Empátiából és szolidaritásból is megbukott Botka László

Lépten-nyomon mást sem hall az ember, minthogy Szeged szolidáris város. Botka László előszeretettel pózol ezzel a mottóval, de hogy valójában ez csak egy marketingesek által legyártott, tartalommentes reklámszlogen, arra a Cserepes sori piac esete tökéletesen rávilágít.

A polgármester a kisemberek megélhetését semmibe véve, egyszemélyes döntéssel bezáratta a móravárosi vásárteret, holott a kormányhivatal jogértelmezése szerint erre nem lett volna lehetősége a veszélyhelyzet idején. Nincs ebben semmi meglepő, hiszen Botka az utóbbi időben a kormánnyal kapcsolatos észrevételeit leszűkíti az elvonásokra történő panaszkodásra.

Szabó Bálintot lehet szeretni, lehet nem szeretni, az viszont tény, hogy a maga sajátos, néha a jó ízlés határait súroló eszközeivel felhívta a figyelmet a piac bezárásának körülményeire és egyúttal kiállt a kisemberek érdekei mellett. Azon kisemberek mellett, akiket elvileg a baloldali városvezetésnek kellene felkarolnia - már ha a szolidáris város szlogen jelentene bármit is a szimpla marketingfogáson kívül.

Az is tény, hogy Szabó Bálint ugyanolyan ember, mint bármelyikünk, így őt is ugyanúgy megilleti az empátia és az ártatlanság vélelme.

Botka – vagy a mögötte álló tanácsadó - a nagy szolidaritás közepette nem tudta félretenni politikai ellenérzéseit Szabóval szemben, hanem azon nyomban elkezdte karatergyilkolni egy ízléstelen Facebook-bejegyzéssel, amely a szegedi Jobbik meglehetősen erős hangvételű kommünikéjére rímelve, gyógykezelésre szoruló embernek titulálta a független képviselőt.

Szabó Bálint eltűnése kapcsán kicsit olyan az ember érzése, mintha a Tanú című filmbe csöppenne. Mit is mondott a képviselő a Cserepes sori piacon? „A legsötétebb kommunista időket idézi Botka László!” Ha jobban belegondolunk, nem is tévedett akkorát, hiszen a tárgyalás - jelen esetben a rendőrségi vizsgálat - még le sem zajlott, az ítélet már azonnal megszületett: Szabó Bálint kezelésre szorul, legalábbis Botka László szerint, aki a rá jellemző arroganciával, az empátia és a szolidaritás legkisebb jele nélkül tört pálcát Szabó felett.

A hab a tortán, hogy Botka László talán a sajátos nárcisztikusságából fakadóan önmagával azonosítja Szegedet, hiszen a város jó hírét féltve szólította fel Szabó Bálintot az események megmagyarázására, holott ez csupán a polgármesternek és a baloldali városvezetésnek lehet kínos, amennyiben hitelesek a képviselő bizonyítékai.

Szabó Bálint eltűnése rávilágított arra, milyen az, amikor Botka László mottójáról a valóság sósavként marja le a mézes-mázos marketing blöfföt, amely után nem marad más, csak a nyers arrogancia és a hatalomvágy.