Látogatóban a szegedi piarista gimnáziumban

A pályaválasztás előtt álló fiatalok nem mindig tudatosan választanak iskolát, nem azért iratkoznak egy-egy gimnáziumba vagy szakközépiskolába, mert az minőségi tudást nyújt és országosan is jó hírnévnek örvend, hanem sokszor az a döntő érv, hogy a barát vagy a barátnő is oda adta be a jelentkezőlapját, közel van a lakhelyünkhöz, sőt a felvételi kritériumok sem túl magasak. A Dugonics András Piarista Gimnázium bemutatásával azoknak a fiataloknak szeretnénk megkönnyíteni a döntését, akik válaszút előtt állnak.

Papp Attilától

, az intézmény igazgatójától megtudtuk, hogy évek óta bővül a gimnázium tanulólétszáma, 3 évvel ezelőtt pedig elindították a sporttagozatos képzést, amely 6 évfolyamon át próbálja nevelni a gyerekeket. Kiemelten, heti 5 órában tanítanak testnevelést, ezen kívül pedig különböző sportegyesületekben délutáni edzésekre is eljárnak a tanulók. Az iskola kollégiummal is rendelkezik, így olyan diákokat is fogadni tud, akik nem helyben laknak, hanem Szeged környékiek, esetleg a határon túlról jöttek, ők többnyire a 9. évfolyamtól csatlakoznak a többiekhez. A gimnázium továbbviszi a 6 évfolyamos általános tantervű képzést, amelyben nagy segítségére van az, hogy már 12 éves korukban hozzájuk kerülnek a gyerekek. „Nálunk nemcsak az a fontos, hogy tanulmányaikban erősítsük a tanulókat” – mondja az igazgató -, „hanem emberségükben, jellemükben is igyekszünk fejleszteni őket.” Ez a plusz 2 év nagyon sokat jelent az intézmény számára, mert ekkor még nevelhetőbbek, formálhatóbbak a gyerekek. Ennek segítésére csoportbontásban tanulnak nyelvet, magyart, matematikát, rajzot, informatikát és tanulásmódszertan órára járnak. Tizenkettedikes korukra igen összeszokott csapat alakul ki, gyermekekből ifjú felnőttekké váltak, amely értékrendjében, gondolkodásmódjában nagymértékben megfelel annak az elvárásnak, amit a magyar társadalom támaszt végzős diákjaival szemben.

A gyerek több annál, mint amit az iskolapadban nyújt

A gimnázium külön értéke a művészetoktatási intézmény – az ország egyetlen piarista iskolája, ahol ez szerves részét képezi a tanításnak –, amelynek keretében mód van a népzene, az ének, a tánc, több komoly zenei hangszer és a képzőművészet fortélyainak elsajátítására. Színvonalas művészeti produkciók látnak napvilágot munkálkodásuk eredményeképpen, ami kétségtelenül segít abban, hogy teljesebb embert tudjanak nevelni az itt tanulókból. Papp Attila megerősíti, sokan vannak, akik nem feltétlenül tanulmányaikban erősek, ugyanakkor a sportban vagy a művészetekben kiváló teljesítményt nyújtanak, az elért eredmények így megerősítik sikerélményüket. Az igazgató sok pedagógussal egyetemben vallja: nem kizárólag a tanulmányi szint, eredmény alapján kell megmérni, értékelni egy-egy tanuló tudását, teljesítményét, hiszen a gyerek óhatatlanul több annál, mint amit az iskolapadban nyújt. Természettudományos vonalon is sokan jelentkeznek különböző versenyekre, jutnak el az OKTV-re és érnek el szép eredményeket. Egyházi intézményről lévén szó, jellemző sajátosság a vallási nevelés, ezen belül is a hittan. Az igazgató elmondása szerint a hozzájuk jelentkező gyerekek számára nem kizáró tényező, ha valaki esetleg nem vallásos háttérrel érkezik. Amit viszont mindenképpen elvárnak és kérnek nemcsak a gyerekektől, hanem a szülőktől is, az a nyitottság, ami a közös munkálkodást segíti. Több év tapasztalata mutatja, nagyon sok értékes gyereket, támogatót, együttműködő családot tudtak így megszólítani. Olyanokkal is találkozunk az iskola falai között, akik korábban a vallással, a katolikus egyházzal vagy egyáltalán nem voltak kapcsolatban, vagy csak nagyon felszínes és felületes volt ez a kötelék. Az ismerkedést segítő felvételi elbeszélgetésen rendszeresen megbeszélik a szülőkkel, gyerekekkel, mi az, amit az iskola elvár tőlük, miben kell részt venniük, és ennek fényében döntenek a közös munka megkezdéséről.

