/

Aki elszakította a város sírba eresztő kötelét – Tanács Eszter nem adja fel a reményt

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

tanacs_eszter01_gs

A jelenlegi városvezetés cinizmusa valószínűsíti, hogy még nagyobb botrányok fognak következni Szegeden, de bárki hiszi is az ellenkezőjét: egy idő után nem lehet az embereken büntetlenül keresztülgázolni – üzeni Tanács Eszter, akit Botka László polgármester nemrég “kilőtt” a pénzügyi bizottságból. Az egykori LMP-s politikussal többek között Szeged ötlettelenségéről és vagyonfeléléséről, a Botka-diktatúra és az Orbán-kétharmad hatalomgyakorlási technikájáról, a schifferi és a Schiffer utáni LMP-ről, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt esélyeiről és saját jövőbeni szerepvállalásáról beszélgettünk; tabuk nélkül.

– Rendkívül érdekesen alakult politikai pályafutása az elmúlt években, hiszen mint többször nyilatkozta, elsősorban a Fidesz, az Orbán-kormány intézkedéseivel szembeni elégedetlenség sarkallta aktív szerepvállalásra, majd éppen saját pártja, az LMP, illetve az úgynevezett szegedi baloldal első embere, Botka László gáncsolta el, miközben többek között a Fidesz, a KDNP és a Jobbik is kiállt ön mellett a demokrácia védelmében. Minek köszönhető ez a furcsa forgatókönyv?

– Biztosan köze van hozzá, hogy a hétköznapi értelemben véve soha nem tartottam magam politikusnak, és a történtek aláhúzták ennek igazságtartalmát.

Baloldali értékrendű vagyok, de ma Magyarországon nincs olyan párt, mely valóban a baloldali értékeket képviselné.

Azért szálltam be a közéletbe, mert sem a 2010 előtti hatalomgyakorlás nem tetszett, sem azok a történések, eljárások, folyamatok és korrupciógyanús ügyek, melyek 2010 óta jellemzik a hazai döntéshozatalt. Az LMP megalakulásakor azonnal LMP-szavazó lettem. Tevékenyen pedig azért vállaltam politikai szerepet Szegeden 2014-től, hogy aktív kis helyi csapatunkkal megmutassuk: lehet ezt másként is csinálni.

Sok olyan embert ismerek egyébként, aki kiválóan alkalmas lenne döntéshozónak – szándékosan használom ezt a fogalmat, mert talán nem olyan mérgezett, mint a politikus –, képes lenne a közösség érdekében gondolkodni, jobbá tenni a közösség életét, de nem hajlandó a politikának még csak a közelébe se menni az egész közeget uraló cinizmus miatt. Azok, akik jelenleg az országos vagy a helyi hatalmat gyakorolják, a hatalmat mint olyat önmagáért akarják, a másként gondolkodókat elzárják a döntéshozataltól. Szentistványi István személyében Szegeden olyan embert ismertem meg, aki a ritka kivételek egyike, valóban hiteles döntéshozó, hiszen amit gondol, hisz és mond, teljes mértékben összhangban áll azzal, amit tesz. Ezt a vonalat szerettem volna személyemmel is erősíteni a politikában, ezért is kerültem aztán szembe saját pártvezetésemmel, illetve az országos és a helyi hatalommal is.

A szegedi “baloldal” és az eljátszott történelmi lehetőség

lmpkerekpartura_mj35

– Helyi politikusként érthető, hogy megszólalásainak többsége a szegedi ügyekre, a szegedi hatalomgyakorlásra vonatkozott, annak kritikáját fogalmazta meg, habár a szocialistáktól rengetegszer hallottuk a vádat 2014 óta, hogy az LMP a szegedi Fidesz magyar hangja. Tényleg az volt?

