Vélemény

Igény az lenne rá!

Igény az lenne rá!

2010. augusztus 5., csütörtök
Igény az lenne rá!

Valakiknek nagyon hozzánőtt az ülepéhez a közhatalmat jelképező szék városunkban, hogy ekkora átverésre vetemedett. Csak beleragadva el ne vigyék azt bűntelen!

Hogy mi a különbség a (a mostanában tévé reklámokban is feltűnő) „Napfényfürdő” és a Mars téri piac között? Az egyik helyen sokan vannak, a másik helyen kevesen – vághatná rá helyesen egy helyi kvízműsor résztvevője, hiszen ezenkívül látszatra semmi nincs, ami a két mű-intézményt a kérdés szempontjából összekötné. Pedig a hasonlóságok terén azért vannak még kapaszkodók: mindkettő „tető alá hozatala” Botka László polgármester ténykedéséhez köthető. A másik helyes válasz pedig az, hogy az egyik hosszú megtérülésű üzlet egy jelentős része még a város kezében van (de ebben meg vannak számolva napjai), míg a másik esetben száz százalékos a tulajdona! Ezek az egyezések és különbségek pedig azért merültek fel bennem e formában, mert számomra csak most derült ki, hogy „a Szegedi Vásár és Piac Kft. tagi kölcsönökkel együtt 1 milliárdnyi hitelt vett fel eddig, és 700 milliós törzstőke-emelés is volt a cégnél”! Ezt ugye Beck Zoltán (a Zöld Baloldal képviselője és gondolom – amennyiben nem tervezi nyugdíjba vonulását a helyi politikából – leendő képviselőjelöltje) állította a minap, azzal összefüggésben, hogy – amire végképp gondolni sem mertem - nincs aláírt támogatási szerződése Szegednek az uniós pénzek elosztásáért felelős szervezettel a belváros rekonstrukciójával kapcsolatos beruházásokra, így többek között a Mars tér felújítására sem. Ha pedig nem lesz megállapodás, pénz sem lesz, aminek következtében tovább nőhet a város (és cégei) már-már tarthatatlan eladósodottsága. Ennek eredményeként pedig könnyen piacra dobhatóvá (elkótyavetyélhetővé) válik a Mars téri piac, közpénzestől, Vásár és Piac Kft-stől. Tudjuk, a bajban nehéz korrekt áron túladni a hitelekkel túlterhelt (mindhiába, vagy pontosan ezért szépen kistafírozott) cégeken, cégrészeken. Sőt még örülhetünk, „az üzlet” nyélbe ütésekor. Igen, azt vizionálom, hogy a város esetleg a Mars téri munkák végeztével, vagy még az előtt „kénytelen lesz” túladni csődközeli helyzetbe jutott vállalkozásán. Vagy már meg is történt, csak az írás nincs meg még erről - az a fránya aláírás. (Az igazgató esetleg maradhat?) Hacsak... Persze, egyesek most már az elbíráló szervezetre (a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségre) háríthatónak tartják ezen aprócskának tűnő problémát, különösen, hogy kormányváltás után vagyunk! Erre a méltánytalan „helyzetbe hozásra” a város semmiért sem felelős alpolgármestere fel is hívta figyelmünket - mondván – a DARFÜ-re olyan nyomás nehezedik, hogy nyilván nem hagyják bajban a várost és odaadják azt a bizonyos uniós kétmilliárdot, amire ugyan szerződni nem szerződött velük senki (mert aláírás nélkül tudjuk mit tehetünk azzal a papírral?)! Mondhatja Nagy Sándor, hogy „a labda már a hivatalnál pattog”, ha valójában nincs labda, csak egy méregdrága hitelekből felhúzott aréna, akarom mondani agóra! De ha csak az lenne! Tegyük hozzá a Lófarát, a Kölcsey utcát, mint kész tényeket és a megkapirgált Guttenberg utcát is. (Mert mi van, ha az arra szánt – vagy csak remélt? - EU-s pénzek sem folynak be, jöttek be? A Mars téri helyzetről is csak az elhúzódó pereskedések folyományaként kibukott, a Legfelsőbb Bíróság határozata nyomán hozzáférhetővé vált iratok birtokában alkothattunk valós képet!) Szóval csak reménykedni lehet, hogy nem éri katasztrofális kár csak ezen ügyekből kifolyólag (s hol van még a többi?) Szeged városát. (A felvett hitelek kamatairól ne is beszéljünk.) A botrány önmagában megvilágítja a helyzetet, ami lássuk be tarthatatlan, attól függetlenül, hogy két hónap múlva már új testület és új polgármester ül a torony alatt. Nincs az az uniós, hazai, vagy akármilyen pénz, kommunikációs bravúr, amellyel ebből a katyvaszból jól ki tudnának keveredn Botka Lászlóék. Elég csak a közpénzek lenyúlásának esztelen mohóságára utaló, a belváros rekonstrukcióját végző Szeged Pólus Kft. szerződései között felbukkant több érdekes adatra utalni. A Mars téri projekt költségvetése elgondolkodtató összegeket tartalmaz: 178 millió a projektmenedzsment díjazásra, 150 „misi” a projektmenedzsmentet segítő szolgáltatásokra, valamint 28 000 000 forint egyéb, menedzsment jellegű tevékenységért. És ezek már kozmetikázott „igényszámok” hiszen a DARFÜ a „költségszámítások mérséklésének” utasításával dobta vissza az előző kérelmet... Vajon az eredeti dokumentumban milyen számok szerepelhettek, hogy a „kifizető hivatal” vezetőjének is megemelkedett a szemöldöke? De nézzük tovább (csak a vaskosabb tételeket): kommunikációs és PR feladatokra 14, közbeszerzési tanácsadásra 7, TQM minőségbiztosítási rendszer kialakítására 7,5, informatikai szakértő tiszteletdíjra 8, és a többi (és a többi) millió forint kerekítve, plusz ÁFA. A felsorolást félbehagyva is látszik, hogy úgy megnyomták a tollat a számok írásánál, hogy a papír úgymond beszakadt, azt már nem bírta el. (Ezen tevékenységek árai piaci viszonyok között, a legprofibb szereplők igénybevételével is töredékei a fenti számsoroknak.) És hogy félreértés ne essék: ezeket a díjakat akkor is kifizetik (kifizették?) az alvállalkozóknak közpénz terhére felvett hitelből, a polgármesteri hivatal jóváhagyásával, ha nem lesz rá utóbb uniós keret! Mindez történik, szemrebbenés nélkül Szegeden, a soros önkormányzati választásokat – hatvan vacak nappal – megelőzően. Valakiknek nagyon hozzánőtt az ülepéhez a közhatalmat jelképező szék városunkban, hogy ekkora átverésre vetemedtek. Csak beleragadva el ne vigyék azt bűntelen!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.