Ez a hír is érdekelheti
Egyre nagyobb előny: a számok a kormánypártokat igazolják
A Tisza-szálló fordulata: bálteremből kihallgató
Az épület sorsa jól tükrözi a korszak politikai fordulatait. A Tisza-szálló történetében volt idő, amikor a dísztermekben nem ünnepeltek.
Cikksorozatunk második részében a szegedi Tisza-szálló legsötétebb évtizedei következnek. Az első részben az épület megszületését és polgári korszakbeli fénykorát idéztük fel, most a háború, az államosítás és az ÁVH időszaka kerül fókuszba.
Államosítás és az épület kisajátítása
A második világháború viharai a Tisza-szállót sem kímélték: bár maga az épület súlyos károkat nem szenvedett, a háború végét követő politikai változások gyökeresen felforgatták a szálloda életét. A korábban virágzó hotel 1948-ban állami tulajdonba került, és hamarosan olyasvalakik költöztek a falai közé, akiktől aligha várhatók bálok vagy koncertek.
1949-től a hírhedt Államvédelmi Hatóság (ÁVH) rendezte be szegedi központját a Tisza-szálló épületében. A valaha szebb napokat látott elegáns szobák ekkor irodáknak és kihallgatóhelyiségeknek adtak helyet, a földszinti bálterem pedig az államvédelem gyűléseinek színtere lett.
Az ÁVH korszaka: Tisza-szállóból a félelem háza
A pincében foglyokat tartottak fogva és kínoztak – azokat, akiket a rendszer ellenségeinek kiáltottak ki. Érthető, hogy a szegediek szemében a szeretett szállodából hamar gyűlölt épület vált ebben az időben. A Tisza-szálló neve ekkor már nem az eleganciát, hanem a félelmet jelentette a városban.
1956: a felgyülemlett indulatok kitörése
Az 1956-os forradalom napjaiban a felgyülemlett indulatok a Tisza-szálló előtt robbantak ki. 1956. október 25-én több száz fős tömeg gyűlt össze az épületnél, és követelte az ott működő politikai rendőrség távozását. A forradalmi hangulatú tüntetés során a helyiek jelképesen is vissza akarták venni a város patinás házát a diktatúra erőitől.
A harcok ugyanakkor nem döntötték romba az épületet – a Tisza-szálló szerkezetileg túlélte a viharos eseményeket, lelkében azonban mély sebeket hordozott.
1956 végétől az ÁVH jogutódjaként működő politikai nyomozó osztály még egy ideig itt maradt, de 1958-ra végleg kivonult a rettegett intézmény a falak közül. A szálló ekkorra üresen, meggyötörten állt a város szívében, jobb sorsra várva.
Újjászületés terve: vissza a vendéglátáshoz
A hatvanas évek elején fordulat következett: elhatározták az épület felújítását és azt, hogy ismét szállodaként nyitják meg. A szegediek örömmel fogadták a hírt, hiszen remélték, hogy a Tisza-szálló visszanyeri régi fényét.
Hosszú évek munkájával – Snopper Tibor építész vezetésével – helyreállították a dísztermet, a szobákat és az éttermet, korszerűsítve az épületgépészetet is.
Az 1963-as újranyitás
1963. július 1-jén ünnepélyes keretek között újra megnyitotta kapuit a szálloda. A korabeli tudósítások külön kiemelték a megnyitó egyik kedves pillanatát, amikor a díszvendégek üdvözölték az eszpresszó csinos kiszolgálónőit – ez a jelenet szimbolikusan is jelezte, hogy a komor évtizedeket felváltotta a vendéglátás világa.
A megnyitón magas rangú vendégek is részt vettek: kormányzati képviselők, pártfunkcionáriusok és városi vezetők tekintették meg az újjászületett épületet.
A szocialista korszak nagy szállodája
A ’60-as évektől a Tisza-szálló ismét Szeged kiemelt szállodája lett, sőt hamarosan fogalommá vált a városban. Ahogy Bánfi László egykori dolgozó visszaemlékezett: a Tisza Szálló volt „a nagybetűs szálloda” Szegeden, ahol esténként művészek és politikusok fordultak meg.
Bálok, bankettek, szalagavatók helyszíne lett, és a városban egyedül itt lehetett nyugati cigarettát vagy prémium italokat kapni.
Törzsvendégnek számított számos ismert művész: Domján Edit, Tolnay Klári, Mensáros László, Bessenyei Ferenc és Hlatky László. A vendégkönyvben miniszterek és pártvezetők nevei is szerepeltek, köztük Lázár György, Apró Antal és Puja Frigyes.
A személyzet diszkréciójára jellemző, hogy Apró Antal kedvenc erőspaprikáját mindig titokban csempészték a levesébe, nehogy a felesége észrevegye.
Hotel Tisza – luxus a maga korában
A szocializmus évtizedeiben az épület Hotel Tisza néven működött, és a kor viszonyaihoz mérten luxusnak számított. Külföldi delegációk és belföldi turisták egyaránt megfordultak falai között, élvezve a századfordulós hangulatot idéző enteriőrt és a város egyik legpatinásabb épületének atmoszféráját.
További híreink:
