Mestersége az intelligencia – fordítás és ládapakolás matematikus módra + VIDEÓ
2012. március 18., vasárnap
A Szegedért Alapítvány idei fődíjasaként a világhírű informatikust köszönthettük – így szólt a gálán a felkonferálás. Csirik János programtervező matematikus, a Számítógépes Algoritmusok és Mesterséges Intelligencia Tanszék korábbi vezetője keresztül-kasul kutatja a matematikai-informatikai problémákat az absztrakt kérdésektől a fordítóprogramokig.
A professzor 1964-ben jött Szegedre orosházi gimnáziumi évei után, 18 éves kora óta – leszámítva egy rövidebb pesti tartózkodást és külföldi utakat – folyamatosan itt a Tisza-parti városban lakik. 1969 óta dolgozik a szegedi egyetemen, illetve jogelődjén, a JATÉ-n, ahol nemcsak tanszékvezetői, hanem a rektorhelyettesi (1991-92) és rektori státuszt (1992-94) is betöltött, illetve a Természettudományi Kar dékánjaként (2005-2008) is tevékenykedett.
– Ha azt mondom, mesterséges intelligencia (MI), a hétköznapi embernek többnyire talán a Terminátorra emlékeztető, misztikus képzetek jutnak eszében. Mi ezzel szemben a valóság?
– A Terminátor-vízióktól szerintem nagyon messze vagyunk, ugyanakkor az, hogy hol tart ma a mesterséges intelligenciakutatás, nehéz kérdés. Az MI célja, hogy utánozza az emberi gondolkodást, emberi viselkedést számítógépes módszerekkel. Vannak olyan területek, ahol a gépek fantasztikusan jók: ha arra gondolunk például, hogy milyen jól tudnak összeadni, vagy szorozni, akár nagy számokat is, ebben nyilván verhetetlenek – mi gyarló emberek ha elég sok számmal kezdünk számolni, jó esélyünk van arra, hogy előbb-utóbb eltévesztjük. De gondolhatunk ennél bonyolultabb műveletet igénylő iparban alkalmazott gépekre is, mint például a hegesztőrobotokra, amelyek az autógyárakban kiváltják az emberi munkát – a maguk módján ezek is intelligensek, jóllehet nem biztos, hogy intelligenciának tartjuk ezeket a nagy szakértelmet követelő munkákat. A ’90-es évek közepén a sakkozni tudó számítógép megverte az akkori sakkvilágbajnokot. Ez már egy meglepő teljesítmény volt, hiszen a sakkozás jóval bonyolultabb folyamat, mint a számok összeadása – itt már lennie kell valamiféle gondolkodásrész-utánzásnak, vagy ügyes trükknek arra nézve, hogy sikerült az emberi gondolkodásból bizonyos dolgokat megérteni.
– Ez elválaszthatatlan a technikai fejlődéstől is.
– Persze, mindehhez szükség volt arra, hogy felgyorsuljanak a számítógépek és sok műveletet el tudjanak egyszerre, rövid idő alatt végezni. Egy játékot ugyanakkor, amelynek nagyon pontosan definiáltak a szabályai, korlátosnak lehet nevezni a világ mindennapi szituációihoz képest. Az emberi viselkedés komplexitásának utánzásához még nagyon sok megoldandó feladat van, biológus és orvos kollégák sem tudják pontosan megmondani, miként is működik az emberi gondolkodás.
Fordítva
– Ehhez is kapcsolódóan foglalkoztak fordítási problémákkal is. – Érdekes kérdés, hogy szövegeket miként lehet megértetni számítógéppel. Gondoljunk csak arra, hogy az interneten óriási mennyiségű adat van. Egy keresőprogram egy kulcsszóra ebből a halmazból villámgyorsan kétmillió találatot ad ki olyan oldalakról, melyek valamilyen kapcsolatban vannak ezzel a szóval. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a weben elérhető szövegeket, regényeket, újságcikkeket olyan szempontból is fel tudná dolgozni, hogy meg tudná mondani a jelentésüket, hogy miről szólnak – ez utóbbira vonatkozó kutatásokat végzünk itt Szegeden is. Ez persze összefügg a fordítással is, hiszen annál jobb minőségű lesz egy fordítás, minél jobban képes megérteni egy program egy-egy mondatot. Ha csak szavak szerint fordítunk, az nem valódi fordítás, akkor egy nyers szöveg keletkezik, nem is beszélve arról, hogy a szavak többértelműek lehetnek – hogy melyik jelentésről van szó, ahhoz már a szó szövegkörnyezetét is meg kellene fejteni. – Mi a helyzet a jelenlegi fordítóprogramokkal? – Többek, mint a semmi. Ha abból indulunk ki, hogy valaki egyáltalán nem tud egy nyelvet és semmit nem ért abból, ami az adott szövegben le van írva, annál a Google fordítója messze többet tud, mert legalább az kiderül a segítségével, hogy miről szólhat például egy újságcikk, jóllehet a fordítás minősége biztosan nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, akárcsak a legkülönbözőbb fordítóprogramok esetében, melyek a szövegek összetettségének függvényében változó minőségű munkát végeznek. – Hogy kell elképzelni, mennyire matematikus, és mennyire nyelvész fejjel kell gondolkodni az ilyen problémáknál? – Kell hozzá mindkét diszciplína. A nyelvészek régóta próbálják leírni a mondat szerkezetét, Noam Chomsky volt az, aki létrehozott egy nyelvészeti hierarchiát, mely megmutatja, hogy a formális nyelvek milyen kategóriákba oszthatók, és ezek között vannak már olyanok, amelyek a beszélt természetes nyelvekhez is hasonlítanak. A formális nyelvek viszonylag könnyen definiálhatók, a természetes nyelvnél viszont a szabályrendszer nem annyira egyértelmű, sok kivétel van, amit formális eszközökkel nem biztos, hogy lehet kezelni.
