Ki hinné, hogy KTI, az LMP, vagy a Jobbik listáira szavazók, Szeged esetében (és érdekében) nem gondolják meg százszor, hogy a kedvelt pártjuk vezetőinek kérése ellenére az egyéni körzetekben és a polgármester személyét tekintve kire adják a voksukat saját jelöltjeik helyet?

És nem azt mondom, ne higgyenek a közvélemény-kutatásoknak, saját megérzéseiknek, hanem hogy mérlegeljenek a következő hetekben: mi értelme esélytelen emberekre szavazni?

„Nem hiszem, hogy a bal vagy a jobb oldal helyi szavazói (a távolmaradókkal együtt) megérdemelnek még egy olyan ciklust, ahol a polgármesternek nincs többsége…”

Az önkormányzati választás – mint neve is mutatja – nagyon sok mindenben másról szól, mint az országgyűlési vagy az uniós. A lokális közösségek mozgástere azonban (mivel valóban kevés a valóban civil szervezet a szereplők között) alig jobb – vagy több -, mint azt az országos politika bevett irányelvei engedik.

Hiába követelné meg egy-egy térség az egyes szereplők közötti, az országos trendeken túlmutató összefogást! A pártközpontok többnyire kötik az ebet a karóhoz, nem engedik a helyi rögtönzéseket: így sokasodnak aztán a kisebbségbe kerülő polgármesterek vagy fordítva, a polgármesterrel szembe menő testületek és a pártpolitikák miatt élhetetlenné váló települések.

Érdekes, hogy bár mindenki számára világos, érthető, hogy egységben az erő – Isten ments egy olyan várostól, ahol a közgyűlési többség és a polgármester szembe megy minden kérdésben egymással -, a politika fővárosi mindenhatóinak érdeke előrébb való, mint a helyi (estünkben szegedi) embereké.
Ha egyszer meg van mondva, hogy nincs közös lista, közös jelölt, akkor nincs visszalépés sem! Mi több, önálló polgármesterjelöltje van pillanatnyilag az összes e tisztségért induló közép- és kispártnak Szegeden. Szili Katalintól, Vona Gáboron, Schiffer Andrásig bezárólag, mindenkinek megvan a tuti befutója…

Botka László közben jókat kuncoghatott a családi (szigorúan belföldi, gombaszedős) szerény vakációzása közben, míg egyedül esélyes kihívója a panelban izzadt, ő erdők mélyén hűsölt, hisz megteheti. Akár úgy is vélheti, hogy verhetetlen a szegediek körében, és hogy nem ildomos ilyenkor a polgárokat holmi kampányolással zaklatni.

Persze ő sem ment addig sehová, míg össze nem terelte sokadjára a háza táján felelhető baloldali és liberális (amúgy egy falat kenyérért, egymás torkát elharapni kész) önjelölteket. Mert azokból biz mindig több akad így kampány idején (itt is, ott is), mint kéne, mert tudvalévő, mindennek ára van, a belátásnak, a visszalépésnek, a közös cél elérésének… A jelenlegi polgármester oldalán álló csapat pontosan tudja, (hol volt, hol van és) mi az érdeke, de láthatóan, van némi bizonytalanság a győzelem esetén járó pozíciók újraoszthatóságában.

És itt és most, az érthetőség kedvéért kénytelen-kelletlen egy nagyon erős párhuzammal (és bizony nem hasonlattal) élek majd! Lám, ki hitte volna 4 éve, hogy Ukrajna az oroszokkal fog hadakozni? Ki hinné, hogy ha Putyin nem törte volna le az oligarchák hatalmát, most belemenne egy ilyen csörtébe az unióval és Amerikával, na meg Ukrajnával, mely továbbra is megosztott, és oligarchák uralta?

Ki hinné, hogy KTI, az LMP, vagy a Jobbik listáira szavazók, Szeged esetében (és érdekében) nem gondolják meg százszor, hogy a kedvelt pártjuk vezetőinek kérése ellenére az egyéni körzetekben és a polgármester személyét tekintve kire adják a voksukat saját jelöltjeik helyet? (Végül, a szavazatszámlálást követően világosan látszani szokott egy párt – helyi listás – ereje és szavazóinak józan, az önkormányzatiságba vetett hite közötti különbség.)

És nem azt mondom, ne higgyenek a közvélemény-kutatásoknak, saját megérzéseiknek, hanem, hogy mérlegeljenek a következő hetekben: mi értelme esélytelen emberekre szavazni?

Nem hiszem, hogy a bal- vagy a jobboldal helyi szavazói (a távolmaradókkal együtt) megérdemelnek még egy olyan ciklust, ahol a polgármesternek nincs többsége…

A lehetőség adott: szavazzanak meg maguknak öt jó évet!