most, hogy a Puskás Ferenc Futballakadémia létrejött, sokkal többet foglakozik a férjem is a focival. A gyermek pedig a jövőnket jelenti. A legfontosabb dolog az életben.