Az Alzheimer-kórtól a féltékenységig - öt újabb Sófi-tehetség

Elkötelezett vegyészkutató, jelenleg egy barcelonai agykutató laboratóriumban dolgozó pszichológus, művészi fotókat készítő matematikus és két különösen kiemelkedő medikus – az idei Sófi-fődíjasok ismét bebizonyítják, érdemes figyelmet fordítani a fiatal tehetségekre.

11 éves tevékenysége révén az SZTE Tehetségpont részeként működő Sófi-alapítvány elérte, hogy ösztöndíjai az egyik legrangosabb elismeréssé váltak a hazai felsőoktatásban. A szombathelyi születésű

Czeglédi Eszter (felső képünkön középen)

vérbeli vegyész, a gimnázium utolsó éve óta kutat, és a tehetséggondozást is szívén viseli. Tavaly részt vett a Kémia Nemzetközi Éve alkalmából szervezett rendezvényeken önkéntesként, például a Dóm téri rekordkísérlet lebonyolításában is. A sorozat keretében a Kémia Szabadegyetem háziasszonyának szerepét is magára vállalta. Eszter immár hat éve tagja a Kutató Diákok Országos Szövetségének, ahol középiskolásként vezető tag volt, és még ma is szívesen segíti a szervezet munkáját. „Fontosnak tartom a tehetséggondozást és a tudomány népszerűsítését, jelenleg a Kutdiák és a Sanofi-Aventis által támogatott kémiát népszerűsítő roadshow lebonyolításában veszek részt” – meséli a hallgató, aki egyébként az Eötvös Loránd Kollégiumban két éve megalapította a Kémia Műhelyt, és azóta annak műhelytitkáraként is tevékenykedik. Eszter a Kémia Tanszékcsoport Anyag- és Oldatszerkezeti Kutatócsoportjában dolgozik másodéves mesterszakos hallgatóként, oldatkémiával foglalkozik, ezen belül cukorszármazékok kalcium-komplexeinek potenciometriás vizsgálatát végzi

Sipos Pál

és

Peintler Gábor

egyetemi docensek témavezetésével. A hallgató az

SZTE Tehetségpont Kiválósági listáján

ezüstfokozatot szerzett.

Barcelonában kutat

„A Sófi-ösztöndíj nagyon sokat jelent számomra, az elnyerését megelőző munkához rengeteg erőt adott a szeretteim, elsősorban édesanyám támogatása, valamint Sófi József motiváló bizalma, és a szegedi Pszichológia Intézet, ’alma materem’. Őszintén remélem, hogy a továbbiakban is sikerül olyan munkát végeznem, amivel méltó lehetek ehhez a rangosösztöndíjhoz” – vallja a szintén fődíjas és a Kiválósági listán szintén ezüstfokozatú

Náfrádi Lilla

másodéves pszichológia mesterszakos hallgató (

archív fotónkon éppen tavalyi Sófi-különdíját vette át

). Lilla Tótkomlóson született, ott is lakott a gimnazista évei alatt is, majd egyetemistaként került Szegedre. Jelenleg egy barcelonai agykutató laboratóriumban tevékenykedik, ahol az érdeklődés középpontjában a hallási folyamatok feltérképezése és megértése áll. A hallgató a mesterképzést kognitív- és neuropszichológia szakirányon végzi. Számos kutatásba bekapcsolódott. Egyrészt a féltékenység, a szerelem és a társas elutasításra való érzékenység témájában végzett kérdőíves vizsgálatot

Orosz Gábor

vezetésével. Ennek keretében magyar nyelvre adaptáltak három amerikai kérdőívet, amellyel remélhetőleg megkönnyítethetik a témában folyó magyar kutatásokat. Másrészt

Csifcsák Gábor

szupervíziója mellett a különböző mértékben féltékeny és elutasításra eltérő fokig érzékeny személyek arcészlelésének jellemzőit tanulmányozták úgynevezett elektroenkefalográfiás mérések segítségével. A jövőben Lilla PhD-tanulmányokban gondolkodik, melyek keretében a kognitív neuropszichológiával foglalkozna. A hallgató sokoldalúságát az is mutatja, hogy a kutatómunka mellett az önkéntes tevékenység is nagyon közel áll a szívéhez, egyetemi évei alatt a felnőtt-, a gyermek- és a neuropszichológiai gyógyítási folyamatokba is sikerült bepillantást nyernie, és mindenképpen szeretné a későbbiekben a gyakorlati munkából is kivenni a részét.

Művész matematikus, matematikus művész

Szakács Nóra (felső képünkön balra)

másodéves matematikus mesterszakos hallgató a számok mellett a fotókhoz is kiválóan ért. Nóra Erdélyben született, a határhoz közel, Margittán, és 1991 óta él Magyarországon, 10 éve Szegeden. A Bolyai Intézet Algebra és Számelmélet Tanszékén kutat

Szendrei Mária

vezetése alatt. „A matematika olyan területével foglalkozom, amely tisztán elméleti, a felmerülő problémákat főként az ember kíváncsisága és válaszokra való igénye motiválja, semmint a tényleges alkalmazhatóság” – bocsátja előre a hallgató, aki úgynevezett félcsoportokkal dolgozik. Nóra másodév végén kezdett el foglalkozni egy körülbelül 20 éve nyitott kérdéssel az inverz félcsoportokra vonatkozóan, az elért részeredményekből harmadévben TDK-dolgozatot írt, az MSc-s diplomamunkája pedig néhány azóta elért eredményt tartalmaz. Idén bekapcsolódott egy ezzel a témával kevéssé rokon, de hasonlóan elvont kutatásba a hálóelmélet területén,