– Ugyan már! A helyzet a következő: a 2014-es helyhatósági választáson kétharmados többséget szerző, erős felhatalmazással kormányzó úgynevezett szegedi baloldal történelmi lehetősége lett volna megmutatni, miben jobbak ők a Fidesznél, miért is érné meg országosan rájuk szavazni 2018-ban. Ezzel szemben nap mint nap azt tapasztaltam meg, hogy Szegeden a magukat baloldalinak nevező erők Botka Lászlóval az élen pontosan ugyanazokat az eszközöket, attitűdöket használják, amelyek miatt az Orbán-kormányt ostorozzák. Sok esetben először még a velem azonos értékrendet valló ismerőseim se értették, hogyan támadhatom Botka Lászlót. De kérdem én: mennyire hiteles az általa képviselt politika, mennyivel jobb az egyik, mint a másik? Miért támogassam, hogy országosan ez az irányzat, ez az erőtér váltsa le a másikat? Az emberek nem arra vágynak, hogy egy másik színű párt politikusai zsigereljék ki őket, hanem arra, hogy egyáltalán senki ne zsigerelje ki a társadalmat, ne uralkodjon rajta, ne akarja eltiporni! Mivel Szegeden ugyanazok az elvek érvényesülnek a helyi politikában, mint az országos hatalomgyakorlásban, a magam részéről erre semmiféle garanciát nem látok.

Az elmúlt másfél-két év során ez ellen az attitűd ellen próbáltam tenni a magam módján. Aztán kiderült, hogy ezt mindenki veszélyesnek látja, a Botka-rezsim helyben ugyanúgy, mint országosan a Fidesz-többség vagy az LMP Schiffer-féle pártvezetése. Nyilván a 2010 és 2014 közötti felállásban – amikor az MSZP-s polgármester jobboldali közgyűlési többség mellett dolgozott – nagyobb mozgástere volt Szegeden a kis csapatunknak, de ahogy akkor, úgy érzem, azóta is be tudjuk tölteni a „watchdog” szerepet, amit fontosnak tartunk,

mert rá kell ébreszteni az embereket, nem szabad, hogy a fejük felett döntsenek róluk a tudtuk és beleegyezésük nélkül.

A számtalan kampány során egyértelművé vált előttem, szinte mindenki érzi, hogy helyben és országosan is rossz irányba mennek a dolgok, és mindenki vádol is ezért valakit, de hamarabb hibáztatja a saját problémái miatt a szomszédját, aki 5 ezer forinttal több nyugdíjat visz haza, mint a politikusokat, pláne az oligarchákat. Ezek a felfogáson, ezen a szemléleten akartunk változtatni.

A mérgezett közeg átka

kozgyules_varosi26_gs

– Aztán közbeszólt a helyi hatalom: Botka László polgármester merőben szokatlan módon ciklus közben hívta önt vissza a pénzügyi és vagyongazdálkodási bizottság külső szakértői posztjáról. A napnál is világosabb volt, mindez elsősorban határozott ellenzéki kiállásának, kritikai attitűdjének, illetve édesapja a Népszabadságban megjelent, Botka László politikáját kvázi leleplező cikkeinek szól semmint annak, hogy az LMP-ből kizárt vagy kilépett csoportosulástól bármilyen okból el kellene venni egy pozíciót. Számított a kicsinyes bosszú lehetőségére, miután Szentistványi Istvánt és három társát kizárta az LMP, ön pedig erre válaszul nyolcadmagával kilépett a pártból?

– Onnan indítanék, hogy sokan felfigyeltek a történtekre, akik engem vagy édesapámat ismerik, és többen említették, nem gondolták volna, hogy ilyet meglép egy magát demokratikus baloldalinak címkéző városvezetés. A város vagyonát is kezelő, azt felügyelő pénzügyi és vagyongazdálkodási bizottságban 2014 ősze óta jószerivel én voltam az egyedüli, aki ténylegesen megjelenítettem az ellenzéki hangot, általában véve is 6:3, de még inkább 7:2 volt az arány a városvezető koalíció javára, ám kiderült,

Botka László számára még ez sem tolerálható, még az is lesöprendő, aki néha kérdéseket tesz fel.

A már ismertetett hozzáállásom miatt számomra ez nem okozott lelki törést, mert nem magamért csináltam az egészet, hanem a közösségért, a szegediekért. Sokan éppen azért nem szállnak be a közéletbe, mert iszonyatos terhet ró a mérgezett politikai közeg arra, aki nem a saját hasznáért kapar, hanem tényleg a közösség érdekében küzd.

– Szilárd háttér és egzisztencia nélkül – ami önnek a Szegedi Tudományegyetem oktató-kutatójaként megvan – talán nem is működhet, nemde?

