Boldi a színpadon ünnepel
„Nagyon én voltam…”
– Singer Street néven folytatja tovább a négy énekes közös pályafutását. Nem bánod, hogy vége? – Ami az együttes nevét illeti, a Cotton Club Singers annyira hozzám kapcsolódott, hogy szerencsés a változtatás, ami által jobban megtalálhatja az új felállás is az identitását. Nem bántam meg: eddig tartott, ebben nem volt több, kiélhettem benne minden kreativitásomat – ezért csináltam sokáig, mert nagyon én voltam. Egyébként itt a színházban is szívesen fogadják az ötleteimet, például a Nyitánygála is nekem jutott eszembe. Nagy iskola is volt számomra Singers: egy átlag fellépőnél sokkal hamarabb átlátom a színpadi helyzeteket. Ugyanakkor nagyon sorsszerűen alakult az együttes utolsó fellépése Cotton Club Singers néven. – A nyilvánosság számára nem közöltétek, de az augusztus 22-i koncertet szántátok utolsónak. – 15 éve napra pontosan augusztus 22-én alakult a csapat, ez nekem is csak aznap jutott eszembe. Ráadásul olyan történt, ami eddig soha: az időjárás miatt nem tudtuk megtartani a fellépést, másnapra tolódott. Azután pedig rögtön jöttem is vissza Szegedre, mintha az az este a döntésemet szimbolizálta volna – erre még a legnagyobb ateista is azt mondaná, hogy így volt megírva. „Záróakkord” néven egy búcsúkoncertet adunk jövő év január 9-én, melyen ott lesznek a csapat korábbi énekesei is, Zsédenyi Adriennt kivéve, aki hivatalos verzió szerint nem ér rá, vele kapcsolatban az ő kérésére csak a tényekre szorítkozom.Boldi a gazdasági válság ellenére leteszi a voksát a színház mellett, csak mint mondja, sok magyarországi színház lassan tart lépést a fejlődéssel, a menedzsmentnek több helyen még fel kellene nőnie ahhoz a profizmushoz, amit a színpadon is elvárnak a színészektől. Arra költünk, ami érdekel minket – mondja a tenor, célozva arra, hogyha az emberek igényszintjét sikerülne ráhangolni a színházra, akkor néző is lenne mindig elég. Olyan érzékszerveket kell ma már meghódítani a színháznak és a színházi kommunikációnak, amely a házimozihoz és HD-minőséghez szokott.
Negyvenéves Orfeusz
– Térjünk vissza a színházhoz; milyenek voltak az előző évad szerepei? – Maurizio szerepe az Adrianában gyorsan jött, a Kalózkaland könnyed és aranyos „bohóckodás” volt, ebbe egyébként most a Margit-szigeti bemutatóban újabb fogásokat tettünk bele, amik meglepően jó reakciót váltottak ki a nézőkből – érdemes lesz újra megnézni azoknak is, akik tavaly már látták. Az abszolút eltalált szerep a Faust volt, ebben tudtam a legtöbbet mutatni. – Most pedig már nagy erőkkel próbáljátok az „Orfeusz az Alvilágban”-t – tehát a színpadon töltöd negyvenedik születésnapodat. – Igen, ezt nem egészen így terveztem, így egyedül apósommal fogom tölteni az estét. Egy hét múlva bepótoljuk.Szegedi bemutatók: szeptember 24: Orfeusz az alvilágban, október 1-2-3: Faust elkárhozása, október 30: Bohémélet, 2010 április 24: Álarcos bál. További információk: www.laszloboldizsar.com