A ládapakolás matematikája
– Maradandót alkotott az orvosi informatika területén is. – Egyetemi tanulmányaim után nem sokkal Csernay professzor vezetésével kezdtünk el dolgozni egy orvosi képfeldolgozó rendszer létrehozásán, tulajdonképpen speciális módszerrel készített képek elemzéséről volt szó. A legismertebbek nyilván a radiológiai módszerek, például egy tüdőröntgen elemzése. Mi egy kicsit eltérő technikát használtunk, amely során radioaktív anyagot juttattak a szervezetbe, amely bizonyos szervekben halmozódott fel, így készítettek róluk felvételt, a sugárzó anyag észlelésével. Az ilyen képek feldolgozására készítettünk a ’70-es években egy rendszert az intézetbeli kollégák együttműködésével. A program „fénykorában” több mint száz laboratóriumban dolgozott, és segítette az ottani orvosok értékelő munkáját. – A sok-sok kutatási területből vajon melyik volt a kedvenc? – Voltak életszakaszok, mindig más miatt voltak érdekesek. Nem érintettük az absztrakt matematikát, mint a ládapakolási probléma, amivel szintén viszonylag sokat foglalkoztam. Ennek is lehet gyakorlati alkalmazása, de inkább tisztán a probléma szépségének kedvéért lehet kutatni. – Mit is kell a ládapakolási probléma alatt érteni? – Mondok egy példát. Régen volt egy olyan szabály a postán, hogy egy csomag maximum húszkilós lehet. A megértés kedvéért tegyük fel, hogy el szeretnénk költözni egyik városból a másikba, és több ezer könyvünk költöztetéséhez a postát használjuk. Mindegyiknek pontosan ismerjük a súlyát, és úgy kellene őket összeválogatni, hogy a lehető legkevesebb húszkilós csomagban el tudjuk rakni őket.
Megérteni a világot
– Mennyire érzi igaznak a klisét, hogy a matematika képes a világ leírására? – Valószínűleg túlzott elvárás ezzel a tudománnyal szemben, hogy a világot teljesen modellezze, de azt, hogy az életnek nemigen van olyan része, amiben ne lenne matematika, nyugodtan lehet állítani. Bármilyen problémát veszünk is elő a való életből, ott valamilyen matematikai kérdést is meg kell oldani. A terület szépsége kettős: az, hogy feltehetően majdnem mindenhol használunk matematikai, illetve informatikai eszközöket, nyilvánvaló igazság. Viszont a fejlődést az szolgálja, hogy a kutatók a maguk kedvéért is definiálnak fogalmakat, és vizsgálják azok milyenségét, anélkül, hogy elsőre konkrét alkalmazásra gondolnának. Hogy azután néhány tíz vagy száz év múlva adódik-e olyan alkalmazás, amelyik ezt az eredményt felhasználja, más kérdés. – Mivel foglakozik most? – Jelenleg is vannak nyelvészeti projektjeink, valamint a ládapakolási probléma is a figyelmem középpontjában áll, és elég sok órám van ebben a félévben – nagyon szeretek tanítani. – Visszatekintve miket élt meg kiemelkedően jónak az életében? – Elsőként a családomnak nagyon sok mindent köszönhetek, akik támogattak abban, hogy olyan lehessek, amilyen lettem: feleségem, gyerekeim és most már unokáim, akiktől folyamatosan tanulok. Szerencsém van, hogy úgy élhetek és gondolkodhatom, választhatom meg a munkámat, kutatási területeimet, ahogy nekem a legjobban tetszik, viszonylag kevés korlátozó feltétellel találkoztam életem során. Végül fontosnak tartom, hogy nagyon sok jó impulzus ért, jó tanáraim, majd kollégáim voltak, akiktől sokat tanultam, illetve akikkel jól tudok és tudtam együttdolgozni. Viszonylag sok időt tudtam külföldön eltölteni, ahol szintén kiváló munkatársakra leltem, mindez segített abban, hogy minél többet megértsek a világról. Tekintse meg a Telin TV Csirik Jánossal készített interjúját (Szegedi Panoráma, 2012. március 16.)! http://www.youtube.com/watch?v=9ZvraKva_6w&list=UUZbymfkMQWfoGHPLq56ttLw&index=2&feature=plcp
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