– Hogy ez mennyire így van, abból nagyon jó leckét kaptam élesben. Ha az ember egzisztencia nélkül vág bele, nagy a veszélye, hogy megélhetési politikussá válik, tisztelet a ritka kivételeknek, így nehéz hitelesen képviselni egy-egy ügyet. És hát az ellenzékiség felvállalásával bizony sok esetben együtt jár az is, hogy az ember ilyen vagy olyan módon nemcsak magát, de családját is veszélyezteti.

kozgyules_varosi12_gs

– Apropó, mit szóltak a családtagjai, barátai anno, mikor beszállt a politikába, országgyűlési képviselőjelölt, majd bizottsági tag lett, és hogyan értékeltek most, amikor Botka László félreállította?

– Az elején kicsit csodálkoztak. Akadt, aki féltett, hogy ez egy mocskos világ, és nem fogom bírni a terhét, mások büszkék voltak, mert elismerték, könnyű a kocsmában vitatkozni, osztani az észt, annál megsüvegelendőbb, ha valaki mindezt élesben is felvállalja. Most a visszahívásomkor is döntő többségben pozitív visszajelzéseket kaptam. Persze volt olyan, aki szerint bebizonyosodott, hogy ez a tényleg mocskos világ nem is lehet más, de a legtöbben megjegyezték, ritka dolog, hogy valaki becsületesen vág bele, és úgy is hagyja el. Ennek örülök, és őszintén szólva annak is, hogy nem jutottunk odáig, ameddig a helyi hatalom például az úgy látszik, rendkívül veszélyesnek tartott Szabó Bálinttal szembeni fellépésben merészkedett – bár aki ismer, tudja, álltam volna elébe.

Az igazi demokrácia a sokszínűség következetességéről szól

– „El a kezekkel Esztertől és a demokráciától!” – ezt üzenték a városvezetésnek és a leváltásáról szavazó közgyűlési tagoknak a civil demonstrálók, akik szerint semmi különbség sincs Botka és Orbán diktatúrája között. Mit szól hozzá, hogy szimbolikus alakja lett a szegedi demokráciának?

– Őszintén szólva rendkívüli módon meghatódtam, nagyon kedvesek voltak. Gondoltam, hogy hiábavaló ez a demonstráció, emberileg mégis jólesett. Azt hiszem, az én esetem is bizonyítja, a magyar demokrácia akkor tudna igazán működni, ha egy párt képviselete mellett a választott képviselők valóban a választókerületet képviselnék országosan és helyben is.

Ügyek mentén kellene szerveződniük az együttműködéseknek, nem kényszerkoalíciók mentén.

Egy igazi demokráciában sokféle pártnak, sokféle gondolatnak megvan a helye, de az vezet komoly eredményekhez, ha a sok kicsi következetesen képviseli az elveit minden kérdésben. Az embereknek is meg kell érteniük, hogy ha valaki ennek mentén együtt szavaz egy valamiről a Jobbikkal vagy a DK-val, még nem lesz jobbikos vagy DK-s. Jót mosolyogtam rajta, hogy talán éppen az én visszahívásom ügye volt az első olyan eset Szegeden, mikor elszakadni látszott a város sírba eresztő kötele, a szekértábor logika azzal, hogy a DK kivonta magát a Botka László vezette koalíció egységes szavazásából. Örülök annak, hogy bár látszólag „kilőttek” a politikából, egy csomó pozitívum származik ebből, hiszen ha ez egy lépés afelé, hogy másként gondolkodjanak végre az emberek, akkor már elértem a célomat.

kozgyules_varosi49_gs

Az ellenzéket eliminálása nem a közösséget szolgálja

– Ahogy már említettük, a pénzügyi bizottságban hétről hétre bírálta Botka Lászlóék elhibázott döntéseit, illetve rámutatott azok negatív hatásaira, például legutóbb a Dorozsmai Nagybani Piac bevételkiesése vagy az újszegedi fürdő jelentős városi vagyonának magánkézbe kerülése kapcsán. Milyennek látja Szeged jelenét és jövőjét a jelenlegi rezsim által folytatott város-, gazdaság-, fejlesztés- és társadalompolitika tükrében?