Nem szigorúbb, csak más

Kérdésünkre, hogy szigorúbb légkör uralkodik-e a piaristáknál, mint más középiskolákban, az igazgató nemmel válaszolt, annál viszont talán szigorúbb, mint amit az utóbbi években a közoktatásban bekövetkezett felhígulás eredményezett. Az bizonyos, hogy itt hagyományosabb nevelési elveket követnek, de természetesen nem a két világháború közötti állapotokra kell gondolni. Nagyobb hangsúlyt helyeznek olyan erkölcsi alapértékekre, amelyek vallási hovatartozástól függetlenül mindenki számára felvállalhatóak, például az őszinte beszéd, a becsületesség, a másik ember tiszteletben tartása stb. Ha ezeket a nevelési elveket következetesen szem előtt tartják, akkor ez azt eredményezi, hogy a tanórán is nagyobb fegyelem uralkodik. Az utóbbi években a hittanórákat három csoportra bontották a 7., 8. évfolyamon. Akik teljesen kezdők és tájékozatlanok a hit kérdéseiben, nem rendelkeznek semmilyen előképzettséggel, azokat külön csoportba sorolták, és külön is foglalkoznak velük. A diákok heti két órában tanulnak katolikus hittant, majd ebből osztályzatot is kapnak. Az alapképzés elsajátítása e téren azért is fontos, mert a diákok év közben többször is jelen vannak a templomban, a szentmisén, következésképpen illik tudniuk, mi miért történik. Kilencedik után összevonják a csoportokat, és ekkor már egyéb teológiai témák is napirendre kerülnek. Az iskolában minden nap kötelező a tanítás előtt és után elmondott, kötött szövegű imádság, amit minden gyerek elég gyorsan megtanul, és kívülről, csukott szemmel is el tud mondani.

Évek múlva is visszajárnak

Létezik a Piárban egy több éve kidolgozott szociális/karitatív munkagyakorlat, amelyet ők a Tevékeny Szeretet Iskolájának (TESZI) neveznek. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium modelljét kölcsönvéve, de azt a maguk sajátosságaira formálva, megpróbáltak kilépni a zárt iskolai rendszerből, amelynek az a lényege, hogy minden osztály tizedikes korában egész évben – tanári segédlettel – önkéntes segítőmunkát vállal különböző fogadóintézményekben. A diákokkal előzőleg megbeszélik a feladatokat, és amennyire lehetséges, rájuk bízzák a választást. Elsősorban betegekhez járnak el, idős személyeknek segédkeznek, felolvasnak, bevásárolnak nekik, hajléktalanoknak ételt osztanak, adománygyűjtésben vesznek részt, kórházban vállalnak betegápolást. Hétről hétre végzik a rájuk bízott feladatokat. A program rendkívül sikeres, mert a gyerekek ezek után teljesen másként tekintenek az idős, elesett, kiszolgáltatott és magatehetetlen emberekre. Nagyon megható, amikor véget ér a kötelező év, sokan folytatják tovább, és visszajárnak ahhoz a támogatottjukhoz, akihez korábban beosztották őket - meséli Papp Attila. Olyan mély emberi kapcsolatok szövődnek ezáltal, amelyeknek egy ilyen intézményben, amilyen a Dugonics András Piarista Gimnázium, mindenképpen helye van.