Kiskert-életérzés egykor: az önmegvalósítás jelképe volt a hétvégi telek

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Barangolásnál sok helyütt, ahol valamikor „nagy élet” volt, a kiskertnézőt ma táblára írt üzenet rántja vissza a nosztalgiából: Eladó. Igen, a múlté az élmény, hogy mindenütt zene szól, bográcsokban pörkölt rotyog, s tömegek lazítanak a kiskertnegyedekben egy ilyen napfényes szombaton.

Előfordul, persze, ma is. De tömeg sehol. Ez az elszántak „sportja” lett: gondozni a veteményest, permetezni a gyümölcsfákat, s persze kicsit pihenni is. Ám a legtöbben épp az utóbbira hagynak kevés időt.

Kulipintyó vagy lakóház?

A 60-as évek derekán Dorozsma határában tömegével parcelláztak ki a városiaknak hétvégi kerteket. Sziksós és Subasa határrészen felpezsdült az élet. Hétvégeken tömegek szállták meg az új telepeket. Később Újszeged se maradt ki a jóból: a Traktor utca két oldalán parcelláztak elsőként. Aztán Baktóban és másutt együttesen több mint tízezer hétvégi kiskert jött létre. Gyümölcsfákat telepítettek, és szőlőt. Az évek során telkek többségén kis házikó is kinőtt a földből.

A városok előtereinek megváltozásáról szóló elemzésben olvasom: „A zöldhiányos panellakás következményeként a településkapukban is megjelentek a kiskertek, az összebarkácsolt kulipintyókkal.” Nos, Hattyason vagy Gyálán a zártkerti háztulajdonosok megütköznek tán a nem túl finom minősítésen. De az igazság mégis az: bőven volt igénytelen épület. De nagyon sok mutatós, családiház minőségű és méretű is épült. Pedig nem ez volt az eredeti cél.

Munkaterep: Szatymaz, Zsombó

Az elhivatott gazdálkodók közül sokan állandó lakóként telepedtek meg – például a szatymazi, domaszéki kiskertekben. Sok városinak a hétvégi telek volt a tanítómestere: jóban lenni az alig termő homokkal, megbarátkozni a szárazsággal! A ciklikusság rendhez szoktat, a tapasztalat tudássá érik. De a kert pihenőhely, hétvégén itt-ott még közösségi tér.

Fiatal nő, városi, de a zsombói porta lett a második otthona. Ez nem eladó! – int a ház felé. Hát hogyne! Amikor született, akkor vették a telket szülei, építkeztek, csemetéket ültettek. A cseresznyefa lett az övé: együtt nőttek. Ha egyedüllétre vágyott, ha kamaszlelkét megérintette valami, ha bánata volt, szótlanul a fára költözött. Ücsörgött a keresztágon, éréskor szemezgetett, messzire köpködte a cseresznyemagot. Szabad volt. Nemrég az a nagy keresztág elszáradt, a fát ki akarták vágni. Ő tiltakozott: azon telt a gyermekkorom! A fa megmenekült. A gyermekálmok is.

Subasa, az üdülőparadicsom

A hatvanas évek közepétől az emberek „… óriási önkizsákmányolással és magánerővel, de házat, kiskertet, Trabantot terveztek és szereztek, mert biztosnak látszott a jövedelemforrás e megszerzett színvonal megtartásához” – írja Ferge Zsuzsa az Elszabaduló egyenlőtlenségek című tanulmányában. Kifejti: egy új életérzés hódított. Az enyém-tudat a kisember öröme lett. A telkek olcsósága mágnesként vonzott sokakat Sziksós szomszédságába. Subasa a boldogabbak találkozóhelye ma is, akik a fürdő közelségéért voksoltak a helyre. A legtakarosabb telep lett. Na ja, hisz üdülőbázis. De ma már ott is sok az eladó hétvégi ház.

A jövő dilemmája: ahol a kiskertek, zártkertek eredeti funkciója megváltozott, üdülő- vagy lakóövezetté átminősítés talán a járható út. De lehet-e ennek gátja? Lehet bizony. Például a rendelkezésre álló sávban nem férnek el a telepítendő közművek. Ha csak bontási kötelezettség árán növelhető a közterületi sáv: az csapdahelyzet. Az idő megoldja?

Előző sztori

Gulyás: a kereszténydemokratáknak meg kell szervezniük magukat Európában

Következő sztori

SZILÁGYI ÁRON OLIMPIAI BAJNOK!