– Röviden válaszolva: sötétnek. Borzasztóak a módszerek, melyeket Botka Lászlóék alkalmaznak. Kizárólag a szekértábor, a hatalom és az erő logikája érvényesül, az ellenzéket teljesen kizárják a döntéshozatalból, úgy állítják be, hogy az mindent csak kritizál, attól semmi jó nem származik. Ha valóban a közösségért akarnának dolgozni, akkor tudomásul kellene venniük, hogy az ellenzéket nem lehet eliminálni, jó ötletek onnan is eredhetnek, a változatosság mindig gazdagít. A legnyomasztóbb számomra az volt, hogy totálisan egyeztetés nélkül születnek a döntések, és ha csak bizottsági szintre vetítem le a dolgokat, a lehető legkicsinyesebb eszközöket vetik be annak érdekében, hogy az ellenzéki politikusoknak minél kevesebb idejük, lehetőségük legyen az adott esetben több száz oldalas, hónapokon át előkészített városházi előterjesztések megismerésére. Ebben a helyzetben lehetetlen konstruktív ellenzéki szerepet betölteni!

Visszatérve az eredeti kérdéshez:

a város nem fejlődik, ötlettelennek tartom az egészet, az emberek életminősége nem javul.

A legtöbbször térrendezésben kimerülő giga-, illetve látványberuházások nem veszik figyelembe a zöld szempontokat, miközben a belvárosban például nyáron sugárzik a betonból a hő. Természetesen a valódi zöld szervezeteket, az ezekkel foglalkozó szakértőket érdemben nem vonják be a folyamatokba. Időnként az a gyanú is felmerül az emberben, hogy ezek a projektek túlárazottak. Biztos vagyok benne, hogy nem fog mindig így ömleni az uniós támogatás, és ha eljön a forráshiány, iszonyatosan fog hiányozni a pénz, amit nem arra költöttek, amire kellett volna. Egész bizottsági tevékenységem során a leginkább a városi vagyonnal való gazdálkodást tartottam problematikusnak, az ezzel kapcsolatos visszásságra próbáltam ráirányítani a figyelmet.

Elképesztőnek tartom, hogy a Botka-féle városvezetésnek annyi a koncepciója, hogy kiárusítja a városi ingatlanokat, elkótyavetyéli a szegediek értékeit.

Az ingatlanvagyonnal ésszel kellene gazdálkodni a köz javára, Szegeden azonban éppen az ellenkezőjét látom megvalósulni.

Cserepes sori összefogás: az a bizonyos civil kurázsi

– Hibáztathatóak a szegediek azért, hogy nem veszik észre, nem ismerik fel ezeket a negatív, káros folyamatokat?

– Bizonyos értelemben mindent megtesz a városvezetés azért, hogy a szegediek semmit se lássanak ebből az egészből. Meg kell viszont jegyeznem, országosan is az jellemző, hogy az emberek nem akarnak ezekkel a közügyekkel foglalkozni, mert úgy érzik, tehetetlenek; közben pedig még rosszabb lesz a helyzetük, ha hagyják, hogy a politika azt csinálja velük, amit szeretne. Megérzésem szerint a Szegedet fokozottan érintő elvándorlás jelensége is részben ezzel a kilátástalansággal és elfordulással függ össze. Ha minél többen próbálnának meg tenni, összefogni, annál nagyobb lenne az esély a változásra. A mi magányos harcunkat a többség megbecsüli, mert úgy véli, sokak szemét nyitottuk fel, ugyanakkor az is tény: nem állt mögénk akkora tömeg, hogy valódi alternatívát tudjunk kínálni, és az emberek az olyan kezdeményezések mellé szeretnek állni, melyek sikerrel kecsegtetnek. Jó példa most a tömeges összefogásra a Cserepes sori piac ügye, mely széles réteget érint, a kereskedők komoly csoportja vállalta fel a harcot az önkényes hatalom ellen, van, aki összefogja őket, és spontán módon 7000 szegedi támogatta őket aláírásával. Ez 11 százaléka azoknak, akik a 2014-es önkormányzati választáson az urnák elé járultak!

– Rácz Attila MSZP-párttag piacigazgató mégis lesajnálóan legyintett erre a 7000 aláírásra, Botka László polgármester pedig nem vette át az íveket, pedig nem egy alkalommal kísérelték meg átadni neki. Úgy tűnik, ők másként gondolkodnak, mint ön.

– Természetesen bárki megteheti, hogy sorozatosan veri a szögeket a saját koporsójába. Lehet például az én visszahívásomat, ügyemet apróságnak tekinteni, de a Cserepes sori piac esete egészen más volumenű történet.