Czédli Gábor

vezetése alatt – munkájukból cikk készül. Nóra mintegy négy éve foglalkozik komolyabban fényképezéssel is. „Ezt sokkal inkább tekintem az önkifejezés eszközének, mint a pillanat megörökítésének: a fotóim előre elképzeltek és beállítottak, jelentős részük montázs, és arra is volt példa, hogy az előhívott képre akrillal festettem” – meséli a Sófi-tehetség, aki eddig három önálló és két, más művészekkel közösen szervezett kiállítást könyvelhet el. Utóbbiak között egy cambridge-i tárlat is szerepelt Williams Art Gallery-ben 2010 nyarán, melyet a város polgármestere nyitott meg, s amiről a BBC is tudósított. Legutóbb május elején a Somogyi-könyvtárban

„A szenvedés misztériuma”

címmel mutatta meg fotóit a közönségnek.

Az Alzheimer-kór ellen küzd az Év Tehetsége

A SZTE Tehetségpont Kiválósági listájának áprilisi kihirdetésén az Év Tehetsége díjat elnyert aranyfokozatú tehetség,

Kálmán János

hatodéves orvostanhallgató idén már másodjára veheti át a Sófi-alapítvány fődíját. János másodéves kora óta az SZTE Pszichiátriai Klinikájának Alzheimer-kór, illetve Genetikai Kutatócsoportjában dolgozik diákkörös hallgatóként. „Mindkét kutatási témám célja az öregkori elbutulásért leggyakrabban felelőssé tehető Alzheimer-kór kialakulásának és rizikótényezőinek jobb megértése. Vizsgáljuk, hogy a stressz hogyan befolyásolja az Alzheimer-kórral kapcsolatba hozott fehérjék kifejeződését patkányagyban, illetve különféle génváltozatok előfordulását mérjük alzheimeres emberi mintákban” – fejtegette a medikus. Kálmán János nem rég tért haza külföldről, a kötelező gyakorlatai közül a szülészetet, gyermekgyógyászatot és belgyógyászatot – összesen öt hónapot – Németországban töltötte a freiburgi egyetem oktatókórházában, a Fekete-erdőben, Erasmus-hallgatóként. Mint elmondta, a gyakorlati évet a tapasztalatszerzésre szánta, és szeretett volna minél több országba eljutni, hogy változatos ellátórendszereket, szemléletet ismerhessen meg, így történt, hogy a hat különböző gyakorlatát négy országban végezte el. Mégsem vágyik tartósan külföldre, jóllehet véleménye szerint a magyar rezidensek és általában az egészségügyi dolgozók erkölcsi, anyagi megbecsültsége és munkahelyi körülményei nem olyanok, amilyeneket érdemelnének. János mégis bízik abban, hogy a körülmények javulni fognak, ezért jövőjét hosszabb távon mindenképpen itthon képzeli el. „Természetesen ha lehetőségem adódik, akkor rövidebb időre szívesen kipróbálom magam külföldön is, hiszen mind szakmailag, mind emberileg sokat jelentettek nekem az eddig kint töltött hónapok. Sokat tanultam, sok tapasztalatot szereztem, melyek remélem, hogy a későbbi itthoni munkám során betegeim és munkatársaim javát szolgálják majd” – így a medikus, aki szeptembertől a doktori tanulmányokra készül

Janka Zoltán

és

Rihmer Zoltán

professzorok témavezetése mellett.

Szív és idő

A Kiválósági lista második legkiemelkedőbb, aranyfokozatú hallgatója,

Baranyai Tamás (felső képünkön jobbra)

ötödéves medikushallgató szintén Sófi-fődíjas. Tamás egy Tata melletti kistelepülésről, Bajról származik. Az Általános Orvostudományi Kar Biokémiai Intézetében a Kardiovaszkuláris Kutatócsoportjában –

Csont Tamás

és

Varga Zoltán

témavezetésével – a szív különböző oxigénhiányos állapotaiban meglévő vagy éppen elveszett alkalmazkodóképességét vizsgálja különböző szívmodellekben. Ennek fontosságát talán nem is kell magyarázni, ugyanis jelenleg a szív- és érrendszeri megbetegedések a világon a halálozási statisztikák vezetői, és ezek közül kiemelendő a szívizom infarktusa. „Amennyiben megismernénk, feltérképeznénk a szív különböző behatásokra bekövetkező alkalmazkodóképességét a szívbetegek, illetve a szívinfarktuson átesett emberek esetében, a halálozási arány is mérsékelhető lenne, valamint a későbbi életminőség is megfelelőbb lenne” – magyarázza Tamás. Másik kutatási területén a magas vérzsírok miatt kialakuló heveny hasnyálmirigy-gyulladás kialakulásával és kezelésének sajátosságaival foglalkozik, melyet Czakó László mentorál az I. sz. Belgyógyászati Klinikán. Ennek jelentősége, hogy a hasnyálmirigy gyulladásának jelenleg nincs speciális terápiája, így a kezelés is csak a támogató kezelésre összpontosít. Tamás fontosnak érzi, hogy tanulmányai és kutatásai lelkiismeretes folytatása mellett számos más dologra is fordít időt, így a párkapcsolatra is: immáron négy éve van együtt barátnőjével. Szabadidejét olvasással, sorozatnézéssel és focizással tölti. Azt is elárulta, ha szomorú, és éppen senki nem ér rá, szívesen vigasztalódik tengerimalaca, Gepetto társaságában.