Dóm téri Pantheon: Pesthy Frigyes, a helynévgyűjtő

Sorozatunkban a Dóm téri Pantheon műalkotásait mutatjuk be. Ismét két névváltozat egy személy: az 1823-ban Temesváron született Pesthy Frigyes anyakönyvezésekor az anyakönyvvezető kihagyta a 'h' betűt, így később leggyakrabban ő is a Pesty nevet használta a publikációiban is. A szabadságharcos, történész, akadémikus bronzszobrát halálának 120. évfordulóján, 2009. november 12-án avatták fel a szegedi Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban, melyen az eredeti családi névváltozat lett feltüntetve.

Pesthy Frigyes: szegedi diákból szabadságharcos

A szegedi piarista gimnáziumban tanul, egyik tanára a később akadémikussá váló Hortobágyi Cirill Pesthynek írt véleménye szerint „kegyed tudományok iránti szeretete nem mindennapias, vagy nem is olyan, mi csak időtöltés, és múlékony örömek miatt tápláltatik.” 1848-ban az osztrák kézen maradó Temesváron a magyar ügy melletti kiállása miatt internálják, ahonnan csak 1849 kora tavaszán szabadul.

Debrecenbe távozva az ottani hadügyminisztériumba osztják be, tisztviselőként követi a kormányzatot Pestre, Szegedre, Aradra és a temesvári csata elvesztése után az emigrációba is, az akkor törökországi Vidinbe. Innen hamarosan visszatér, szabadságharcos szerepvállalása miatt bebörtönzik, 1850-ben szabadul.

A magyar ügy lelkes és tevékeny harcosa

Kora ifjúságától kezdve életét a magyar kultúra megőrzésének, ápolásának és terjesztésének szentelte. Mint fogalmazott: „az önmagát elhagyó nemzet vész el.” A temesvári magyarság egyik vezéregyéniségévé válik fiatal korától, megházasodva kilenc gyermekéből négy fia nevének kiválasztásakor a fő szempont az volt, hogy a keresztnév magyar legyen, idegen nyelvre le nem fordítható. Így kapták fiai a Géza, Árpád, Tihamér és Villám neveket.

Az 1850-es években intenzív publicisztikai tevékenysége mellett a Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara vezértitkárává választják, miközben érdeklődése egyre inkább a történelemtudományok felé irányul. 1858-ban Delejtű néven elindította Dél-Magyarország első magyar nyelvű hetilapját. 1859-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja, később több parlamenti ciklusban országgyűlési képviselővé választják. 1865-ben engedélyt kért és kapott arra, hogy Századok címmel történelmi folyóiratot indítson, mely a mai napig megjelenik.

A legtöbbet forgatott kézirat

Kiterjedt levéltári kutatásait közzétéve fokozatosan az ország vezető történészévé vált. Országos teljes körű helynévgyűjtésbe kezd, mivel szerinte „a helynevek adatjai minél teljesebben gyűjtendők, mert veszendőbe mennek.” 1864-ben hétpontos kérdőívet szerkesztett amit 60 ezer példányban szétküldött az országban. Célként határozta meg:

„Törekedni fogok arra, hogy minden hazai községet, bár mily szerény legyen az, legalább egy történeti adattal illusztráljam, és így kijelöljem helyét a nemzet történetében.” A válaszokat tartalmazó gyűjtemény, a hatvanhét kötetes Magyarország helynévtárának kézirata Országos Széchényi Könyvtár levéltárának közlése szerint a Kézirattár legtöbbet forgatott és kutatott írásműve.

A nemzetiségi egyenjogúság híve

A nemzetiségi kérdésekben teljes toleranciát és harmóniát hirdetett az együttélésben. Magyarország helynévtára összeállításához a kérdőíveket a nemzetiségek nyelvére fordítva küldte ki, és ők a saját nyelvükön válaszolhattak. „Engedélyezzünk nekik minden szabadságot megszorítás nélkül, melynek élvezetében magunk vagyunk, de nem is többet” – vélekedett a különféle ajkú emberek jogairól. Minden állampolgárt egyenjogúnak tekintett; emberi önérzetét sértette, ha valahol valakit a nemzetisége miatt üldöztek.

Szegedi alkotó műve a Dóm téren

Pesthy Frigyes mellszobrának megformálója Szemerey Kiss Balázs jelenleg 47 éves, Szegeden született, szobrászati munkássága mellett restaurátorként is dolgozik, mérnökgeológiából doktori fokozatot szerzett. Szegedi köztéri alkotása még a vakok és gyengénlátók részére készített, tapintható Dóm és Széchenyi téri domborművei, valamint a Szent István tér ivókútja.