Biztos vagyok abban, hogy ezzel az attitűddel, ezzel a cinizmussal még nagyobb botrányok fognak következni Szegeden. Nem lehet az embereken büntetlenül keresztülgázolni, bármennyire is úgy látszik, hisz egy idő után mégiscsak megorrolnak érte!

tanacs_eszter02_gs

A nemi sztereotípiákra is rájátszott a városvezetés

– Ha már a cinizmus került szóba, a bizottsági üléseken elhangzott felvetéseire számos alkalommal adtak rendkívül pikírt, lekezelő válaszokat Solymos László és Szentgyörgyi Pál szocialista alpolgármesterek. Mennyire érzi úgy, hogy a női mivoltának szólt ez?

– Érzékeltem ilyen jellegű megnyilvánulásokat az alpolgármesterek részéről, ez tény. Ez egyfajta hiteltelenítési kísérlet lehetett az esetemben is, csakúgy, mint korábban Szentistványi Istvánnál, csak ezúttal a társadalomban meglévő nemi sztereotípiákra próbáltak meg rájátszani,

kimondatlanul sugallni, hogy mivel egy nő beszél, kérdez, érvel, kevésbé kell rá odafigyelni.

Azt is észrevettem azonban az utolsó időszakban, hogy próbálták ezt ellensúlyozni, tudván, hogy az emberekben felébred a védelmező ösztön is, ha felismerik ezt a taktikát. Volt egy olyan megérzésem, hogy Pálmai Antal lemondása után azért is tettek egy újabb nőt, Cserényi Szilviát külsős tagként a bizottságba, hogy alapvetően nő vitatkozzon nővel – ez azonban tényleg csak egy gondolat, az ismert események folytán már sosem derül ki…

– Hasonló attitűdre utal, hogy az óvodabezárásokról szóló, ön által is sokat és hevesen támadott év eleji döntést ugyancsak egy hölggyel, Kardos Irénnel vezettették fel a közgyűlésben Botka Lászlóék. A DK politikusa volt az, akinek – hangsúlyozottan „nőként és anyaként” – meg kellett magyaráznia a megmagyarázhatatlant, többek között azzal érvelve, hogy a gyermekek nagyon rugalmasak, meg sem érzik majd a változást.

– Jómagam is a cinizmus elképesztő megnyilvánulásának tartottam ezt a közjátékot, ami világosan mutatja, hogy Botka László helyi hatalomgyakorlása az országos politikából merít mintát, bármennyire is kritizálja szavakban azokat az orbáni-fideszes eszközöket.

– Botka László az MSZP országos válaszmányi elnökeként, állandóan lebegtetett miniszterelnök-jelöltjeként hosszú évek óta inkább országos politikus, semmint helyi, kommunikációja és tettei jóval inkább szólnak az országos erőtérnek, mint a szegedi közegnek. Ezek után meg kellene döbbennünk azon, hogy az országos politikából meríti eszköztárát?

– Ez mind igaz, ám akkor sem menti az ellenzék és a civilek ignorálásával, mások véleményének figyelmen kívül hagyásával összefüggő kíméletlen cinizmusát. Ahogy már elmondtam, politikai szerepvállalásom éppen ezek ellen az attitűdök ellen szólt. El kell ismernem, saját pártomban sajnos ugyanúgy megjelent ez a taktika, nem tudom másként értelmezni a visszahívásom indokaként lebegtetett, Schiffer András és Szél Bernadett által Botka Lászlónak írt levelet, hiszen az aláírói valószínűleg tisztában voltak vele, hogy Szentistványi István a bíróságon megtámadta kizárását, és igencsak furcsa helyzet alakul ki, ha jogerősen olyan döntés születik, hogy mégiscsak tagja az LMP-nek…

– Csak nem gondolja komolyan, hogy adott esetben Botka László akkor visszakozik, és újra jelöli önt bizottsági tagnak?

– Fel sem merült bennem, ugyanakkor az ügy egész biztosan még rosszabb fényt vet majd az LMP vezetésére.

LMP-válság: Schiffer is felelős a szellemi háttér leépítéséért

DSC_5707

– Volt vezetésére, javítjuk ki gyorsan, hiszen Schiffer András négy nappal az ön bizottsági visszahívása után bejelentette, távozik a nagypolitikából, lemond minden tisztségéről… Érez emiatt valamiféle elégtételt?

