Írjon nekünk

Kultúra

Boldi a színpadon ünnepel

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Offenbach: Orfeusz az Alvilágban című operettjével indul a Szegedi Nemzeti Színház idei évada, melynek próbái már augusztus végén elkezdődtek. László Boldizsár, a Cotton Club Singers korábbi énekese, akit tavaly lelkesen üdvözölt a közönség Szegeden, éppen pénteken – és a színpadon – ünnepli negyvenedik születésnapját.

– Mögötted van az első évadod itt Szegeden, hogyan tekintesz vissza?

– Az előző évad eleje még félig a Singersben telt, azután most a nyár jó volt arra, hogy a múltat lezárja: befejeztem az együtteshez kötődő menedzsmentet is, így mostanra onnan teljesen kiszálltam.

„Nagyon én voltam…”

– Singer Street néven folytatja tovább a négy énekes közös pályafutását. Nem bánod, hogy vége?

– Ami az együttes nevét illeti, a Cotton Club Singers annyira hozzám kapcsolódott, hogy szerencsés a változtatás, ami által jobban megtalálhatja az új felállás is az identitását. Nem bántam meg: eddig tartott, ebben nem volt több, kiélhettem benne minden kreativitásomat – ezért csináltam sokáig, mert nagyon én voltam. Egyébként itt a színházban is szívesen fogadják az ötleteimet, például a Nyitánygála is nekem jutott eszembe. Nagy iskola is volt számomra Singers: egy átlag fellépőnél sokkal hamarabb átlátom a színpadi helyzeteket. Ugyanakkor nagyon sorsszerűen alakult az együttes utolsó fellépése Cotton Club Singers néven.

– A nyilvánosság számára nem közöltétek, de az augusztus 22-i koncertet szántátok utolsónak.

– 15 éve napra pontosan augusztus 22-én alakult a csapat, ez nekem is csak aznap jutott eszembe. Ráadásul olyan történt, ami eddig soha: az időjárás miatt nem tudtuk megtartani a fellépést, másnapra tolódott. Azután pedig rögtön jöttem is vissza Szegedre, mintha az az este a döntésemet szimbolizálta volna – erre még a legnagyobb ateista is azt mondaná, hogy így volt megírva. „Záróakkord” néven egy búcsúkoncertet adunk jövő év január 9-én, melyen ott lesznek a csapat korábbi énekesei is, Zsédenyi Adriennt kivéve, aki hivatalos verzió szerint nem ér rá, vele kapcsolatban az ő kérésére csak a tényekre szorítkozom.

Boldi a gazdasági válság ellenére leteszi a voksát a színház mellett, csak mint mondja, sok magyarországi színház lassan tart lépést a fejlődéssel, a menedzsmentnek több helyen még fel kellene nőnie ahhoz a profizmushoz, amit a színpadon is elvárnak a színészektől. Arra költünk, ami érdekel minket – mondja a tenor, célozva arra, hogyha az emberek igényszintjét sikerülne ráhangolni a színházra, akkor néző is lenne mindig elég. Olyan érzékszerveket kell ma már meghódítani a színháznak és a színházi kommunikációnak, amely a házimozihoz és HD-minőséghez szokott.

Negyvenéves Orfeusz

– Térjünk vissza a színházhoz; milyenek voltak az előző évad szerepei?

– Maurizio szerepe az Adrianában gyorsan jött, a Kalózkaland könnyed és aranyos „bohóckodás” volt, ebbe egyébként most a Margit-szigeti bemutatóban újabb fogásokat tettünk bele, amik meglepően jó reakciót váltottak ki a nézőkből – érdemes lesz újra megnézni azoknak is, akik tavaly már látták. Az abszolút eltalált szerep a Faust volt, ebben tudtam a legtöbbet mutatni.

– Most pedig már nagy erőkkel próbáljátok az „Orfeusz az Alvilágban”-t – tehát a színpadon töltöd negyvenedik születésnapodat.

– Igen, ezt nem egészen így terveztem, így egyedül apósommal fogom tölteni az estét. Egy hét múlva bepótoljuk.

– Mennyiben zűrös most ez az időszak, hiszen a próbák mellett zajlanak az első operalemezed felvételei is?

– Korábban ennél sokkal nagyobb nyüzsgésben éltem, a Singersnél gyakorlatilag tíztől éjfélig nem volt megállás. Ami a lemezt illeti: Rossana Potenza (a nemzetközi hírű szoprán énekesnő közreműködik a lemezen – a szerk.) kellemes meglepetés volt számomra, jó volt vele dolgozni. Egyébként pedig a Bohémélet és az Orfeusz van most napirenden. Nagy találkozásom volt az Orfeuszt rendező Iglódi Istvánnal, aki színházpedagódus is. Egy ekkora nagyságtól olyan jó érzés volt hallanom, mikor egy próba után azt mondta: „Boldizsár, de jó veled dolgozni.” De említhetném Pál Tamást is, aki rendkívül ösztönzőleg hat rám, mert egyébként egy elég nehéz időszakban vagyunk: Orfeusz után átállás megint a Faustra, majd rá húsz napra Bohémélet. Februárban pedig valószínűleg számítanak rám egy másik vidéki színházban is. Szépen összeáll így az évad, pont olyan terhelést viszek, amilyet bírok.

– Talán egy születésnap előtt klasszikus és kicsit közhelyes is a számvetésre gondolni, mégis adódik a kérdés: boldog vagy?

– Igen, elégedett vagyok az elmúlt időszakkal. Feleségemmel már 17 éve élünk együtt, a lányom, Dorina már 14 éves – el sem hiszem, hogy már nyolcadikos. Megvan az életem hármas tagozódása: család, munka és pihenés. Nyugodt ritmusban telnek a napok, profi emberek segítenek a produkcióimban. És leváltottam a görkorcsolyát: elkezdtem biciklizni Szegeden…

Szegedi bemutatók: szeptember 24: Orfeusz az alvilágban, október 1-2-3: Faust elkárhozása, október 30: Bohémélet, 2010 április 24: Álarcos bál.

További információk: www.laszloboldizsar.com

Kultúra

Elmaradnak a Szegedi Szabadtéri Játékok Dóm téri előadásai

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Szerző:

A szervezők bíznak benne, hogy az Újszegedi Szabadtéri Színpadon megtarthatók a produkciók.

Tovább olvasom

Hírzóna

Létszámleépítés lehet a vásárhelyi kulturális szférában

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

Szerző:

Összevonják a könyvtárat és a művelődési központot.

Tovább olvasom

Kultúra

A végéhez közelít a Móra Ferenc Múzeum nagyszabású felújítása

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szegedma.hu/web/stab/misi.jpg

Megjelent:

A főépületét érintő külső munkálatok nagy része már befejeződött.

Tovább olvasom

Aktuál