Nagy Bandó András Szegeden: Örök gyerek vagyok, aki végképp nem akar megöregedni + FOTÓK

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

nagy_bando_andras_konyvbemutato05_gs

A deszki születésű író egy dévaványai kuláknak és családjának 1950-es évekbeli sorsát dolgozza fel legújabb regényében. Sunyák Antalnak a Rákosi-diktatúrában azért kellett meghalnia, mert ellenállt, nem akart az évek munkájával megszerzett földjéről lemondani, a téeszbe belépni. Az eredeti történet mellett azonban saját emlékeit is beépítette író, s így próbált meg egy korképet adni. Komoly regényei mellett gyerekverseket ír, ebben 6 éves gyermeke és 12 éves unokája is motiválja.

“A humor jó, ha nincs valakinek a lelkében, az baj” – vallja Nagy Bandó András humorista, író. Szegeden legújabb regényét, az Arankakort mutatta be, de szó esett arról is, hogy 30 éve jelent meg első kötete az Úton-útfélen Budapest, valamint kiderült, mit gondol a versek szeretetéről, a humanizmusról, az életről, a halálról a Karinthy-gyűrűs előadó.

A 140 ezer példányban eladott Úton-útfélent saját kis életregényeként jellemezte, azután írta meg, hogy kirabolták őket, azt a pénzt is elvitték, amit autóra gyűjtögetett. “Írj, írj, írj” – üzente neki ezt követően Rátonyi Róbert, ami Nagy Bandó András számára még három évtized után is biztatást jelent. A Deszkhez és Szegedhez ezer szállal kötődő művész úgy látja, az igazi humorista már eleve író, ő maga is mindig előre megírta a rádiókabaréban előadott darabokat, nem rögtönzött. Emlékeztetett rá, hogy a pár hónappal ezelőtt elhunyt Esterházy Péter is egy olyan furcsa gondolkodású személy volt, aki mintha író és humorista lett volna egyszerre.

“Hiszem azt, hogy van valami rokonság a humorista és a humanista szó között, ezért is álltam 1989-ben a hajléktalanok mellé, mert aki adni akar valamit, az nem megy el a rászorulók mellett” – mondta arról az időszakról, amikor Budaörsön az első hajléktalanszállót létrehozta.

nagy_bando_andras_konyvbemutato15_gs

Ma azonban gyakran felteszi a kérdést, hogy van-e értelme írni azért, hogy ne vesszen el az irodalom, a könyvek szeretete. A hétvégén a halfesztiválon árulta köteteit, s szomorúan látta, hogy az emberek elmentek mellette anélkül, hogy ránéztek volna az asztalára, s mikor egy-egy gyerek próbált odanyúlni, akkor a szülei inkább elrángatták onnan. Szerencsére találkozott más példával is, volt olyan család, akikkel jól elbeszélgetett, az ilyen esetek reményt adnak neki. A következő munkája Írjunk verset, mondjunk verset címet fogja viselni, ami egyszerre célozza meg a szülőket és gyermekeiket. “Örök gyerek vagyok, aki végképp nem akar megöregedni” – magyarázta. Motiválja az, hogy van egy 12 éves unokája és egy 6 éves lánya, a két gyermek hatására születtek a fiatalokat megcélzó versei. Nagy Bandó és új felesége között 30 év korkülönbség van, de szeretne sokáig élni, mert látni akarja legkisebb utódját is felnőni, pedig már az ő korosztályából halnak meg egyre többen, Somló Tamás is 1947-es születésű…

Legújabb munkáját az Arankakort is ajánlaná az iskolákba kötelező olvasmánynak, bár vágyának megvalósulására kevés esélyt lát. A témáról már tavaly nyáron érezte, hogy regény születhet belőle, de csak a véletlen miatt készült el 1956 60. évfordulójára. Ehhez életében először kapott pályázati pénzt – igaz, hozzátette, keveset, ez szerinte politikai állásfoglalásai miatt volt így.

Az aranka, amely a kötet címlapján is látható, egy gyomnövény, amely szívókorongjaival rátelepedik a gazdanövényre, elkezdi szívni életerejét, majd végül megöli. A kommunista rendszer ugyanígy telepedett rá Sunyák Antalra, s végül a kuláknak minősített módos gazdát kivégezte. A mű valós történetet dolgoz fel, a főhős lánya, Fülöp Tamásné Sunyák Margit írta meg emlékiratait, ezt vette alapul. Nagy Bandó hangsúlyozta, nem érthető meg a történet a két világháború közötti időszak ismerete nélkül, maga Antal hiába próbált segíteni 1944-ben zsidó tanyaszomszédain, őt magát a következő embertelen rendszer pusztította el.

nagy_bando_andras_konyvbemutato12_gs

Az író saját emlékeit is beépítette, édesanyja a “tanácsnál kényszerült dolgozni”, kiküldték adót behajtani, de saját falujába nem mehetett, mert ott “agyonverték volna”, nevelőapja lelkes kommunista és téesz tag volt, ő maga pedig gyerekként egy teherautó platójáról szavalt május elsején, s tudja, hogyan kell vezetni a lovat ekekapázásnál. Úgy érezte, a regénnyel általános tapasztalatokat írt meg, a deszki tanácselnök olyan volt, mint a dévaványai.

“Nagy kérdés, hogy Sunyák Antal jól döntött-e. Inkább be kellett volna lépnie a termelőszövetkezetbe a családja miatt? Azt gondolom, alapvetően helyesen döntött, de a korban nem lehetett más a sorsa” – vélekedett Nagy Bandó András. Meggyőződése, hogy egyértelműen a jó ügyet képviselte a szorgalmas gazda, becsületes munkával szerezte meg földjeit, példát mutatott gyermekeinek, akik követték őt, egyik lánya már ötévesen 100 libára vigyázott. “Micsoda felelőtlen kifejezés az, hogy hülye paraszt” – tette hozzá.

Nagy Bandó maga már az összeomlás felé tartó rendszerben alkotott, 1982-ben már látta, hogy nincs tovább, ezért nem aggódott az ’50-es évek visszatérése miatt. Csupán egyszer hívták be elbeszélgetésre, mikor egy előadásában bezavart a taxisok URH-s kommunikációja, ahol arról volt szó, hogy egy orosz kiskatona meggyilkolt egy személyszállítót, de ezt a médiának titkolni kellett, ő viszont helyben rögtönzött erre. Nagy Bandó szerint baj, hogy a politika ma is mindig harcolni akar, mint a kommunisták, pedig lehetnénk a boldogság országa, hiszen háborúk, földrengések nem fenyegetnek minket. Úgy tapasztalja, ha ellenzéki véleményt mond akkor legyurcsányistázzák, ha az ország szeretetéről beszél, akkor pedig azzal vádolják, hogy hazafit játszik, pedig ő mindkét esetben csak a saját érzéseit osztja meg.

no images were found

Default thumbnail
Előző sztori

Súlyos baleset az 55-ösön Mórahalomnál - tűzoltók szabadították ki a sofőrt (FRISSÍTVE)

Default thumbnail
Következő sztori

A Cinema City bezárja moziját a Mammutban

Legutóbbi hasonló cikkek