– Nem, hiszen a mi véleményünk szerint

Schiffer tulajdonképpen nem csinál mást, mint szökik a felelősség elől. Fel kellett volna vállalnia, hogy elsősorban miatta tart most ott az LMP, ahol tart, ő a felelős a párton belül zajló negatív folyamatokért.

Továbbra is hittel vallom, illetve valljuk, az LMP-ben még mindig az átlagnál jóval több a becsületes és jó döntéshozónak való ember, mint bárhol máshol, de a vezetést tekintve nem ők kerültek túlsúlyba. Teljesen megdöbbentem, amikor olvastam, Schiffer arra hivatkozik, hogy az LMP azért nem tudott áttörni, mert nincs meg körülötte a szellemi erőtér – ő nemhogy nem tett semmit az LMP „szellemi leépülése” ellen, hanem aktívan segítette azt, konkrétan igyekezett elüldözni mindenkit, aki saját véleménynek adott hangot, pláne az övével szemben. Elmaradtak a párton belüli tisztázó beszélgetések is. Nem néztünk szembe például azzal 2014 óta, hogy bár Sopronban megvan a megfelelő támogatottság, nem adott az LMP önkormányzati képviselőt, Szombathelyen pedig elveszítette korábbi képviselői helyét. Rendben van, hogy a legutóbbi parlamenti választáson a párt úgymond átcsúszott a tű fokán, de a következő négy év záloga éppen a helyi építkezés lett volna, amit legfeljebb szavakban támogattak, ezért is úszott el azon az őszön számos helyen a képviselet reális esélye. Mi már akkor is úgy éreztük, a párton belüli központosítási folyamatok nem növelik a hatékonyságot.

– A Schiffer-hátraarc óta napvilágot elemzések némelyike azzal számol, az LMP gyakorlatilag megszűnhet ökopártnak lenni, legalábbis annak tűnni, ez által szavazói akár visszatérhetnek az úgynevezett baloldali pártokhoz, például a szocialistákhoz. Ön szerint is?

– Azzal semmiképpen sem értek egyet, hogy Schiffer nélkül elveszítené ökopárti jellegét az LMP, hiszen a zöld kérdéseket elsősorban Sallai Róbert Benedek és Schmuck Erzsébet, illetve részben Szél Bernadett képviselte hitelesen, Hadházy Ákossal pedig tovább erősödhet az antikorrupciós vonal. Schiffer legnagyobb bűnét – ha szabad így neveznem – abban látom, hogy a belső működés és a külső kommunikáció nem alkotott egységet. Egy párt, mely azt állítja magáról, hogy a demokrácia és az alulról építkezés híve, és ezek mentén az elvek mentén kormányozná az országot, nem fojthatja el belülről az ellenvéleményeket, mert onnantól kezdve senki nem hiszi el róla, hogy ha hatalomra kerül, akkor valóban tiszteletben tartja és erősíti a demokráciát. Ilyen szempontból sajnos ugyanazok a kételyeim, mint az úgynevezett demokratikus baloldal, Botka Lászlóék esetében is – legalábbis amíg marad a jelenlegi vezetés.

A kettős beszéd a demokrácia halála

– Szegeden élesben bemutatkozik a „demokratikus ellenzék”, ahol övék a hatalom, ott az állítólag demokratikus „baloldalt” sem érdeklik a szabályok vagy mások jogai – ezt a bejegyzést tette közzé közösségi oldalán a Cserepes sori kereskedők emlékezetes, rendőrségi előállításba és igazoltatásba torkolló demonstrációja kapcsán. Úgy tűnik, aki a saját érdekeinek védelmében ellenük tüntetni merészel, az politikailag motivált csőcselék, ezzel szemben aki a fideszes kormányzat intézkedései ellen demonstrál (mint jelenleg a pedagógusok), az az ország jövőjéért síkra szálló, minden erővel segítendő demokrata?

– Ez a kettős beszéd a demokrácia halála. Elismerem persze, nehéz megtalálni az egyensúlyt a demokratikus működés, a sokszínűség és a hatékonyság között, ám ha valaki demokráciáról beszél, legalább meg kellene kísérelnie megvalósítani azt, és ebben sajnos semmiféle különbség sincs az Orbán- és a Botka-kétharmad, ha úgy tetszik, az országos és a szegedi diktatórikus hatalomgyakorlás között. Ha ebben nem történik változás, Szeged sajnos nem fog előrébb jutni.

Ugyanígy komoly problémának tartom, hogy Botka Lászlóék baloldalinak nevezik magukat, de csak szóban képviselik ezt az értékrendet. Világszinten tendencia, hogy az emberek vidékről óriási városokba húzódnak, még a százezres településeket is érinti ez a tünet. Még tehetséges kormányzással is nehéz lenne kezelni ezt a helyzetet, nemhogy akkor, ha valaki nem hajlandó mindezt még csak felismerni sem.

lmp_sajttaj_gs

– Mit kellene ön szerint tenniük?

– Léteznek világszerte jó gyakorlatok, melyeket lehetne alkalmazni például az egyre növekvő szegénység vagy a lakhatási problémák kezelésére, nem kellene attól tartani, hogy akkor majd minden hajléktalan idejön az országból.

Szeged is rászánhatna néhány millió forintot ilyen projektekre, és akkor nem kellene talán kiagyalt sikertörténeteket megjelentetni az erre kapható helyi médiumokban.

Döbbenetes, hogy semmibe nem lehet pénzt és energiát fektetni, ami kicsit is progresszív! A teljesen nyilvánvalóan létező problémák nem szűnnek meg, ha nem veszünk róluk tudomást, ha mintegy begubózva csak a saját politikai és gazdasági hasznunkat tartjuk szem előtt, éppen hogy a megoldásra kellene törekedni, de efelé csak minél több ember és nézőpont bevonásával lehet közelíteni.

Felkészül: a Kétfarkú Kutya Párt?

– Mindezek tükrében minek köszönhető ön szerint mégis Botka László kimagasló támogatottsága a szegediek körében?

– Úgy érzem, elsősorban az lehet a háttérben, hogy a helyi szavazók többségének reménységet jelent Szegedet egyfajta baloldali fellegvárnak tartani.

Az emberek azt akarják hinni, hogy a baloldal jó, a baloldal más, Botka László nem ugyanazokkal a módszerekkel és eszközökkel dolgozik, mint a Fidesz országosan, pedig dehogynem!

A legtöbben azzal áltatják magukat, hogy ami Szegeden zajlik, az semmi ahhoz képest, ami országosan történik, aminek az az oka, hogy senki sem akar a reménytelenséggel szembesülni, hogy bárkire szavaz, nem lesz jobb – az emberek inkább becsapják magukat, de nem akarják a hitüket elveszíteni.

– Hogy lesz akkor itt bármiféle alternatíva, mikor időközben LMP-ről is kiderült, hogy nem más, mint a többiek?

– Szerintem reális, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt be fog kerülni a parlamentbe, az emberek kínjukban rájuk fognak szavazni, mint ahogy már Izlandon és Olaszországban volt példa rá, hogy a viccpárt választást nyerjen, illetve komoly eredményt érjen el akár EP-választáson. Nem látok rá más lehetőséget, hogy a választók legalább négyévente jelezni tudják, nem jó nekik, elégedetlenek a helyzetükkel.

Könnyen elképzelhető, hogy arra fognak voksolni idehaza is, aki legalább megnevetteti őket.

Visszatérve Schifferre, meglátásunk szerint óriási felelőssége van abban, hogy az LMP az eddigiekben eljátszotta a valós alternatíva esélyét, egyfajta 21. századi Kőmíves Kelemenként amit az egyik kezével épített, a másikkal lebontotta.

Az LMP halvány esélye

– Az eddigiekben – ez a megfogalmazás arra utal, hogy Schiffer távozása nyithat új esélyt a párt számára, hogy hitelesen és komolyan vehető módon szólítsa meg az elégedetleneket?

– Ha az LMP-n belül eddig ellenzékbe szorult legjobb és leghitelesebb emberek – a már említett Sallai Róbert Benedek, Schmuck Erzsébet, Ikotity István vagy az országos elnökségből Ferenczi István és sokan mások – tudnak élni a változás lehetőségével, akkor látok még némi esélyt, de ez persze rendkívül halvány.

tanacs_eszter03_gs

– Hogyan néz ki az LMP-ből kilépett, a pénzügyi bizottságból visszahívott Tanács Eszter közéleti, politikai jövője? Botka László bosszúja, kicsinyes húzása valaminek a kezdete vagy valaminek a vége?

– Szentistványi István önkormányzati képviselői munkáját a háttérből természetesen továbbra is teljes erővel támogatom és segítem, egyebekben viszont nyilván át kell gondolnunk, milyen módon lehet hatékonyan folytatni. Annyit mondhatok, hogy

kezdenek kikristályosodni olyan fajsúlyos ügyek, melyekkel mélyebben szeretnénk foglalkozni, ezeket szeretnénk tematizálni a helyi közéletben,

lehetőleg úgy, hogy nemcsak a jelenlegi rezsim kritikáját fogalmazzuk meg, hanem alternatív javaslatokat is teszünk. A szándék tehát megvan, amennyiben lehetőségünk nyílik rá – direkt beszélek többes számban –, valamilyen keretek között Istvánnal együtt ott szeretnénk maradni a szegedi politikában. Mint már bemutattam, számomra ez azért fontos, mert nem szeretném veszni hagyni azt a fajta gondolatot, szellemiséget, amit ő szinte egyedüliként hitelesen képvisel Szegeden. Az ezt az értékrendet valló közösségnek szüksége van rá mint vezérfigurára, tekintetbe véve azt is, hogy sajnos kevesen vállalják fel a már vázolt idegőrlő, szinte kilátástalan küzdelmet.

– Mint gondol, az LMP kapui végleg lezárultak önök előtt?

– Az általunk becsült személyektől úgy váltunk el a kilépésünkkor, hogy nem a reményt akarjuk ezzel végleg feladni, netán őket bántani, és mint mondtam, ha a párt nem sorvasztja el magát végleg belülről, talán előttünk sincs zárva minden ajtó. Egy azonban bizonyos, a helyi csapat tevékeny, gondolatokkal, koncepcióval rendelkező, az öko- és társadalompolitikai vonal elméleti hátterét ismerő része fordított hátat a Schiffer-féle LMP-nek, olyan kis egység, mely szinte önerőből országosan is az egyik legjobb eredményt szállította a pártnak választásról választásra. Úgy, ahogy a pártvezetés tette, nem lehet lesöpörni a szellemi hátteret, az IQ-t és a hozzáadott munkát, az emberek véleményét. Azzal vádoltak bennünket, hogy a migránsok számára javasolt nyomkövető ügyében tett különvéleményünkkel ártottunk a pártnak, én viszont szentül hiszem, hogy ezzel éppen jóvátettünk valamit, amit a vezetés alaposan elbaltázott, és ha valami miatt szavazatokat veszít(ett) Szegeden az LMP, az nem más, mint Szentistványi István kizárása.

Ha nem lesz változás, Szegeden “kő kövön nem marad”

– Lehet akkor más a politika, lehet más Szeged?

– Mivel már a ciklus második évének vége felé tartunk, de pozitív fejleménynek a nyomát sem látjuk, ezért ha minden így megy tovább, a városban – hogy így mondjam – az ötödik esztendőre „kő kövön nem marad”. Azt sejtem, az egyre nagyobb botrányok és a cinikus hozzáállás csak rakódik egymásra, és a hatalom minél inkább azt érzi, hogy bármit meg lehet csinálni a szegediekkel, az emberek annál jobban befeszülnek. Azzal pedig, hogy egy korábban legalább minimálisan semlegesnek tűnő helyi médium a sajtóetikát is figyelmen kívül hagyva kiszolgálja ezt a rezsimet, csak azt fogják elérni, mint országosan, hogy mindenki kizárólag a „sajátjából” tájékozódik, vagy nem olvas semmit.

Úgy látom, egyre többen ismerik fel, hogy mind a helyi politikai vezetés, mind a helyi vezető médium tevékenysége egyre inkább hiteltelen, ami egy idő múlva bizonyosan vissza fog ütni.

Nem adhatjuk fel a reményt, hogy lehet és lesz is pozitív változás. Fontos lenne, hogy minél többen gondoljuk így, minél többen tegyünk ezért.

Default thumbnail
Előző sztori

Euro 2016: kétgólos győzelemmel rajtoltak a németek

Következő sztori

Hátország: pizzával és labdával zárta az évet a Szeged 2011 utánpótlása + FOTÓK

Legutóbbi hasonló cikkek